Súgó

Témák:	Hozzászólás (Utolsó)
A gyógyulók terme - Ezek szerint kicsit hasonlítunk. - *állapította meg csendesen.* - Lamíra a testvéred? - *kérdezte.*	16 (2007.08.15.)
A földalatti tó és környéke Machos csendben a tó partjára ment és belebámult. A sötétség szinte égette a szemet, az átlag teremtmények például semmit sem láttak volna itt, a tóban is legföljebb a körvonalaikat vehették ki a legerősebb szeműek. Nem úgy ő. Ő kifogástalanul látta magát a tó tükrében és bár már megszokta a külsejét a sok-sok év alatt, mégis most örült, hogy egyedül van. Nem szeretett másokkal lenni, ezalól alig néhányan képeztek kivételt. Az élete kemény volt és óvatosságra, visszahúzódásra, keménységre nevelte őt. Ez volt az egyik oka, hogy miért nem mutatta ki az érzelmeit. A másik az volt, hogy keveseket érdekelt és így már nem is próbálkozot... Ezért állt most egyedül a tó partján. Fájt ez a mostani, újabb bizonyíték, ami miatt most például nem játszott a többi eriszivel a cseppkőbarlangban. Ide hallotta őket. De nem érdekelte. 'Közülük vajon hányan fogadtak el igazán?' kesergett. Itt, egyedül, megtehette, másnak sosem mutatta volna ki ezeket a gondolatait. A sötétségben volt egyedül igazán őszinte. Máshol kemény és zárkózott. Bár a gazdája is így talált rá és valósággal kirobbantotta abból az életéből, ami korábban az övé volt, hogy helyette egy őrjítő örvénybe lökje. És az is igaz, hogy akkor és ott, szinte rögtön kapott két barátot, akik azóta is mindig vele voltak, ha kellett. Felkapta a fejét. 'No igen..Innen nézve már nem is olyan rossz.' Visszanézett a tükörbe. 'Ha ők elfogadtak így, akkor nem lehet akkora baj. És Eris is rajong értem. Így.' Hátat fordított a tónak és ügetni kezdett a vidám zsivaj felé. - Kösz. - szólt hátra elmentében. - Még jó, hogy van valaki, aki mindig a megfelelő irányba tereli a gondolataim!     - Szívesen - válaszolta a sötétből egy testnélküli hang....	296 (2007.10.07.)
A lávafolyam partján Ghost mélyen a lávafolyamra bámult.Nézte ahogy csepegnek bele a könnyei. Mostmár úgyérezte, hogy őt mindenki kerüli, nem szereti, kivéve Lagúna, de ő most messze járt. Később, nem gondolt már semmire.Fáradt volt. El is aludt a fal mellet, nem akart már ő semmit se.	49 (2007.11.02.)
A cseppkőbarlangban Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.	972 (2008.01.04.)
A cseppkőbarlangba vezető út bejáratánal *Logos 2 nap elteltével visszatért arra a helyre, ahová Machos kivezette a cseppkőbarlangból. Végigbogarászta a fal minden egyes kis kövét, hátha valamelyik kis gombként funkcionál. 1 óra elteltével be kellett látnia, hogy nincs ilyen kis pöcök. Végül képessége segítségét kérte. Rámeredt a falra, koncentrált, és néhány pillanat elteltével átlátott a falon. Először csak köveket látott. Elkezdett sétálnia fal mellett, és egyszer csak megpillantott egy vékony folyosót a kövek között. Felismerte, hogy ezen a járaton jött Machossal. Megpróbálkozott a falon való átsétálással, de nem sikerült neki. Végül este reményvesztetten állt a bajárattal szemben. Tudta, hogy ott van, de sehogysem sikerült neki bejutnia.*	42 (2008.02.23.)
A barlangrendszer sötét és meleg mélyén Xerox a barlangrendszer mélyén sétálgatott.Körülnézett, nehogy a sötétség ide is behatoljon.De nem látott semmit, ami a sötétségre utalt volna, ezért unottan sétálgatott a barlanrendszerben továbbra is!	62 (2008.05.26.)
A barlangrendszer bejáratánál Michaelangelo megállt és visszanézett. Az utolsó útdarabon kicsit előrerohant, lehagyva ezzel Lilinát, de most türelmesen várta, hogy ő is beérjen.	276 (2009.03.22.)
A végtelen járatok labirintusában Méreg önfeledten kószált a labirintusokban!Nagyon szerette ezt a helyet!Ismerte minden zugát, így hát sosem tévedt el!	206 (2016.08.29.)
A barlangrendszer alagútjaiban Tethys elszántan vágtázott a vaksötétben, ahol az egyetlen fény az ö szarvának hegyén ülő csillag volt. Nem fogja elengedni a többi lényt szó nélkül! Nem adja fel az új családjában!	89 (2020.11.02.)
Halloween Mélycsarnoka Elbereth megállt a terem közepén lévő emelkedőn. Szép nagy sziklatalpazat volt, többen is elfértek volna rajta, de a hihetetlen mód jókedvű kanca egyedül állt ott. Tudta, hogy nincs egyedül, de nem szólt semmit, csak türelmesen várt a sziklán. Körülötte a levegőben közben lánggömbök lobbantak, és táncolni kezdtek. A szintén fényt, de ragyogó fehéret árasztó kanca elmosolyodott....és várt.	63 (2023.10.28.)