|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.15. 23:39 - |
*Amethyst végül maga mögött hagyta a Napnyugta Tengerét, s egy pillanatig elszántan gondolt a kijutásra. alig egy szempillantással később már a Napkelte Tengerének hullámai nyaldosták lábát a hajnali fényben. A könnyű szellő jólesően felborzolta, összekócolta, majd újra kisimította sörényét, simogatta arcát, egész testét. A levegő enyhén hűs volt, és friss, ahogy a harmat lassanként kezdett elpárologni, s ezzel felüdítette a levegőt. A harmat, ami sosem szárad fel teljesen az örök napkeltében! És a távolban, a horizonton, messze kint a tenger széle fölött ott ragyogott a felkelni készülő Nap, örök mozdulatlanságban.*
-Nos, hogy tetszik? -*fordult Donhoz.*
|
[149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
________________________________________________ |
 Amikor talpra állt az idegen ijedten ugrott hátra a vízbe kb 3 métert.
-A nevem...a nevem Wonderful...bocsáss meg..én csak..segíteni akartam...-mondta de még mindig nem közelített.A vízben nagyobb biztonságban érezte magát hisz az az eleme. |
 - Ne! - reccsent rá a kancára, és hirtelen, mielőtt bármi történhetett volna, vagy meggondolhatta volna, talpralendült.
Beleszédült a fájdalomba, ami végigdübörgött a teste minden pontján, de legalább biztosra vehette, hogy semmilye sem tört el. Csak hihetetlenül összezúzta magát.....
Gyanakodva fordult a ló felé, akihez mérve olyan volt, mint viharfelhő a tavaszi napsütés mellett.
- Ki vagy Te? És miféle jótékonykodási vágy vezérel, hogy az első fekvő lény nyakára mászol? - morogta. |
Odalépett mellé.
-Segítsek felállni?-kérdezte. |
- Baleset ért, de volt már rosszabb is! - mondta felemelve fejét, büszkén és erőteljes hangon. Soha, a világért sem vallotta volna be senkinek a gyengeségét! Semmilyen helyzetben!
Most is méltóságteljesen pillantott a lófélére, és közben arra gondolt, valahogyan fel kellene állnia. |
A pegazust figyelte.Nem nagyon hitt a lénynek hisz látszott rajta ,hogy nincs jól.Érezte ,hogy a mén nem nagyon rajong érte de nem hagyhatta ott.
-Biztos?-kérdezte bár belül érezte ,hogy fájdalmait egy mén sem vállalná fel. |
Végig kimérten, ridegen meredt a lófélére, de nagyon úgy tűnt, hogy az idegent cseppet sem érdekli az ő elutasító tartása, komor pillantása, és az a tény sem, hogy nem szólt vissza neki. Vagy talán ez a lóféle vak? Esetleg bolond? Vagy nem tudja mi mit jelent?
Elfogta az óvatosság, hiszen a Vadvidék lényeiről eddig keveset hallott, még kevesebbet tudott biztosra, és most nem tudta alkamas-e a pillanat összemérni az erejét bárkivel is.
- Megvagyok - mormolta végül csak kicsit bárdolatlanul, az arcába bámuló csodalénynek. |
Bátortalanul tett pár lépést majd kicsit magabiztosabb léptekkel haladt az idegen felé.Tőle oár méterre megállt.
-Üdv!Mond minden rendben?-kérdezte lehajtva a fejét. |
Haláltánc valósággal összerándult a hang hallatán, ami persze csak még több fájdalmat okozott, és még komorabbá változtatta.
Remélte, hogy a környéken szórakozó idegennel nem hozza össze a balsors....De a reménykedésről már sokszor és sok helyen bebizonyosodott, hogy a legtöbb helyzetben hűtlen dolog......
Amennyire tudott, kiegyenesedett fektében, és szemeivel a homokon ácsorgó lófélére meredt. |
Tovább száguldott a part nedves homokján.A part mentén egy fekete tollkupacra lett figyelmes.Befékezett.Egyszer már nagyon megjárta amikor kiváncsian gondolkodás nélkül odament egy ismeretlen dologhoz.Felnyerített és várt. |
Haláltánc csak a nagyobb csobbanásokra riadt fel. De percekig moccani sem bírt. Hiába hallotta a hullámok susogását, ahogy partot érnek, hiába érezte a Napot az arcán, hiába hallotta, hogy valahol a messzeségben egy másik lény is a vízben tocsog, kellemetlen érzései ellenére jó darabig nem tudott felkelni.
Aztán végül csak felnyögött, és nagynehezen kinyitotta a szemeit. Azt sejtette, hogy nem tudja majd hol találja magát. De azt sohasem gondolta volna, hogy olyan helyen ébred, amiről elképzelni sem tudja, hogy hogyan jutott oda.
Itt ragyogott a napfény, és békesség, csend vette körül. És a Nap.....valahogy természetellenesen mozdulatlan volt itt minden fény a vízen, minden árnyék a parton......
Nyugtalankodva talpra akart állni, de egy félig elfojtott fájdalmas nyerítés lett csak erőfeszítései jutalma. Végignézve magán csodálkozott, hogy még egyáltalán él. Hatalmas erővel csapódhatott a vízbe, az meg még erősebben dobhatta itt partra. Egyik szárnya alácsavarodott, tagjai össze-visszaságban hevertek a homokon, és mindent összevetve mindene fájt.
Szerencsés volt. Már ha rájön, hogy ahol van, ott szerencsésnek érezheti-e magát. |
Wonderful felszabadultan vágtázott végig a tengerpart ezen szakaszán.Imádta a tengert és a napkeltét is mivel a napkelte valaminek a kezdetét jelképezte.
Lábai kezdtek lassulni végül belevágtázott a hűsítő vízbe.Felnyerített majd amikor lecsillapodott kiment a partra. |
Csodálkozva pillantotta meg ő is a változó tájat. De riadt meg tőle, sőt, kíváncsivá tette az esemény.
A hajó lassítani kezdett, így Collider alaposabban is megnézhette a tájat, mielőtt megálltak volna. |
 Nem értette hogyan, de a lenyűgöző varázs egyik pillanatról a másikra eltűnt körülöttük. Egy nagy, kopárnak tetsző part felé tartottak.
- A Rettenet Partja! - szakadt ki belőle egyszerre meglepett, riadt és örömteli kiáltás. |
Bólintott, jelezve, hogy megértette.
Ahogy Ninre pillantott, látta, hogy kicsit lelombozódik a hajóút végének említésére.
-Nin, Rinának igaza van.-mondta a növendéknek.-Valóban nagyon kell vigyáznunk, és bár most, az úton szabadon nézelődhettél, mikor leszállunk, óvatosnak kell lennünk.
A Napra pillantott, amely örök mozdulatlanságban szikrázott a horizonton. Vajon visszatér-e még ide? Nem tudhatta biztosan. |
 Lenyűgözte ez a sok újdonság! Rina "védőőrizetében" nagyon sok dologtól megfosztatott.....Most aztán nézhetett, amíg a szeme ellátott!
- Mondd, itt mindig hajnal van? - nézett a nagy ménre.
- Fura, nem? Honnan tudják, hogy mennyi az idő?
Hirtelen tűnt fel előttük a föld. Odaviharzott a kettőshöz.
- Hamarosan megérkezünk! Nin, ha megérkeztünk semmiképp se szakadj el tőlem! És nagyon vigyázz miket beszélsz idegeneknek vagy idegenek előtt! Ahová megyünk, csöppet sem veszélytelen hely! - mondta, és az utolsó mondatot már láthatóan nemcsak a csikónak szánta. |
Jókedvre derítette Nin kíváncsi természete.
-Bevallom neked, ehhez fogható helyen még sosem jártam!-mondta a víztükörre pillantva.
Háta mögött a hallgatag Rinára pillantott. Úgy látta, kezd lehiggadni, de mivel szemlátomást a kiscsikónak tetszett Collider, vele maradt.
-Nézd csak!-mutatott szárnyával a csillogó vízre, amelyből hirtelen egy kisebb delfinraj ugrott ki. |
Nin boldogan elmosolyodott, hogy végre beszélhet és hogy a mén kedves vele!
- Nagyon szép itt! Minden! És hogy suhan! - nézett ki a szikrázó vízre.
- Te sok ilyen helyen jártál már? - firtatta kíváncsian.
Olyan jó volt végre távolabb lenni a mogorva Rinától!
Rina nagyon ideges lett, mikor észrevette, hogy Nin elkószált!!
Aztán összecsikordultak a fogai, amikor meglátta kivel van. De nem szólt, hisz a csikó nem volt veszélyben.
A vízre meredt és próbált semmire sem gondolni és semmit sem érezni. |
Füle megrezdült, ahogy hallotta a patadobogásokat. Kétségtelenül, Rináék tértek vissza a fedélzetre.
Nem fordult hátra, hisz' miért tegye? A patadobogások összetéveszthetetlenek voltak, egy lassabb, erőteljesebb, idegesebb, s egy gyorsabb, szaporább, játékosabb ütem....másrészt most inkább nem beszélt volna Rinával, hagyta, hadd gondolkodjon, mert érezte, hogy talán sokat kérdezett...
Hirtelen, meglepetésére, Nin lépdelt mellé, s csillogó szemekkel Colliderre nézett. Erre a mén egy pillanatra elmosolyodott.
-Nos, mi a véleményed a hajóról?-nézett a csikóra. Legalább ő el tudta terelni a mén zavaros gondolatait. |
Rina, akárhogy is könyörgött a csikó, nem volt hajlandó elmondani neki pontosan mit és miért kiabált a mén arcába.
Elgondolkozva figyelte az elsuhanó víztükröt, persze Nint a közelében tartva.
Nem bánta meg a szavait. Őszintének gondolta őket. De az meglepte, hogy ilyen mélyen átérzi a többi eriszi helyzetét, valamennyiük helyzetét! Elég érzéketlen lénynek számított, kanca létére különösen.
Most mégis töprengett. Önvizsgálatot tartott, aminek nem örült, de néha szükséges volt az életben!
Alighanem elég érzékeny pontjára tapintott a mén, és ő elég érzékenyen reagált. Meglepő. De miért is volt ilyen heves? Miért volt ilyen fontos, hogy elzavarja a lényt? Miért is paprikázódott fel ennyire? Így áthatná az erisziek gondja?
Megállt benne az ütő.....Ez volt a megoldás! Az erisziek gondja igenis áthatotta! Már rég a háló tagja volt, amikor a bajok eljöttek, őt is megfertőzte hát a borzalmas lélekemésztés!!!!
Ninre kapta tekintetét, és vad rémület markolt a gyomrába. A csikó is eriszi.......Ő is beteg lesz? Akinek a védelme az élete célja, akire felesküdött, akinek akár Rina élete árán is épen, egészségesen kellene felnőnie??? Mi lesz vele???
Colliderre pillantott, aki még mindig ott állt, ahol hagyták......Majdnem elindult felé, de aztán gyorsan visszafordult a víz felé, és a rémülettől felpörgetett aggyal kezdett gondolkozni azon, hogy mégis mihez kezdjen most...... |
[149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Amikor talpra állt az idegen ijedten ugrott hátra a vízbe kb 3 métert.
- Ne! - reccsent rá a kancára, és hirtelen, mielőtt bármi történhetett volna, vagy meggondolhatta volna, talpralendült.
Nem értette hogyan, de a lenyűgöző varázs egyik pillanatról a másikra eltűnt körülöttük. Egy nagy, kopárnak tetsző part felé tartottak.
Lenyűgözte ez a sok újdonság! Rina "védőőrizetében" nagyon sok dologtól megfosztatott.....Most aztán nézhetett, amíg a szeme ellátott!