|
Témaindító hozzászólás
|
2008.02.19. 18:04 - |
 *Feno oldalra sandított. Tekintetében alig észrevehető csodálkozás ült.*
-Még sose jártál itt? - nyerítette Carnenre pillantva és kérdőn felvonta a szemöldökét.* -Azt hittem, ennek a szigetnek minden apró szegletét úgy ismered, mint a saját patádat...
*Megrázta sörényét.*
-Mindegy, nem számít. Ezek szerint téged is érnek még meglepetések. Örülök, ha tetszik a táj, de nem emiatt hoztalak ide.
*Visszafordult a víz felé, és arcán megjelent vagány, csibészes mosollya.*
-Mondd csak... -*kezdte, tekintetét le sem véve a vízről.* -...úsztál már delfinekkel?
*Válaszra sem várva előre lépett, majd tisztán, hangosan elnyerítette magát. Ajkait azonban korántsem nyerítő hangok hagyták el; Feno furcsa, távolba vesző, leginkább visításra emlékeztető kiáltást hallatott, majd vigyorogva a vízbe gázolt.
Alig néhány másodperccel később két delfin feje bukkant ki a vízből, majd megjelent egy harmadik, negyedik, ötödik, és így tovább, mígnem egy tizenkét fős delfincsapat nem lubickolt a part menti sekélyes vízben. Feno megfordult és biztatóan intett egyet fejével.*
-Gyere. -*kiáltotta a parton álló kancának.* -Ne félj, egyik sem bánt. |
[109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
________________________________________________ |
Miközben egyre közelebb értek a hatalmas vízi lényhez, Morgana némán bámult előre.
Be kellett vallania magának, hogy ez a szürkés-lilás peguni nagyon fárasztja! Legszívesebben kihajítaná. Ezzel a gondolattal el is játszott pár pillanatig, míg végül már azt is elképzelte, ahogy Feanort kilövi a hajóról, aki meg sem áll a felhőkig! magában jót mosolygott ezen.
Megrázta sörényét és halványan elmosolyodott, amikor végre normális hangnemben szólt hozzá a mén.
- Először is megvárjuk, hogy ő kezdeményezzen. Aztán pedig tesszük, amit még tehetünk - tette hozzá ravaszkás mosollyal. Hiába, ezt nem hagyhatta ki! |
Dühöngve a fekete lény után nyargalt, főleg miután észrevette hogy a fedélzetre szállt társai, a titokzatos, fehérszemű hullalények, nem mozdulnak.
- Megőrültél?! Az a lény darabokra tép minket! Nem tudunk versenyezni egy vízistennel! Te sem vagy az, én sem, a thesztrálok sem! Senki! - nyerítette teljes erővel, organával szembeállva.
- Ez nem bátorság vagy ész kérdése, ez a túlélésről szól! Ne menjünk oda! - mennydörögte szikrázó tekintettel. Képtelen volt elhinni, hogy egyenest a halálba suhannak a hajóval!
- Nem biztos, hogy támadni fog - jegyezte meg a Feanorhoz legközelebbi rémlény, Mounmarte - Valóban nem tudunk róla semmit. Még jóindulatú is lehet.
Lassan kirajzolódott előttük a mélyben, a kék félhomályban egy irdatlan alak. Egyszerűen képtelenség volt megmondani mire hasonlít, mit formáz a sok csáp örvénye, de a gigantikus test fele még mindig ragyogó csillámlással kevert vízből állt, amit újra és újra összegyűjtött, kivágott a vízből, és csápként húzott vissza az idegen.
- Legalább azt mondd meg mi a terved vele, ha kiderül, hogy nem tervezi a békés együttműködést, miközben körbekerülgetjük - kérte fásultan, megtörten Feanor a kancát. |
- Tekintetes példány - véleményezte a látottakat Duope, mire Morgana szúrós pillantást vetett rá.
Morgana hamar elfordult a látványtól.
- Aki akar, most még kiszállhat - szólt keményen, szavait elsősorban Feanornak címezve. Miközben elügetett a hajó végében lévő kormányhoz, a peguninak döntenie kellett, mert ahogy Morgana ugyanabba az irányba fordult, amerre a hajó orra állt, egy rántás közepette a hajó előre dőlt, mintha orrnehéz lenne és a víz alá bukott! A vitorlák eközben pillanatok alatt felcsavarodtak és egy pukkanással eltűntek. A fedélzeten senki sem vesztette el az egyensúlyát, mert egy légburok- és speciális gravitációs mező varázslat a helyükön tartotta őket.
- Hát akkor lássuk, mit titkolsz a víz alatt. - morogta Morgana csak úgy maga elé, miközben a hajó egy közepesen kényelmes tempóban megindult a vízi szörny felé. |
Feanor nem értette...Mi a fenét művel itt a rémpegazus? Mit udvariaskodik?? Miért pont ezzel a lénnyel? Mit vétett ő, hogy nem mehet még el innen???
De Thesztrál tényleg nem moccant.
- Néhány kisebb istenféle lény átkerült Simbelmyne vizeibe - suttogta idegtépő hangon, elárulva a Szigeten élők legnagyobb félelmét - A legtöbb eriszi, aki ért a Víz nyelvén, őket keresi-kutatja és őrzi éjjel és nappal. Nem tudjuk pontosan mire képesek...és nem tudjuk mit akarnak. Vedd komolyan a figyelmeztetésem, kapitány! Ezek a....lények semmihez sem foghatók, amiket eddig láttunk! Ulmo számára is idegenek - az utolsó szót megint úgy ejtette ki, hogy a thesztrálok kivételével (akiknek mintha nem lettek volna érzéseik), mindenki beleborzongott.
- Te Thesztrál.....hogy néz ki egy ilyen......"kisebb isten"? - nyögött fel ekkor alig hallhatóan Feanor. A hangjában valami olyasmi bújkált, hogy Thesztrál feléje fordult.
- Nincs meghatározott alakjuk. Képesek megváltoztatni, és mind másmilyen formában jött át - felelte közömbösen.
- Ugye....nem növeszthetnek gigantikus polipkarokat...csakúgy a vízből? - nyöszörögte Feanor. Sosem volt oda sem a felfoghatatlan lényekért, sem a kiegyenlítetlen harcokért...és ha ezek az Ulmónak is idegen alakok támadnak...akkor harc lesz....Kiegyenlítetlen harc. Főleg ha légi lényeknek is részt kell vennie benne, a Víz urai ellen....
A bíborszín peguni elborzadt tekintetét követve mind a tenger felé fordultak.
Messze-messze, kinn a nyílt vízen, alig látható távolságban (bár ők, máguslényekként, mind látták), valami történt...A víz újra és újra hatalmas oszlopokban feltört, aztán mintha derengő csillámok futottak volna végig ezeken az oszlopokon. És pont mielőtt visszasülyedtek volna a tengerbe, látható volt, ahogy az oszlopokat a derengő csillámok....valami....élővé alakítják.....
Feanort voltaképp csak azért rázta mostmár szinte folyamatosan a hideg, mert a távolságot beleszámítva valami nagyon nem stimmelt a méretarányokkal.....Egyetlen ilyen oszlop mellett Morgana egész hajója olyasminek tűnt, mint egy emberi ujj mellett egy borsószem......És jól látták, ahogy a víz újra és újra és újra feltör, majd jöttek a csillámok...és a gigantikus polipkarok gyorsan visszasüllyedtek a mélybe.
- A csillámokat vettem észre - nyögte a peguni mén. Teljesen feleslegesen.
- Lehet, hogy meg kellene nézni közelebbről - mormogta Szkeptum.
- Nem, ez nagyon rossz ötlet! Inkább gyorsan a partra kellene mennünk! Nagyon gyorsan!!! - tiltakozott nyomatékosan Feanor.
- Vajon miért jött pont ide? - merengett magában, senkivel sem törődve Thesztrál. |
Morgana pillantása mintha egy pillanatra összeszűkült volna.
- Köszönöm a tanácsod. - válaszolta végül kimérten - Még majd átgondolom és döntök. |
Hatalmasat csapott a farkával, ami szisszenve vágott a levegőbe.
- Így igaz. Kár is vesztegetni a szót! - mondta kihúzva magát. A kapitány és ez az egész hajó nagyon idegen volt neki, és már unta a zavaró lényeket!
Thesztrál azonban láthatóan nem zavartatta magát.
- Én a helyedben egy ideig nem mennék messzire a nyílt vízre - mormolta halkan, és halott sárkányszemeit a fekete kancáéba mélyesztette. |
- Természetesen. Ez esetben azonban nem is tartozol bocsánatkéréssel, ha nem tévedek. Meglátásom szerint pedig a Birodalmi lények segítsék egymást, ahogy tudják. Nekem semmi bajom az erisziekkel. Nem tartozom azok közé, akik mások nyomására formálják véleményüket. - *válaszolta méltón, majd Feanorhoz fordult.*
- Mostmár nehézség nélkül meg fogod találni úticélod. |
Feanor döbbenten nézett Thesztrálra. Azt várta volna, hogy a komor, rideg dögmágus megérti az érzéseit! Ez meg az erisziek pártját fogja! Sőt, egyenesen úgy beszél, mintha réges-rég egy lenne közülük! A hajó kapitányával meg tiszteletteljesen viselkedik...
A tüzes, nemes mén úgy érezte fenekestül felfordult vele a világ! Miféle őrület folyik itt??? Az ő hibája lenne, hogy nem adja fel a neveltetését, a tartását, hogy félbolondként táncoljon a világ szabályait pontosan fordítva értelmezve???
Thesztrál nyomatékos pillantást vetett rá, végre lehiggasztva a pegunit, aztán Morganához lépdelt.
- Annak ellenére, ami a vorstandiak és az erisziek közt van, én mégis békével szólok hozzád, Kapitány! S remélem elfogadod bocsánatkérésem és hálám azért, ami a sziget partjainál veletek történt. Azt pedig tudnod kell, hogy a kikötők nem tartoznak eriszi fennhatóság alá. Ami ott folyik, nem kötődik a mi ügyünkhöz - mondta egyenesen, és bókolt egy aprót szárnyával. |
*Miután az idegen csapat követte a hajót és egyikük a fedélzetre lépett, a hajó egyenletesen lassulni kezdett, kivételesen senkit sem kiborítva egyensúlyából.
Morgana hamar otthagyta a kormányt és figyelmesen, de némán hallgatta a két mén szóváltását. A szavaikból hamar kiderült, hogy igazán nincs mitől tartania. Mielőtt még Thesztrál nevezetű a hajóra lépett, Morgana nem tudta eldönteni, Birodalmi lényekről van-e egyáltalán szó, de mivel ez hamar kiderült, nem tulajdonított azon kívül nagy jelentőséget a dolognak, minthogy az utóbbi időben kezd átjáróházzá átalakulni a Treasure Hunter.
Duope szúrós tekintettel figyelte a fekete lényt, készen arra, hogy bármelyik pillanatban sárkányként állkapcsait a szárnyas lény nyaka köré szorítsa.
Morgana tisztelettel viszonozta a főhajtást.* |
A peguni nagynehezen megállt a lábain, bár majdnem az oldalára feküdt, annyira meg kellett dőlnie. Bosszakodva bontotta ki a szárnyait, de még nem szállt fel.
- Így egyenesen bele fogsz rohanni abba a csapatba, akik közelednek! - kiáltotta hirtelen, ahogy zúgó feje jelezte neki a bajt. Későn.
A nagy csapat fekete alak a semmiből robbant eléjük, és mintha hatalmas varjak lettek volna, körbekanyarogták a hajót.
Csakhogy ezek nem varjak voltak...Hatalmas, szárnyas lófélék voltak, feketék, mint az éj...De nem is a normális, hétköznap pegazusok közé tartoztak......
'Thesztrálok' gondolta ámulva és elborzadva Feanor. Tudta jól, hogy ezek a lények nem a sötétség lényei, és tiszteleten kívül mást nem érdemelnek, mégis, ahogy a fejében "hallotta a hangjukat", és ahogy itt röpködtek a hihetetlen sebességgel zúgó hajó körül minden nehézség nélkül.........Feanort elfogta valami óvatosság, aminek voltaképp csöppet sem örült magában.
Akkhorn, Szkeptum, Thesit, Mounmarte, Peony, Irsar, Vinree és Morgothrond körbekavarogták a vitorlák nagy terét és kíváncsian nézegettek felfelé Thesztrálra és Dralonra. A sötét csapat útban volt a szigetre, mikor elérte őket Eris erejének hulláma, és majdnem a tengerbe vesztek. Emiatt igazán ingerlékeny hangulatban voltak, és Feanor zavaros jeleit szinte mind máshogy értették (félre). Legtöbbjük persze azt hitte, hogy harc lesz, és erre is készültek, nem kis lelkesedéssel. Dralon és Thesztrál viszont (félretéve nem kevés fenntartásukat a másikkal szemben) inkább óvatosságra intette a csapatot. Most nagyon sokféle ellenérzés feszült bennük és mind le akarták valahogyan vezetni, a vad thesztrálok kis ménese szinte csak ürügyre várt már.....
Most, a hajó felett lebegve, már nem tudtát mit higgyenek. Feanor bajban van...vagy épp tőlük fél???
Thesztrál végül megunta a tétlen suhanást a hajóval, és könnyedén leszállt hajdani szilnori társa mellé.
- Üdv, Feanor - mormogta halkan, aztán rémítő arcát körbefordította, alaposan megnézve magának a hajót. Tiszteletreméltó remekműve volt a hajóácsoknak...és a mágiának!
- Thesztál! - mondta meglepetten Feanor, és rádöbbent, hogy ezúttal örül a rémalaknak. Végre egy ismerős!
- Minden rendben? Nem értettük mi történik itt....
- Ó hogyne! A sziget fővárosát akartam megtalálni, de itt nem tudtak sokat segíteni - mondta szúrósan, Morganára meredve.
- Éreztük, hogy valami baj van a kapcsolatoddal - mondta halkan Thesztrál, élesen és komolyan figyelve Feanort.
- Ó bocsásd meg nekem, hogy nem tudom hogy kell egy őrült bagázsba pillanatok alatt beolvadni! - horkant fel a bíbor lény - Egyébként is zavaros az egész! A mágia mintha számukra valamiféle játszótér lenne, de olyan, ahol bárkit megölhetnek! Csak úgy....véletlenül. Játékból. Nem tudom mi baj lehet azzal, hogy nem értem őket!
- Nem mondom, hogy nincs igazad, de azt hiszem más oka is van a nehézségeidnek, mint ahogy nézed az új csapatod - mondta alig hallhatóan Thesztrál, elfordítva fejét, és ezúttal már Morgana szemébe nézett. Fejet hajtott neki. |
- Nyisd ki a szemed és nyomban láthatod a Szigetet. Oda készült. - *morrant hátra Morgana. Ahogy elhallgatott, a hajó rándult egyet és irdatlan tempóval megindult!* |
- Könnyedén megszabadulhatsz tőlem, ha el tudod mondani, hogy hogyan jutok....... - egy percre a belső hangokra kellett figyelnie, hogy súgjanak neki - Eriszionba. Ha meg nem tudod, bocsásd meg, hogy feltartottalak, és közöld! Abban a pillanatban megszabadulsz tőlem! - nyerítette büszkén a sötét hátnak, miközben próbáld egyensúlyban maradni a fából készült alkotmányon.
Aztán összeszorult a torka.
A mágián remegések, simítások futottak végig. Nem is egy. Sok. Rengeteg. Nem tudta volna megmondani, hogy ez most megint az új eriszi kötelék érthetetlen újdonsága, vagy a mágiában is érezni általában, így Morganára meredt.
Ő is tudja, hogy legalább harminc lény közeledik a hajó felé? |
*Morgana magasabbra emelte a fejét és lenézően pillantott a pegunira. Rövid ideig farkasszemet nézett a jövevénnyel, majd lendületesen sarkon fordult és a hajó kormánykerekéhez lépkedett, hogy végre eltávolodhasson a szigettől, ami nem is olyan régen még tüzet nyitott rájuk. A hajó komótosan megindult és a hullámokat megtörve a nyílt óceán felé vette az irányt.
Duope meg se rezzent a másik két lény szóváltása közben. Mereven maga elé bámult, ki a fodrozódó hullámokra, de persze mindent hallott és figyelemmel kísért.* |
Élesen nézett a lényre. Nem tudta volna megmondani, hogy miért, de nem tetszett neki a fekete lóféle. Sőt, a hajótól is borsódzott a háta.
De a büszkesége nem engedte, hogy csakúgy otthagyja őket.
Viszont az idegesítette, hogy a másik lóféle csak úgy elsétál tőlük.
- Tegyük fel, hogy van. Számítana az neked? Tegyük fel, hogy mondok egy nevet, ami talán nem is az én nevem, boldogabbá vagy elégedettebbé tenne, ha birtokolhatnád? Tegyük fel, hogy az vagyok, akinek sosem akarnád tudni a nevét. Nem lenne könnyedebb a lelked, ha enélkül élnél tovább? - vágta a fekete lény képébe. Morgana.....Furcsa név! |
*Duope hagyta, hagy beszéljen Morgana, elvégre az ő dolga... Kiballagott a hajó szélére és a vizet fürkészte.
Morgana kirázta szemeiből üstökét és leplezetlenül, kissé talán modortalanul mérte végig újból az idegent.*
- Van neked neved? - *szúrta oda csípősen a kérdését.* |
Alaposan megnézte magának a két idegent, és tudomásul vette, hogy nem lehetnek erisziek. Kicsit csalódott, hogy nem volt ilyen könnyű dolga a megtalálással, de elhatározta, hogy nem adja fel! A kíváncsisága messzire elhozta, és tudta, hogy nem ez a végső állomás útján.
- Miért vagytok a sziget környékén? - fogta el hirtelen gyanakvás, bár nem is tudta miért. Az erisziekben nem bízik....vagy ebben a két teremtményben? |
*Egyik fülét oldalra billentve mérte végig a pegunit. Micsoda jelentéktelen és unalmas kérdések! Most töltse azzal az idejét, hogy sorban válaszolgasson? Morgana unta az ilyesféle dolgokat...!*
- Én is örvendek, a nevem Morgana. És ami azt illeti, ez a hajó az enyém. - *közölte semlegesen.*
- Nahát! - *lepődött meg Duope, miután kilépett az egyik hatamas vitorla mögül.* - Úgy látom, ma nagy a forgalom a Treasure Hunter-ön. - *véleményezte a dolgot, majd kicsit közelebb lépkedett, vagyis kopogott a fedélzeten.* - Üdv, Duope vagyok. - *köszönt oda a még ismeretlennek.* |
Némi idejébe került észrevenni a jellegtelen fekete alakot a hajó elején.
'Mi lehet ez a dolog?! Kísértethajó, és ő az őre? Vagy ez egy elátkozott bárka, és ő a fedélzetmester?' rágódott Feno, ahogy átrebbent a lóféléhez a mellvéd felett.
Lecsattant két hátsó lábára, majd óvatosan leengedte egész testét, és gyorsan becsukta szárnyait. Nem akart itt belegabalyodni semmibe! És hátha gyorsan kell eltűnni...Akkor egyszerűbb lesz ugrani, mint felszállni.....
Körülnézett a kihalt lélekvesztőn.
- Miféle csotrogány ez? Hol vannak a lények? Ki vagy te? - kérdezte, még mindig ide-oda pillantva, alig vesztegetve figyelmét a lényre maga előtt - Ez is afféle rémszigeti hajó lenne? - húzta el a száját. A többi eriszi elméjében fantasztikusabb dolgokat látott.....Csalt volna a látásuk? Ilyen elvakultak és gőgösek lennének? Vagy csak vakok? Nehezen hitte.....
Hiába, egyelőre még új dolog volt neki a háló jelentette szövevény és közös mágia. Nem bánt vele könnyen, és voltak fenntartásai is. Így nem is részedült minden tudnivalóból....Például hogy sok-sok hajó sok-sok típusa járja a tengereket. Sokukhoz az eriszieknek pedig semmi köze.... |
*A nagy peguni okosan tette, hogy nem repült veszélyesen közel a hajóhoz. Morgana az orrészben állt és a végtelen kékséget kémlelte, miközben a hajó egyre távolodott a Rémségek Szigetétől.
A kétszer is megismételt kiáltás visszarántotta a valóságba és a jövevény felé pillantott. A hajó abbahagyta egyenletes haladását és kellemesen lassúlni kezdett, majd megállt.
Morgana lehetővé tette a hajó megközelítését levegőből is.*
- Üdv! - *köszönt vissza.* |
[109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Feno oldalra sandított. Tekintetében alig észrevehető csodálkozás ült.*