|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 21:47 - |
 *Kis idő múlva Fátum és Lúthien megérkeztek a tenger partjára. Fátum nem szeretett itt lenni. Sehol egy biztonságot nyújtó bokor, vagy fa. A tenger vizéből nem ajánlatos inni. Egyszóval semmi sem jó. Másrészről meg nem szerette a vizet. Így hát tisztes távolságot tartott a víztől.* |
[402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
______________________________________ |
Aralien egy pillanatig leesett állal nézett a másik után. Hát itthagyja?! Oh, követnie kellene! Dehát semmitől se félne ez a különös lólény?!
Megrázta a fejét (egyik irányba 59, másik irányba 34 szarvat növesztve egy pillanatra), és gyorsan a vidámkodó alak után vetette magát.
- Mondd, miért figyelnek minket ezek a madarak? - kiáltotta oda újdonsült társának, mikor beérte, és a fák ágaira kapta pillantását.
Végülis...jó, hogy észrevette őket, csak épp a rájuk figyelő lények nem madarak voltak....
Hanem többtucatnyi szárnyas gyíkforma lény.....Csak épp színes tollakkal a testükön és a szárnyaikon! |
Gemini bátorítóan Aralienre mosolygott.
- Ne aggódj. Nekem sincsen szárnyam, és mégis életben vagyok, látod? - kérdezte viccelődve. - Így legalább nem kell attól tartanom, hogy nem tudom tartani Veled a tempót!
Hívogatóan egy bizonyos irányba bökött.
- Készen állsz egy újabb kalandra?
Meg se várta a kanca válaszát, könnyed vágtába ugrott és megindult abba az irányba, amit helyesnek vélt, |
Aralien riadtan hátralépett, és idegesen maga elé kapta a szárnyait.
- De ha nagyon messze van, mi lesz? Vagy ha nem tudod, hogy hogy jutunk oda, akkor mégis hogy fogjuk megtalálni az utat? Ne felejtsd el - nézett tehetetlenül két szárnyára - én nem tudok repülni! |
- Biztosan állíthatom, hogy a Fény Birodalmában kaphatunk válaszokat a kérdéseidre. A gond csak annyi, hogy még sosem jártam ott. Elméletben tudom, hogy lehet oda eljutni, de gyakorlatban... gyakran eltérnek a dolgok azoktól, mint amiket a tekercsek megosztanak a gyanútlan utazóval... |
Hálásan Gemininek dőlt, és átölelte (vagy helyesebben: beterítette) a szárnyaival a lényt.
- Köszönöm - mondta halkan, valamennyire megnyugodva.
- Hol találhatunk olyan lényeket, mint én? Ők meg tudhatják mondani, hogy merre lehet a ménesem? |
Gemini bíztatóan megböködte orrával Aralient.
- Biztosan nagyon nehéz lehet most neked. De próbálj megnyugodni. Nem hagylak magadra és biztosan tudom, hogy meg fogjuk tudni, mi történik.
Azt már nem akarta kimondani, hogy talán Aralien családját is megtalálják. Nem akarta hitegetni a kancát, de legbelül, mélyen, nagyon szerette volna, ha sikerrel járnak. |
Aralien nyugtalanul toporgott ide-oda, próbálta idegességnek álcázni a benne kavargó, felgyülemlő pánikot.
- Gemini - kezdte végül sírós hangon, és eddig meredten nézett patáiról felemelte kétségbeesett tekintetét - Lehet, hogy nekem sem lenne itt semmi keresnivalóm? Mi lesz velem, ha nem? Én nem tehetek róla, hogy idekerültem!! Nem akartam! Más hozott ide! Azt se tudom hogyan! - nyihogott ijedten.
Tehetetlenül a messzeségbe nézett.
- Lehet, hogy a családom is itt van valahol? - kérdezte alig hallhatóan, elenyésző reménykedéssel.
Észre sem vette, hogy fénye mennyire megfakult.
És be nem vallotta magának, hogy mennyire ijesztő neki egy ennyiféle lénnyel telezsúfolt hely..... |
Geminit kellemetlenül érintette ez a sok kérdés. Nem azért, mert nem akart rájuk válaszolni, nagyon szeretett volna, de egyszerűen... nem tudta a válaszokat. Benne is egyre és egyre több kérdés fogalmazódott meg, de nem tudta, kinek tehetné fel mindet. Azt se tudta, hol keresse a többieket.
- Sok furcsa dolog történt az elmúlt időkben. Nem tudok a kérdéseidre válaszolni. Régen, a Birodalomban olyan lények éltek, akiknek volt gazdájuk, vagy különféle fajok, akiket az Úrnő hívott direkt be. Ilyenek voltak a tündérek, a tündék, akikkel megtanultak a birodalmi lények együtt élni. Az Úrnő beengedte őket, hogy boldog, békés életet élhessenek. De a dolgok máshogy alakultak. Idővel meg kellett küzdeni a békéért, amiért nagy árat kellett fizessünk.
A hófehér lényre függesztette tekintetét.
- Ezeket azért mondom el neked, mert ezek a lovak, ezek nem tartoznak egyik kategóriába sem. Idekerültek, valahogy. Itt vannak, de nem kellene, hogy itt legyenek. - halkult el a hangja. |
- Ó, értem - mondta, de még mindig a lovak után nézett. Valahogy semmi más nem jutott az eszébe.
- Hogyhogy így különböztek tőlünk? Lófélék voltak, és azt mondtad te is olyanféle vagy. Én is nem innen származom, mégis értesz, nem? Tulajdonképp te honnan jöttél? És ők? - kezdtek belőle lassan kiáramlani a kérdések, miközben a homokot nézte hófehér lábai előtt. |
A blöff elég jól sikerült. Gemini jólesőn szusszantott, majd Aralien felé fordult.
- Semmitől nem kell félni, csak elterelés volt az egész. - válaszolta nyugodtan a kancának.
- Nem, semmiképp sem megyünk utánuk, vagy velük. Ők idegenek, nem tartozunk hozzájuk. Nem tudhatjuk, mik a szándékaik és az előző találkozásunk után nem szeretnék velük még egyszer összefutni. Furcsa népség voltak.
Az izgalom elmúltával odalépett egy korábban megízlelt bokorhoz és jókorát harapott bele. A rágás tökéletes stressz levezetés.
- Nem tudom, miért nem tudtak felelni. Lehet, hogy csak a beszélt nyelvünk nem egyezik. Ám egyre megy: nem értettem, mit mondtak, ha egyáltalán mondtak valamit. |
Értetlenül és riadtan követte Gemini szemeinek cikázását. Mitől ijedt meg? És vajon a lólények jófelé futnak?
És hogyhogy nem tudnak válaszolni????
Úgy tűnt az ő riadalma olaj volt a tűzre: a csapat korábban elmenekült részét pillanatokon belül követték a többiek. Remegett alattuk a mégoly vastag homokkal borított part, ahogy tovatűntek a közeli dombok irányába.
- Mi az, Gemini? Mitől kell félni? - nézelődött tovább, bár nem látott semmit veszélyeset.
- Ők jófelé mentek? Nem kellene velük menni? - pillantott újra és újra a lovak után.
- És miért nem tudtak felelni nekem? |
- Nem válaszolnak, mert nem tudnak! - súgta hátra Araliennek.
Miközben percek teltek el úgy, hogy agya lázasan kattogott, mit is kezdjenek, egy kósza ötlet furakodott elméjébe. Ha ezek az állatok valóban annyira ösztönlények, mint amilyennek látszanak, Gemininek van egy ötlete, amit érdemes kipróbálni.
Minden előzmény nélkül felfújta magát, felkapta fejét és idegesen tekintgetett körbe, füleivel körbe-körbe radarozva, szemeit kitágítva.
Látva furcsa viselkedést, a hozzá legközelebb állók is felkapták a fejüket, mire Gemini megkockáztatott egy nagy szusszantást, végül pedig teli tüdőből, egetrengetően felnyerített.
A mellette lévők úgy megpördültek a tengelyük körül és vágtáztak el, hogy mindkettőjüket homokzáporral terítették be.
Látszólag a másik oldalon, Aralien közelében állók még haboztak pár pillanatig, de látva elvágtató társaikat, nagyon elbizonytalanodtak. Gemini igyekezett annyira rémült arcot vágni, amennyire csak tudott. Ha minden jól folytatódik, vészriadót fújó viselkedése beválik, és a maradék néhány lóféle is elporzik a homokban. |
- Gemini, nem válaszolnak nekem! - hadarta halkan és zavartan a lófélének. Ő az őket körülvevő lényeket bámulta, akik körülbelül ugyanúgy néztek vissza rá, nem vette észre a lény próbálkozását se.
A lovak újfent felkapdosták a fejüket, és még közelebb nyomultak a fehér pegunihoz, aki már kezdte összeúzni magát a nagy orrok tolakodását látva.
- Most...mit csinálunk? - cincogta a hatalmas szuszogó orrlyukakat nézve. |
Egy ideig csak nézte a történéseket, majd úgy döntött, megkockáztat egy apró mozdulatot oldalirányba. Kíváncsi volt, hogy a lovak figyelmét teljesen leköti-e peguni társának tanulmányozása, olyannyira, hogy ő akár figyelem nélkül is maradhasson.
Rezzenéstelen arccal, továbbra is ugyanabba az irányba fordulva tett egy oldalazó fél lépést. Szerencsétlenségére azonban kis megmoccanása nem maradt észrevétlen, ugyanis a mellette álló 5 patás leplezetlenül felé fordult és egyikük fel is horkantott. Gemini álcázva lépését úgy tett, mintha csak áthelyezte volna testsúlyát a másik oldalra.
Közben azon merengett, vajon értik-e a lények, amit mondanak, vagy csak a fajtájuk elnevezését ismerik fel? Lehet esetleg, hogy csak Aralien hat rájuk úgy, ahogy? |
Bátortalanul kikukkantott Gemini mögül. Eleve nem sok hasznot hozott, hogy a másik lény mögé húzódott, mert óriás-pehelytollas szárnyaival esélytelen volt feltűnés nélkül meghúzódnia. Ráadásul a kör, amibe befoglalták őket, őt is szépen bekerítette. De legalább az első lény nem őrá, hanem Geminire meredt....
- Üdv - nyihogta halkan a szárnyatlan-szarvatlan óriási akárminek. Lónak! - jutott eszébe a szó hirtelen, és ezen fellelkesedve így szólt az idegenhez:
- Ti akkor lovak vagytok, nem?
Képtelenség volt eldönteni, hogy Aralientől ez mennyire volt bölcs megmozdulás. A lovak a hangja hallatán összerándultak, meglepetten felkapták a fejüket, és fülüket billegetve, pillantásukat a kancára szegezve szaglásztak Aralien irányába. Amennyire nem tudott velük mihez kezdeni a peguni, legalább annyira eltanácstalanodtak ők is a fénylényen. |
Gemininek nem maradt ideje a válaszra, ugyanis a lóféle lények odaértek hozzájuk és körbevették őket.
Gemini gyorsan összeszámolta őket és elhúzott szájjal állapította meg, hogy lehetnek vagy kéttucatnyian is. Olyan furcsán érezte magát a körgyűrűben. A lófélék olyan idegenek voltak. Látszatra nem tűnt fel rajtuk semmi furcsaság, de a színük olyan furcsa volt. Gemini úgy érezte, hiányzik a lényekből valami. Olyan egyszerűek. Színesnek színesek, de ennyi, pont. Amikor pedig az egyik lény kivágódott a sorból és csaknem felöklete mindkettejüket, Gemini rápillantott az idegen arcára és szemeiből azonnal kiolvasta a legnagyobb különbséget: ezek a lények varázstalanok voltak.
- Üdvözlünk Titeket Simbelmyne Birodalmában - szólalt meg kényszeredetten Gemini, nem tudván, mit is kellene tegyen.
Az előlépett idegen csak állt vele szemben és Gemininek fogalma sem volt, mit olvashatna le a lény arcáról. |
Széttárta és meglibbentette a szárnyait, és érezte is bennük az erőt, meg tetszett neki a mozgásuk, de hogy repüljön?
- Nem emlékszem....Lehet....Talán tudtam repülni, de most nem tudok! De azt hittem te is lóféle vagy, akkor azok miért bántanának? Hisz hasonlítotok! Nem találod meg velük a közös hangot? - kérdezte értetlenkede, miközben letámasztotta a földre a szárnyait, ugyanis a közeledők alatt már rázkódott-rengett a mély oly vastag homokborítású talaj is! |
- Aralien, ne viccelődj! Mi másért lennének a hátadon a szárnyaid? - kérdezte elképedten.
- Ne mondd, hogy korábban csak csábításra használtad őket... |
Aralien elképedten meredt Geminire.
- Repülni???? Honnan veszed, hogy tudok repülni? - kérdezte hitetlenkedve.
Közben a lények megfelezték az előbbi távolságot köztük és a két máguslény közt.... |
[402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Kis idő múlva Fátum és Lúthien megérkeztek a tenger partjára. Fátum nem szeretett itt lenni. Sehol egy biztonságot nyújtó bokor, vagy fa. A tenger vizéből nem ajánlatos inni. Egyszóval semmi sem jó. Másrészről meg nem szerette a vizet. Így hát tisztes távolságot tartott a víztől.*