Súgó

Témák:	Hozzászólás (Utolsó)
A tenger mellett, a nyílt, tágas parton  *Lúthien kiügetett a fák közül, és végre kiért a nyílt partra. Könnyedén beleügetett a tengerbe, és a part mentén, a sekély vízben lépkedve várta Fényvihart. Patájával ráérősen kapálta a vizet, és mind a partot, mind saját magát alaposan lefröcskölte.*	326 (2023.10.28.)
A Napnyugta Tengerénél *Amethyst könnyedén, önfeledten vágtázott az alkonyi színeket idéző narancs fényben fürdő tenger partján. Itt, a Napnyugta Tengerénél, ahol örökké alkonyat volt, és a Nap soha nem ment le, csupán a horizont szélén táncolt, Amethyst szívesen töltötte az idejét. Szerette ezt a tengert. A másik kedvenc helye, ahol szintén gyakran tett hosszabb sétákat, a Napkelte Tengere volt. De a hangulatához most jobban illett a lemenő Nap nyújtotta látvány... Az egész vöröslő fényben fürdő táj kissé melankólikus és elmúlást idéző, mégis szívettépően gyönyörű és megható. Amethystnek pedig pont erre volt most szüksége.	96 (2019.03.20.)
A tenger homokos partján *Kis idő múlva Fátum és Lúthien megérkeztek a tenger partjára. Fátum nem szeretett itt lenni. Sehol egy biztonságot nyújtó bokor, vagy fa. A tenger vizéből nem ajánlatos inni. Egyszóval semmi sem jó. Másrészről meg nem szerette a vizet. Így hát tisztes távolságot tartott a víztől.*	402 (2016.08.29.)
A csodák Városa	21 (2011.09.27.)
Az Alkonytenger partjánál  *Szilaj leszállt a tenger vízmosta, puha homokkal bevont partjára, és bevárta kedvesét.* -Látod? Ez itt az Alkonyat Tengere, vagy röviden az Alkonytenger. -*mutatott a vízre, ami a lemenő Nap fényében arany, vörös, narancs és bíbor színekben játszott-csillogott.* -Ez a tenger mindig az alkonyat fényeiben tündököl, ugyanis annyira a világ peremén van, hogy itt sose megy le a Nap. Kicsit olyan, mint az északisark, ahol hónapokig van éjszaka. -*mosolyodott el Szilaj.* -Csak itt nem hónapokról van szó, hanem az idők végezetéről. Itt mindig alkony lesz. *Lassan magához húzta párját.* -Tökéletes hely a romantikázásra, nem? -*mosolygott csibészesen, aztán gyöngéden megcsókolta a kancát.*	109 (2011.09.27.)
A tenger bokros partján - Valóban gyönyörű itt! - Szeretsz úszni? - kérdezte vidám kihívással a hangjában.	255 (2011.09.27.)
A tenger kavicsos partján *Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.*	484 (2011.09.27.)
A Napkelte Tengerénél *Amethyst végül maga mögött hagyta a Napnyugta Tengerét, s egy pillanatig elszántan gondolt a kijutásra. alig egy szempillantással később már a Napkelte Tengerének hullámai nyaldosták lábát a hajnali fényben. A könnyű szellő jólesően felborzolta, összekócolta, majd újra kisimította sörényét, simogatta arcát, egész testét. A levegő enyhén hűs volt, és friss, ahogy a harmat lassanként kezdett elpárologni, s ezzel felüdítette a levegőt. A harmat, ami sosem szárad fel teljesen az örök napkeltében! És a távolban, a horizonton, messze kint a tenger széle fölött ott ragyogott a felkelni készülő Nap, örök mozdulatlanságban.* -Nos, hogy tetszik? -*fordult Donhoz.*	149 (2011.09.27.)
A tengerpart közvetlen közelében lévő erdőben Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben.	953 (2011.09.27.)
A Rémségek Partja  *Feno oldalra sandított. Tekintetében alig észrevehető csodálkozás ült.* -Még sose jártál itt? - nyerítette Carnenre pillantva és kérdőn felvonta a szemöldökét.* -Azt hittem, ennek a szigetnek minden apró szegletét úgy ismered, mint a saját patádat... *Megrázta sörényét.* -Mindegy, nem számít. Ezek szerint téged is érnek még meglepetések. Örülök, ha tetszik a táj, de nem emiatt hoztalak ide. *Visszafordult a víz felé, és arcán megjelent vagány, csibészes mosollya.* -Mondd csak... -*kezdte, tekintetét le sem véve a vízről.* -...úsztál már delfinekkel? *Válaszra sem várva előre lépett, majd tisztán, hangosan elnyerítette magát. Ajkait azonban korántsem nyerítő hangok hagyták el; Feno furcsa, távolba vesző, leginkább visításra emlékeztető kiáltást hallatott, majd vigyorogva a vízbe gázolt. Alig néhány másodperccel később két delfin feje bukkant ki a vízből, majd megjelent egy harmadik, negyedik, ötödik, és így tovább, mígnem egy tizenkét fős delfincsapat nem lubickolt a part menti sekélyes vízben. Feno megfordult és biztatóan intett egyet fejével.* -Gyere. -*kiáltotta a parton álló kancának.* -Ne félj, egyik sem bánt.	109 (2011.09.27.)
A Lángok Tengere *Megállt a tenger partján, végighordozta pillantását a lágyan hullámzó vizen és a lankás, homokos parton. Első ránézésre egy teljesen szokványos tengerpart volt, tökéletesen átlagos tengerrel és hétköznapi homokkal. Semmi különös, lenyűgöző, vagy egyedi nem látszott rajta, de Amethyst tudta, hogy a látszat csalóka. Jól ismerte a Birodalom tengereit, itteni élete fejét jórészt ezeknek a nagyvizeknek a partján töltötte, így tudta, mire számíthat. Visszafordult, tekintetével Dralont kereste. Ő vezetett ugyan, de a csődör nem sokkal járt mögötte, s Amethyst most türelmesen várt, hogy beérje őt. Mikor a félsárkány is mellé ért, a kanca rövid ideig csak hallgatott, figyelte Dralon reakcióját.*	31 (2011.09.27.)
A Legendás lovak ménese	0 (-)