|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 22:41 - |
 *Szilaj leszállt a tenger vízmosta, puha homokkal bevont partjára, és bevárta kedvesét.*
-Látod? Ez itt az Alkonyat Tengere, vagy röviden az Alkonytenger. -*mutatott a vízre, ami a lemenő Nap fényében arany, vörös, narancs és bíbor színekben játszott-csillogott.*
-Ez a tenger mindig az alkonyat fényeiben tündököl, ugyanis annyira a világ peremén van, hogy itt sose megy le a Nap. Kicsit olyan, mint az északisark, ahol hónapokig van éjszaka. -*mosolyodott el Szilaj.* -Csak itt nem hónapokról van szó, hanem az idők végezetéről. Itt mindig alkony lesz.
*Lassan magához húzta párját.*
-Tökéletes hely a romantikázásra, nem? -*mosolygott csibészesen, aztán gyöngéden megcsókolta a kancát.* |
[109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
_________________________________________________ |
 -Most mihez kezdesz?-kérdezte Koni a csend után....-Visszamész a párhoz, dolgod végezetlen?
-Nem!-villantak meg a kanca szemei elszántan-Nem végeztem még el a dolgom, még tart.....még nem adtam át az....üzenetet a lánynak.Addig nem megyek vissza, amíg el nem mondom neki....
Koni elmosolyodott:Kitartó és bátor vagy!Ez nagy kincs!
-Dehogy!-vágott közbe lehangoltan a lény-Csupán félek odaállni szeretett gazdáim elé csata vesztetten....
-Ugyan!-mosolygott már a szoksásos derűjével a fél angyal fél tünde-Van időd!Én meg bízom, ha a pár eddig tudott várni, türelmük határtalan!Majd egyszeremlékezni fogsz az üzenetre, s megtalálod a lányt, hidd el nekem!
A kanca ámulva nézett a lányra "A mosolya.....új erőt önt belém....s valamilyen bizalmat....Reményt!"
-Menjünk....-állt fel hirtelen Koni...-Én már unom az alkonyatot....keressünk valami napos helyet, ahol dél van!-mondta vidáman.
A kanca nem tudott szólni...keresnie kellene tovább...de fáradt, s rég nem beszélt senkivel!Egy kis ideig nem baj, ha pihen....s nem is tud ellenállni ennek az angyalnak a mosolyának......
"Nem tudja, de félig teljesítette feladatát ez a lény!"gondolta út közben Koni "Megtalálta a lányt, akit keresett....de nem árulom el neki, hogy én vagyok az!Majd, ha emlékszik az üzenetre, én is felfedem a titkom!Addig nem engedem el magam mellől...."sandított mosolyogva, a mellette lépegető pegazusra.....
|
A hullámok tarajokat vetve közeledtek a part felé, hogy ott semmivé válljanak.Ezúttal nemcsak hordalékot hoztak a szigetekről/más földekről, hanem egy kába pegazust is kitettek a partra.
Nem messze állt, talán 10 méterre a lénytől.Amint a víz kisodorta a partra, azonnal mellette termett, s vizsgálatba vette.A pegazusnak szerencsére nem tört szárnya, viszont nagyon fáradt volt, csupán lélegezni volt ereje, s láza volt a hideg víztől, ráadásul sok sós vizet nyelt, szomjas volt.Minden bizonnyal messziről jöhetett, ugyanis ennek a tengernek a másik vége, még a szigetek is messzire esnek a Birodalomtól.
Miután mindezt megállapította róla a lány, gyengéden jó fogást keresett a pegazuson, s kijjebb húzta, hadd száradjon meg.Tüzet is rakott az eddiggyűjtött ágakból, mivel itt mindig "alkonyati hideg van"....Kezelésbe vette a kancát:megtörölte tiszta vízzel (hisz a só árt a szőrnek),bedörzsölte a szükséges pontokon a testét egy láz csillapító kenőccsel, továbbá megitatta keserkés forrás vízzel, mely enyhítette szomját.A lény egy párat köhécselt a forrás víz miatt, ám miután magához tért, mohón nyelni kezdte a vizet.Régóta nem ihatott....
-Köszönöm...-suttogta a kanca.Már megjött az ereje, kicsit élettel telibb volt a pillantása.
Koni csak biccentett válaszképp.
-Mi történt veled, hogy így jártál?
A kanca válaszolt volna, de hirtelen gond terhelt arckifejezés ült ki arcára, mintha valami rossz történt volna vele a múltban.-Jaj ne!
-Mi a baj?-pattant fel Koni, s sietett oda hozzá, hátha fáj valahol.....
-Elfelejtettem....az üzenetet......
-Kinek hoztál üzenetet?
-Nem tudom.....egy lánynak....egy angyal lánynak...fogalmam sincs, él-e még!Ezt is akartam kideríteni.....De kezdjük az elején...-hallgatott el, s erőt gyűjtött, hogy összeszedje gondolatait.Közben Koni néha megitatta a forrás vízzel...
-Messzi világból jövök, mondhatni másik dimenzióból, ahol többnyire angyalok laknak...Régen kézzel fogható birodalomban éltek, de a Sötétség ellepte az országot, át kellett "költözniük" ebbe a dimenzióba, mely nem mindenkinek volt érezhető...Egy olyan fény dimenzió mely olyan, mint az anomália-valakinmek feltűnik, valakinek nem....
Miután ivott, folytatta:-Én is ebben a dimenzióban laktam egy angyal családdal...akarom mondani párral...sőt, egyikük nem volt angyal-a nő tünde volt...Ennek a párnak régen, még az előző a Birodalmukban volt egy lánya, de őt nem vihették magukkal....nem tudom miért:amikor rákérdeztem, mély hallgatásba merültek...Néha könnyt is ejtettek miatta, ezért nem kérdezősködtem tovább felőle.Nem akartam fájdalmat okozni gazdáimnak.
Megint inni kért.
-Én nemrég a "költözés" után kerültem a párhoz.Még nagyon kis csikó voltam, s ők még hiányolták a gyermeküket.Én talán emlékeztettem a lányra őket, ezért nagy szeretettel neveltek fel, persze nem vettek angyal számba, de én is a család tagja lettem.Szerettem őket, s szerettek engem, de mindig éreztem, hogy sosem tudom pótólni a lányka helyét a szívükben...ott mindig egy lyuk marad, tele bánattal, magánnyal, fájdalommal.-kicsit elhallgatott, s szomorúan nézte a homokot, majd folytatta.
-Egy napon egbíztak egy személy felkeresésével, mivel ők nem tudnak kijutni a dimenzióból, annyira kötöttek hozzá-én viszont, mivel nem angyal vagyok, nyugodtan át tudtam jutni rajta.Erről a személyről semmit nem tudtak:nem tudták, hogy néz ki,nem tudták, hol van, nem tudták hol lehet, de érezték, hogy él!Fel akarták kutatni, bármi áron, s kapcsolatot akartak vele teremteni.ngem bíztak meg az üggyel, hogy tegyem meg a lehetetlent, és keressek meg egy olyan lényt, akivel még életemben nem találkoztam....Indulásom napján elárulták a titkot, hogy találhatom, meg, s üzenettel is megbíztak, adjam át, ha megtalálom.....
(folytatta)-Sok helyet bejártam, de a lányt nem találtam sehol, csak utalásokat aarra, hogy látták, azonban ezek semmit sem segítettek.....Szüntelenül kerestem, alig egy-egy pihenőt tartva, hisz találkozni akartam a személlyel, aki kedves gazdáim gyermeke.Az adott erőt, hogy színeztem magamban, vajn milyen lehet, hogy nézhet ki, mekkora lehet.
-Milyen lányt képzeltél el?-kérdezte hallkan, kissé dermedten Koni.Végig mozdulatlanul ült a történet alatt, már kezdettől fogva távolba révedő szemmel, komoly arccal.Tudta, kiről van szó....
A pegazus kicsit hallgatott, megint erőt gyűjtött, hogy folytassa a történetet.A választ a történetbe akarta rejteni....
-De semmi sem tart örökké, lelkesedésem egyre lankadt, s már a lány küllemének/belsőjének találgatása sem adott reményt....Kétségbe estem, hinni kezdtem, hiába minden, bár görcsösen próbáltam kapaszkodni a keresett személyiségébe, ahogy kialakítottam magamban....
Majd a tengerre nézett.
-Amikor e tenger felett repültem, már vég képp nem volt erőm....napok óta nem ettem egyre gyorsabban akartam megtalálni a lányt, nehogy a reménytelenség felül kerekedjen...Aztán itt végleg ki fogytam mindenből:elsötétült minden, éreztem, hogy csobbanok a vízben, s elmerülök....néhol felébredhettem, úugyanis álomszerűen emlékszem, hogy kapkodok levegő után, vagy nögdécselek a víz színén.....Biztos az áramlatok sodortak ide ki a partra....
Most megint szomorú arc kifejezése jött elő.
-Az emlékezetem biztos akko esett ki, amikor a tengerbe zuhantam, mert tudom, utolsó erőmet a pár szavaira emlékezve próbáltam összegyűjteni....
|
 Keményen állt.Izmai megfeszültek.Tehát Crystin még sem szerette akkor harcolt volna érte.Nem értette ,hogy ő miért kűzdött ennyire a kancáért.
Gyorsan elgaloppozott. |
-Látom, velem itt saenki nem törődik. - szomorodott el, és eltűnt a messzeségben! |
 -Én... én... -*dadogta teljesen összezavarodva.*
 *Dühösen horkantott, szabályosan beléfojtva a szót Crystinba.*
-Hagyd őt békén! -*nyerítette mérgesen.* -Nem megy hozzád, nem érted?! Mégis, mit képzelsz, ki vagy te?! Egy nagyszájú, felvágós ficsúr, semmi több. Mire vagy büszke, mondd? Arra, hogy minden erődre szükséged volt egy közönséges madár elpusztításához? Amit mellesleg -*gúnyosan felhorkantott.* -te magad idéztél meg. Vagy nem így van?
*Védelmezőn Crystin elé állt és elállta Qaridor útját.*
-Jól figyelj, mert ez az utolsó figyelmeztetésem! Nem akarlak még egyszer a húgom közelében látni. Megértetted? Nem mehet hozzád! Az áldásom nélkül nem! Mert bizony nagyot tévedsz, barátocskám, igenis van beleszólásom. Az ő patáját kérted meg, ez igaz. A próblémát azonban az jelenti, hogy tőlem nem kérted meg. Még ha a választ valóban ő is adja, az áldásom nélkül akkor sem mehet hozzád. Márpedig az áldásomat nem kapod meg. Sem most, sem máskor. Remélem, világosan fogalmaztam. Most pedig eredj, és hagyd békén őt.
*Ezzel szelíden megbökte Crystint, és maga előtt terelgetve az erdő felé igyekezett. Hatalmas, erőteljes testével teljesen elzárta őt Qaridortól.*
-Többé nem akarlak látni, kölyök. Ezt jól jegyezd meg. -*szólt még vissza, majd belépkedett az erdőbe, maga előtt tolva a megszeppent Crystint is.* |
Qaridor utánuk vágtatott.Dühösen fujtatni kezdett.
-Nagyobb az erőm mit ahogyan te hiszed!És ez a pata kérés re had agyja ő a választ mivel nem a te patádat kértem meg!-mondta.Majd Crystin-hez fordult.
-Kérlek válaszolj!Hozzá jössz?Ha igen akkor kérlek tarts velem ha nem akkor elengedlek!-mondta. |
-Így van! -*bizonygatta bátyjának.* -Megtámadott egy madár, Qaridor pedig igyekezett tőle megvédeni minket, de túlságosan is sok erőt vett ki belőle a varázslat, és összeesett. Én csak átadtam egy keveset a saját erőmből, ezért vagyok gyenge. -*mentegetőzött.* -Nem bántott engem, hanem megvédett.
*Felvetette fejét, és idegesen fújtatott. Szinte meg sem hallotta Crystin magyarázatát.*
-Szóval megkérted a patáját, mi? -*nyerítette dühösen.* -Valóban azt hiszed, hogy olyasvalakihez adom a húgomat, aki még egy egyszerű madártól is elveszti az erejét?! Te szerencsétlen! Mégis hogy bízhatnám rád Crystint?! Képtelen lennél rá, hogy megvédd őt! Most is csak hajszál híján úszta meg... -*prüszkölte.* -A húgom erejére volt szükséged még ahhoz is, hogy valahogy magadhoz térj... Szánalmas.
*Szúrós szemekkel még egyszer végigmérte Qaridort.*
-Gyenge vagy. -*nyerítette oda megvetően.* -Márpedig gyenge mén nem lesz a húgom párja! Gyerünk, Crystin, elmegyünk.
-Nem, Shine, várj egy percet. Nem érted...! -*próbálkozott Crystin.*
-Már hogy ne érteném? Ennek a ficsúrnak a Sötétség az eleme, ez első ránézésre látszik. Mégis kevés az ereje. Gyenge és ostoba. Érdemtelen a kezedre. Nem mehetsz hozzá. -*válaszolta ellentmondást nem tűrő hangon, majd ismét Qaridor felé fordult.*
-Egyébként pedig - csak hogy tudd - úgy diktálja az etikett és az illem, hogy szíved választottjának patáját az édesapjától vagy a fivérétől kérd meg. Modortalanság egyszerű tényként közölni velem egy ilyen hírt. Már emiatt a mulasztásod miatt is ellenszenves voltál, kölyök. -*vetette oda mogorván, majd orrával finoman megbökte húgát.*
-Gyere, Crystin, elmegyünk. Köszönj el szépen a pajtásaidtól, aztán idnulás haza! -*mondta, s meg sem várva a kanca válaszát elindult, maga előtt terelgetve a megszeppent Crystin, s hamarosan eltűnt szem elől, méltóságteljes léptekkel sétálva be az erdőbe.* |
 Yuki kicsit értetlenül nézett majd hátrállt
~Jobb lesz ha nem szólok bele~-mondta
Saját regisztrált neveddel írj!
Moderátor |
Felkelt.Egyenlőre nem törődött az idegen kancával.
-Nem csináltam vele semmit!A barátja vagyok!Talán több is!Már megkértem a patáját!Remélem ez elég indok ,hogy vele vagyok!-mondta felháborodottan. |
Yuki lassan bandukolva sétált a patron mikor hangokat hallott és lényeket látott.Kedvesen odaügetett és üfvözölte a többieket:
-Üdv.Én Yuki vagyok és ti?-kedveskedett |
A kancacsikó hirtelen odaugrott a Shine és Qaridor közé.
-Ő.... ő nem csinált semmit. Sőt! |
*Hatalmas, gyémántszínű mén lépett elő a sűrűből, gyorsan és céltudatosan, s egyenesen a tengerpart homokjában álldogáló pároshoz és a fiatal csikóhoz sietett. Arcán düh és féltő aggodalom tükröződött.
Hevesen félrelökte a fekete csődört és húga mellé lépett. Óvón átkarolta nyakával, és segített neki leheveredni a homokba.*
-Crystin! -*zengte.* -Crystin, jól vagy?
-Shine? -*lepődött meg.* -I...igen, persze, jól vagyok. Nincs semmi baj.
*Csodálkozó tekintettel meredt bátyjára.*
-Mégis... mégis, hogy kerülsz te ide?
*Megkönnyebbülés látszott tekintetében, és szeretetteljesen pillantott le kishúgára, ám hangja szigorú és kemény volt, mikor ismét megszólalt.*
-Nem igaz, nem vagy jól! Hiszen reszketsz, s alig állsz a lábadon. Mi történt? Hol van Meteor? Rábíztalak, hogy óvjon meg téged, amíg visszatérek. Miért nincs veled? -*körülnézett, mintha csak az említett mént keresné. Ám tekintete szinte azonban megakadt Qaridoron.*
-Ki ez itt veled? -*kérdezte, s hangja fenyegetővé vált.* -Bántott téged? Megütött? Miatta vagy ilyen állapotban?
-Igen... azaz nem, dehogy! Shine, félreérted, én csak.... -*ijedten próbált magyarázkodni.*
-Mit csinált veled? -*kérdezte kemény, dühtől elfojtott hangon.*
*Felállt húga mellől és a fekete ménhez lépett.*
-Mit csináltál vele, te szélhámos?! Miért ilyen erőtlen? Hisz' olyan gyenge, hogy a lábán is alig bír állni. Bántottad, igaz? Mit műveltél vele?! -*fenyegetően megindult Qaridor felé.* |
Gyorsan felpattant.Alátámasztotta a kancát ,hogy na essen el.
-Én már jól vagyok.Te?-kérdezte a kancát. |
Isisien eddig a madár darabjait nézte. Most odalépett a többiekhez.
-Mi volt ez? |
*Crystin gyorsan Qaridor mellé lépkedett, és óvatosan lehajolt hozzá. Gyémántszínű szarvát finoman a mén homlokához érintette, és behunyta szemét. Ezüstös sörénye lágyan előrehullott, de szinte észre sem vette a nagy koncentrálásban. Szarva fényesen felragyogott, s ez hamarosan átragadt Qaridorra is. A mén teste felizzott, majd lassan elhalványult. Pár röpke másodperc múlva Crystin végül ellépett Qaridor mellől, a fekete csődör pedig kinyitotta a szemét.*
-Hogy érzed magad? -*kérdezte a gyógyítóbűbájtól kissé kimerült, remegő hangon.*
|
Egy varászlattal próbálkozott.Sörényétől nem látszott de fekete szemében mintha valami madár kőrözött volna.Testét mintha velemi fekete burok vette volna körül és a végén madár alakja lett.Repülni kezdett de mintha a madárnak saját akarata lett volna kidopta magábol a mént a tenger egyik távalovabbi részén ahol elég mély a víz.Qaridor kimerült.Nem tudott úszni mivel félájult volt.És csak sülyedt.
6-8 mélyenért az iszapra.Eközben a madár a csikó és a kanca körül kőrözött.Sötét ,fekete labdákat köpdösött veléjük.Ekkor mintha ezt érzékelte volna Qaridor elrugaszkodott a talajról és egy fekete deszkaszerüségen "kiszörfözött".A kanca és a csikó elé pattant.
-Annubi krátum derta!-kiáltott és a fekete madár darabokra hulott mint valami csillageső.Qaridor elsőlábai öszerotytak.Végül egész teste eldölt a homokban. |
| -Akkor jó. |
| -Nem zavarsz!-mondta ő is majd felpattant és begázolt a hűvös vízbe. |
-Én csak éppen erre jártam. Mival nemrég óta vagyok Simbelmyne lakója, gondoltam, szétnézek. És éppen erre a gyönyörű helyre sodródtam. Teljesen véletlenül. Semmi nyomós indokom nem volt erre tartani. Hiszen én vándorló vagyok, ott élek ahol akarok. Egyenlőre itt. Ha tényleg nem zavarok. |
[109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Szilaj leszállt a tenger vízmosta, puha homokkal bevont partjára, és bevárta kedvesét.*
-Most mihez kezdesz?-kérdezte Koni a csend után....-Visszamész a párhoz, dolgod végezetlen?
Keményen állt.Izmai megfeszültek.Tehát Crystin még sem szerette akkor harcolt volna érte.Nem értette ,hogy ő miért kűzdött ennyire a kancáért.
-Én... én... -*dadogta teljesen összezavarodva.*
*Dühösen horkantott, szabályosan beléfojtva a szót Crystinba.*
Yuki kicsit értetlenül nézett majd hátrállt