|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.12. 21:55 - |
 Michaelangelo megállt és visszanézett. Az utolsó útdarabon kicsit előrerohant, lehagyva ezzel Lilinát, de most türelmesen várta, hogy ő is beérjen. |
[276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Haax figyelmeztetés nélkül ágaskodott fel, és tört ki velőtrázó sikolyban!
Eszeveszetten rázni kezdte a fejét, és amint mellső lábai talajt fogtak újra, hátrálni kezdett a barlangszájtól. Ha szárnyaival nem kaszlt volna elszántan a sötét nyílás felé, látszott volna, hogy reszket. |
 Kicsit lemaradt Haaxtól.Mikor beérte ugyanolyan "némán" megállt mellette.Elcsodálkozott a hatalmas barlangszájon, nem számított rá, hogy ennyire feltűnően nagy.
Egy kis idő után már észbekapott és indult volna, de Haaxot előre akarta engedni.Ő biztosan jobban ismeri a barlangrendszert.Xyrion már nem tudta mire várnak még... |
 Mélyet sóhajtott.
- Igen. |
 *Eddig kényelmes vágtáját most lelassította pár lépés ügetésre, majd végül lépésre. Nyugodt léptekkel közeledett a barlang szájához.*
- Úgy tűnik, végül csak megtaláltuk! - *sóhajtotta lépése közben hátrafordult a hátán ülő Estelhez.*
- Készen állsz? - *kérdezte csendesen.* |
Haax némán, mozdulatlanul állt szemben a nagy, fekete barlangszájjal. Mintha csak azt várná, hogy az még nagyobbra tágul, és elnyeli őt!
Jó ideig nem moccant.... |
 -Viszlát!-köszönt el, komoran, majd alakja halványulni kezdett és eltünt a sötétben.
|
 Bólintott, és előrefordult.
Aztán vett egy mély levegőt, és lépésről-lépésre beóvakodott a sötétbe. |
-Lehet, hogy már nincs itt senki...de itt ebben már nem tudok segíteni!-mondta, amjd hátrált két lépést indulásként. |
Sacra nyakát nyújtogatva állt a bejáratban, és eléggé rosszul érezte magát....
Sötétből sötétbe! Csodálatos!
- Milyen csend van - mondta ki végül szorongva baljós gondolatát. |
 Átölelte Csillagfürtöt egyik szárnyával, és nekiindult.
|
*Mosolyogva párjához simult.*
- Még nem jártam arra. - *mondta halkan.* |
Biccentett.
- A Misztikumok Kertjébe akarok eljutni. Szép és biztos hely.... |
*Némán haladt párja mellett. Rá- rápillantott Csendbüszkeség arcára és csak az elméllyültséget látta rajta. Próbált teljességgel nyugodt maradni, hiszen nem csoda, hogy Kedvesének át kell gondolnia a történteket! Lehetne igazán megértőbb is, így hát nem szólt továbbra sem, nem akarta megzavarni, még jobban összekuszálni gondolatait.
Jó ideig haladtak így, mikor Csendbüszkeség mintha mondott volna valamit. Csillagfürt rápillantott és megszólalt.*
- Most hogyan tovább? Van terved? - *kérdezte csendesen, nem úticéljukra utalva ezzel.* |
Bólintott, és határozottan elindult egy irányba át a fák között. Repülhetett volna, ha akar, a párbaj vége valamiképp rá is hatással volt, méghozzá gyógyító hatással - csakhogy Csendbüszkeség nem akart repülni. Gondolkozni akart. Egy kancával és egy csikóval pedig gyalog lehet biztonságosabban haladni. Legalábbis ő így vélekedett.
Machos viselkedése megrázta. A fekete lény nem volt thesztrál. Olyasféle volt, de nem az. A képességei pedig veszélyessé tették. Voltak az erisziek közt mások is, akik erősek voltak és vadak, de azokra legtöbbször ügyelt valaki, vagy jó helyen hagyták őket. Machosról ezt elmondhatja? Nemigen hitte....Senki sem vigyázhatna rá felügyelőként, és semmi sem kötelezi, nem is kötelezheti, hogy itt maradjon. Alapító volt és hatalmas lény, ráadásul nagyon öreg. Sok eriszit kellett még a halhatatlan kék pegazusnak is feljebbvalóként tisztelnie, hiába voltak valós idő szerint fiatalabbak. Éppen mert a saját életük szerint már előrébb jártak, és többet megéltek....Machosra ez sokszorosan igaz volt.
'Bár tudnám mit tegyek! Mi fog történni velünk, ha már a vezetőink is összezavarodnak?' gondolta szomorúan.
Machos erejével történt valami...Valami, ami miatt a hatalmas rémpegazus elvesztette korábban oly híres önuralmát. Az az erő...ahogy a lelkeket képes leigázni....nagyon veszélyes is lehet. Tény, hogy korábban sem volt tanácsos a szemébe nézni, de ilyen erős fájdalmat nem váltott ki a közelsége! Mi lesz most? Machos is össze volt zavarodva! És dühösen távozott....Ha neki Kitörése támad, nagyon sokan meghalhatnak....Mindemellett őt még Csendbüszkeségnél is erősebben sújtja Eris hiánya.....
Dehát mégsem mehet utána! Nem követelheti, hogy legyen engedelmes! Machos nem is tűrné meg...És most sem erőt, sem bátorságot és elszántságot nem érzett bármi ilyesmi megtételéhez. Aki maga is meg van zavarodva, és bajban van, nem menthet ki másokat a bajból.
Csendbüszkeség félt. Félt attól, ami vele történt. Az az erő, az a mágia...Olyan hatalmas volt! Olyan átütő! Korábban is mondták már, hogy nem közönséges a képességei alapján.....de sosem kért igazán egy olyan erőből, amitől a művelőjének tartania kell....
Hallgatag énje most még jobban a felszínre tört, ahogy leszegett fejjel, üres tekintettel ment előre. Nem tudta mihez kezdjen, azon kívül, hogy hűségesen vigyáz kicsiny "családjára". És ilyenkor jobb volt hallgatni. Gondolkozni. Míg visszanyeri nyugalmát.
Mily különös a Sors! Machos és ő annyira mások. És most mindketten olyan mágiák birtokosai, amiktől félni kell, és amikkel talán nem bírnak...Lehet, hogy ő is jobban tenné, ha messzire elfutna? Messze-messze, ahol béke várja, és ahol nem jelent veszélyt senkire?
'Machos....Neked könnyű! Nincs családod, akikhez hozzá vagy kötve! Hogy hagyjam itt ezt a felelősséget? Én vállaltam.....'
És nem is akart elmenni....Nem, míg nem muszáj. Nem, míg olyan helyzet az égnek hála nincs, amilyen a Sötét Nagyúr idején volt. Akkoriban sokan búcsúztak a családjuktól. Senki sem tudta meddig szólnak azok a búcsúk.......
Talán Machos sem így viselkedne, ha nem lenne egyedül. De ki tudja az ő esetében mi hogy van? Annyira más volt, mint az átlagosabb lények...Az Alapítók mind kicsit mások....
Sosem volt titok, hogy Eris lényei mind figyelik társaikat. És ez nem csakis kizárólag a tanulás vagy a tisztelet miatt volt. Ó, nem! Sokszor inkább afféle megütközést kifejező bámulások voltak. Csendbüszkeség maga is sokat tanult, amióta idekerült. Simbelmyne lényei közül sok itt látott először másfajtájút, ő sem lógott ki igazán nagyon.
- A mágia nagy - mormolta maga elé. |
 Lepillantott a bejáratra, elnevette magát, aztán mosolyogva nemet intett, és tovább röppent.
- Nem ide jöttünk!! |
 Nem lett volna isten, aki becsalogatta volna az alagútba!Inkább a magasban körözött, bevárva Fayu-t.
|
- Szerintem válasszunk egy nyugodt és békés helyet - *javasolta résnyire szűkített szemekkel.* |
Csendbüszkeség kicsit hunyorogva állt a napfényben a barlangrendszer bejáratában. Sosem volt eleme a napfény....
- Khm....merre? |
*Bíztatóan szorosan párja mellé lépett és gyengéden az oldalához érintette szárnyát.
Csendbüszkeségre mosolygott halványan és elindult befelé.* |
Csendbüszkeség komoran a hátára nézett, de meg kellett lepődnie: Lwyll lehúzódott, de elszántnak tűnt, nem ijedtnek!
Bólintott.
- Rendben..... |
[276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo megállt és visszanézett. Az utolsó útdarabon kicsit előrerohant, lehagyva ezzel Lilinát, de most türelmesen várta, hogy ő is beérjen. 
Haax figyelmeztetés nélkül ágaskodott fel, és tört ki velőtrázó sikolyban!
Mélyet sóhajtott.
*Eddig kényelmes vágtáját most lelassította pár lépés ügetésre, majd végül lépésre. Nyugodt léptekkel közeledett a barlang szájához.*
Bólintott, és előrefordult.
Átölelte Csillagfürtöt egyik szárnyával, és nekiindult.
Lepillantott a bejáratra, elnevette magát, aztán mosolyogva nemet intett, és tovább röppent.
Nem lett volna isten, aki becsalogatta volna az alagútba!Inkább a magasban körözött, bevárva Fayu-t.