Témaindító hozzászólás
|
2007.07.31. 17:03 - |
- Ezek szerint kicsit hasonlítunk. - *állapította meg csendesen.*
- Lamíra a testvéred? - *kérdezte.* |
[16-1]
- Nem! - felelte sokkal határozottabban, mint szerette volna, de már nem tehetett semmit, így csak kocogott tovább.
Míg el nem érte az erdő ködös részét újra..... |
- Zavar, ha veled tartok? - *kérdezte.* |
Riadtan torpant meg, de hamar rájött, hogy nincs mitől félnie. Ekkor eszmélt csak rá, hogy a csődör eddig a társasága volt.
Kis ideig tépelődött, de végül nem kért elnézést, csak gyorsan felelt:
- Visszamegyek az erdőbe. |
*Csendben lépkedett a hófehér unikornis mögött. Amikor a kijárat felé közeledtek, erősen fülelt, nehogy ismét úgy járjanak, mint az előbb, de szerencsére most senki sem közeledett, se lassan, se gyorsan.
Amikor megpillantotta az erdőt, tanácstalanul nézett a távolodó kancára és abba az irányba, amerre nem ártana mennie.
~Meg kellene keresnem Inkubot, hogy haladjunk Anoris ügyével.~ -gondolta a sziklák felé nézve.
Visszafordult Azíra felé.
~De őt meg nem hagyhatom magára! Most még nem.~
Gyorsan döntött és az unikornis után vágtázott. Hamarosan be is érte.*
- Merre megyünk? - *kérdezte kíváncsian.* |
Azíra sokszor elfáradt a hosszú, felfelé vezető úton, párszor meg is kellett állnia, és a falnak támaszkodnia, különben összeesik.
Nem értette hogy fáradhatott el ennyire egy ilyen kis eséstől, de aztán rájött, hogy bizonyára nemcsak saját fájdalma, de Meznoktóé és a fent megsérülté is az ő részévé lett. Nagy sóhajjal törődött bele saját ereje tökéletlenségébe, és reménytelenül elindult újra.
'Jól tettem, hogy az indulás mellett döntöttem' bíztatta magát, minden lépés után.
Lassan érte el a kijáratot, de ahogy a friss levegőt érezte a bőrén, és az oly közeli erdő illata csábítón körülölelte, boldogan nyihogott egyet halkan, és bicegős ügetéssel vetette magát az árnyas táj felé. |
*Meznokto először furcsállva nézte a kifelé igyekvőt, végül úgy döntött, nem szól. Csendben felállt és kicsit lemaradva követte Azírát kifelé.* |
- Razor...Razor - motyogta. Rémlett neki a név, de különösebben most úgysem tudott mit tenni. Megrázta fejét (amennyire tudta).
- Nem tudom hol lehet Hakima. Sajnálom.....
- Ugyan, semmi baj! - mondta gyorsan és elmosolyodva, majd biccentve egyet a fehér lénynek, úgyanúgy ahogy jött, elszáguldott.
- Nem tudok segíteni - suttogta sóhajtva, és néhány könny pergett végig az arcán.
Aztán hirtelen felkelt. Jobban érezte magát, és nem akart maradni. Igazából hatalmas hibának érezte idejönni, és elfeledve minden körülményt, hogy voltaképp hogyan és miért is jött ide és nincs egyedül, a kanca elindult kifelé. |
*Magasra emelt fejjel hallgatta a hallottakat, de amint leszűrte belőle a magának fontos információt, folytatta a nézelődést.* |
- Hakima! Hakima! - kiabálta, és berontott a terembe.
Alig nézett körül vágtájában, csak akkor fékezett csikorogva, mikor feltűnt neki a ködfehér lény.
- Azíra! - kiáltotta csodálkozva, és odaügetett.
- Megsérültél? Te is? Tudod hol van a Hakima? Szükség van rá!
Gyorsan feltámaszkodott.
- Csak karcolások! Hakima kiment innen, nem tudom hová. Mi történt?
- Az ünnepség végén csúnyán elesett egy unikornis. Úgy látszik nincs baja, és nagyon el akar menni, de szerintem jobb lenne, ha látná egy gyógyító. Azt hiszem ő Razor.... |
*Nem akarta zavarni a gyógyuló kancát, így csöndben maradt.
Azzal foglalta el magát, hogy alaposan szemügyre vette a terem minden egyes kis zugát.* |
Letette a fejét a földre, és behunyta szemeit. |
- Ez nem túl vidám. - *mondta csendesen.
Kicsit arrébb sétált és tett néhány kört, majd nem messze Azírától lefeküdt egy olyan helyre, ahonnan tökéletesen belátta a bejáratot és a hófehér unikornist is.* |
Kicsit elmerengett.
- Nem - lehelte végül alig hallhatóan, lesütött szemekkel. |
- És Te itt találod a helyedet? - *tette fel az újabb kérdést.* |
Bólintott a megállapításra.
- Nem. Csak hozzám szegődött. Én vigyáztam rá, és vigyázok most is, ahogy ő is énrám....A régi világunkból csak mi ketten maradtunk meg egymásnak. De ő boldog itt. Nem is találta annyira a helyét abban a csendes világban..... |
- Ezek szerint kicsit hasonlítunk. - *állapította meg csendesen.*
- Lamíra a testvéred? - *kérdezte.* |
[16-1]
|