Témaindító hozzászólás
|
2007.10.30. 18:16 - |
Elbereth megállt a terem közepén lévő emelkedőn. Szép nagy sziklatalpazat volt, többen is elfértek volna rajta, de a hihetetlen mód jókedvű kanca egyedül állt ott.
Tudta, hogy nincs egyedül, de nem szólt semmit, csak türelmesen várt a sziklán. Körülötte a levegőben közben lánggömbök lobbantak, és táncolni kezdtek.
A szintén fényt, de ragyogó fehéret árasztó kanca elmosolyodott....és várt. |
[63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Zenit meglepetten nézett az annyira oda nem illő varázs-nyaláb után. Ki indíthatta? Honnan? Miért? Merre? Csomó kérdés, mind megválaszolatlanul...
Kényelmes ügetésben indult Golden Green után, a legkevésbé sem törődve a körülötte gomolygó Sötétséggel.
'Menj tovább, Golden!' - szugerálta a pegazust távolról. |
Nem tudta elhinni, amit látott! A fénymágia falán át még látta, ahogy a Sötét ráborul az eddigi segítőjére!
- Ne! NE!! Segítség!!!! Ne!!
Azt sem tudta kinek vagy miért kiabál. Ugyan ki segíthetne!?
Nem maradt senki.....
A Mélycsarnokból, mélyen a járatokból.....
Meleg szellő, nevetés, sőt....zene áradt felfelé!
Egyetlen pillanatra összezavarta a fojtogató sötét varázst a fiatal peguni körül, ahogy átsuhant a járaton, Golden Greent célozva..... |
Bevettek még két kanyart, megmásztak egy újabb emelkedő barlangjáratot, mire végre fény szűrődött be az alagút végéről.
- Ott a kijárat! - örült meg Zenit és vigyorogva pillantott Goldenre, aki viszont legnagyobb meglepetésére kifejezetten rossz bőrben volt!
Zenit gyanakodni kezdett és maguk mögé fordította figyelmét. Ez mentette meg őket az éppen őket elnyelni készülő, fekete szájként rájuk csukódó feketeségtől.
Akkorát rántott szegény Golden Greenen, hogy a pegazus majdnem felbukott a hirtelen lendülettől.
- GYORSAN! - üvöltött rá Zenit, ahogy egy újabb szárnymozdulattal megtaszította előre a mént, majd kiszökkent az éppen őt is körbefonó sötétségből.
Egy pillanatra ugyan megmenekültek, de nem voltak elég gyorsak... tennie kellett valamit, vagy éppen most, éppen itt fognak végleg elemésztődni!
Nem értette, hogy a körülöttük lévő fényburok miért nem működött... Aztán Reechann szavai csengtek a füleiben: "Ennek a Sötétnek nem tudsz parancsolni! Tartsd észben. Ez nem a te erőd."
És egy másik mondata is: "Őt megölheti az, ami neked egyáltalán nem képes ártani".
Zenit feleszmélve elmosolyodott.
- Hát persze - mondta fennhangon, csak úgy magának és azzal a lendülettel seggre ülve megállt, hagyva, hogy a Sötétség körülvegye.
Az utolsó pillanatig nézte Goldent, ahogy igyekszik kifelé, de még látta, hogy a mén habozik, amikor észreveszi, hogy nincs mellette, ezért a korábbi fénygömböt átformálva és azt felhasználva, elkezdte vele kifelé vonszolni a pegazust.
A Sötétség, ami eddig üldözte őket, most mohón körbefonta, kóstolgatta, élvezte új áldozatát, így a hajsza befejeződött, hiszen a vadászat sikeresnek tűnt... |
Golden bólintott, és követte tovább Zenitet. |
- Csak annyit, hogy vigyelek ki innen - hazudta Zenit és nem tudta nem észrevenni Golden rettegését.
Hirtelen ötlettől vezérelve az eddig kis lámpásméretű fénygömböt megnagyította, akkorára, hogy őket is körülvegye és még némi melegséget is adott a fényhez, hátha jó hatással lesz Golden Greenre.
Ahogy szelték az alagutakat, maga se értette, hogyan, de mintha magától vitték volna a lábai egy bizonyos irányba. Ugyan nem emlékezett arra, hogy valaha is járt volna itt... de a teste mintha emlékezett volna. |
Görcsösen kapaszkodott a fiatalba, és rémülten figyelte a körbezáródó árnyakat.
Valami nagyon ősi, irányíthatatlan....és színtisztán gonosz motoszkált a sötétben valamerre.....Ki tudja hol? A barlangrendszer hatalmas volt! Golden Green tudta, hogy ezellen a varázs ellen annyi esélyük lenne, mint sárkánytalp ellen egy rigó tojásának.....
Egyetlen picinyke fürkészvarázst indított csak el, többre a rettegés miatt nem volt ereje....
Ez az apró varázs csak egyetlen dolgot keresett: valamit, ami ölni akar......
- Akármi is szabadult el idelenn, mindenáron meg kell akadályozni, hogy kijusson - lehelte Zenit felé, mert a fojtogató félelemtől megszólalni már nem mert.
- Reechann mondott neked valamit??? |
Zenit bólintott.
- Induljunk!
Kiirányította maguk elé a fénygömböt és lendületesen megindult utána, magával húzva Goldent. |
Golden Green újra megérezte annak a rettenetes valaminek a közeledését, ami miatt már eleve fojtogatta a rettegés.
- Könyörgöm.....vigyél el innen.... |
Zenit elhúzta a száját.
- Jó kérdés. - válaszolt végül. Aztán látva Golden arckifejezését, gyorsan folytatta. - Elküldött... és azt a feladatot adta számomra, hogy vigyelek innen ki. |
Meglepetten nézett a fiatalra, de igazságszerint mérhetetlenül örült, hogy maradt magára!
De....miért jött egyedül??
- Hol van Reechann?- kérdezte riadtan. |
Már messziről érezte a máguslény jelenlétét. Kezdetben nem tudta felismerni, hogy Golden Greent érzi-e, vagy mást, de ahogy egyre közelebb ért, úgy vált egyre biztosabbá benne.
Zenit nem volt egy osonós lény, így a patái keltette csattogás a folyosón hamar elérhetett a csarnokban várakozó pegazushoz. Nem akarta megijeszteni, így előre küldött egy kis fénygömböt, olyat, mint amilyen korábban is használt. Remélte, hogy Golden erről megismeri, hogy barát és nem kell féljen.
- Hello, Golden. - üdvözölte, ahogy belépett - Sajnálom, egyelőre velem kell beérned. - szavai keserédesek voltak. |
Egyre riadtabban járkált a Csarnok közepére húzódva. Érezte, hogy valami történik, vagy történni fog, de a varázsereje nem volt elegendő, hogy ennél többet felfedjen.
Abban biztos volt, hogy esze ágában sincs elhagyni a hátramaradt kis eriszi varázsnak hála még valamennyire biztonságos Csarnokot.
De félt. Ezért húzódott egyre messzebb a falaktól, és ezért nézte egyre feszültebben a bejáratot.
Mi lesz vele.....? Hát itt éri utol a vég? Így? |
Csendesen távoztak.... |
Elbereth hirtelen összerezzent, és ezzel egyidőben a barlangban fény villant majd sötét lett, a halloweeni díszek pedig eltűntek!
- Azt hiszem.....ideje menni - mondta csendesen, és vágátba ugorva elhagyva a barlangot.
Rolír a kanca után sietett, csattogó kis patákkal.....
Elvégre egyedül nem maradhat, és anyja még nem ért ide! |
Elpirult a fő hajtástól, de társai csak mosolyogtak.
Odament a táblához, hogy jobban megnézze.A szöveg szakaszosan volt tagolva, egyes "mondatok" új sorban.Mindeyik elemhez egy-egy szakasz tartozott.Zia mindegyik szakaszból az elsőt olvasta fel...
-Egyelőre valóban elég ennyi!Először azt kéne kideríteni, mivel is bővült pontosan az erőnk... |
- Már így is nagy-nagy hálával tartozunk Neked, kicsi csikó! - mondta tisztelettel, és boldog mosollyal, meghajtva fejét Zia előtt. |
-Van rajta még több is...de rosszul vagyok!-nézett segítség kérőn Elberethre, majd az angelidekre.
-Akkor kicsit pihenj!-lépett hozzá Kavarkád, s kicsit megcirógatta.
-Egyellőre mindenki "emészt", hiszen még azt sem tudjuk, mivel bővült is pontosan a varázsunk... |
Elbereth nyugodtan várta a különleges bűbájok sorának végét. Ő is érezte magában új erejének bizsergését, ami lenyűgözte, és ha eddigi erejéhez mérte, hogy mostantól még nagyobb lesz, kicsit meg is ijedt mindettől. De nem mutatta. Békés akart maradni, hogy rendben érjenek a rejtélyek végére.
Feszülten figyelte Zia szavait, és keresett bennük valamit.....
|
-Na nézzük, még mi van itt...-kezdte olvasni-.....Erosz grotosz rosszosz....-s közben a tűzeleműek érezhettek valami bizsergőt....
-Íli viera-s most a víz eleműek érezhették rosszul magukat
-Gorbalat lubba-a földeleműek varázslata....
-Lollé lilli lolillé-ez pedig a lég eleműek "bővítőt"varázsa volt (Ziának ezt etszett a legjobban:) )
Még volt több is, de egy kicsit pihentette szemét...egy csikónak elég megerőltető ennyit olvasni,s koncentrálni.... |
[63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|