Súgó

Témák:	Hozzászólás (Utolsó)
A virágos rét mellett lévő tó partján *Logos elsétált a rétre, miután Machos letette a Sötétségen kívül. A rét mellett megpillantott egy kis tavat. Szörnyen szomjas volt, ezért odaügetett a tó partjára, és mohón inni kezdett vizéből. Mikor már teleitta magát, magára pillantott. Egész teste tiszta vér volt, jobb szárnya pedig élettelenül lógott  oldalán.* - Mitszólna Crystal, ha így látna ? - *kérdezte fennhangon, de csak úgy magától.*	348 (2016.08.29.)
A rét gödrös részén Ledobbant, és óvatosan körülnézett. Aztán egyensúlyozva elindult. A gödrökkel minden lénynek vigyáznia kell!	50 (2012.01.01.)
A virágos rét közepén Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga. Kényelmesen leszállt, a maga feszes, örökké elegáns és hatalmas-terjengős módján, majd behúzta a szárnyait és körülnézett. 'Szép, virágos, tavaszi mező, friss fűvel. Sehol senki és semmi. Jó!' Azzal élvezettel legelészni kezdett, nem kímélve füvet és virágot. Elvégre ínyenc volt!	457 (2012.01.01.)
A rét zsenge füvű részén Békésen legeltem. Újabb és újabb fűcsomókat téptem ki az ajkammal. Azon gondolkodtam, hogy lemenjek-e a tóhoz, hogy csökkentsem szomjam.	9 (2012.01.01.)
A rét virágtengere között *Gyengéden maga mellett vezetve Azírát hamar elértek a legszebb virágokat.* - Na, hogy tetszenek? - *bökött orrával a földön elterülő száz meg száz csodára.*	11 (2012.01.01.)
A lapos szélen Megálltak a rét szélén, és körülnéztek. - Elég kihaltnak tűnik... - mondta halkan.       - Pedig nem az - szűrte fogai közt, mert nagyon rosszul érezte magát a két csődör miatt. Szinte áthullámzott rajta a fájdalmuk! - Pihenni szeretnék...Nézz körül! - küldte előre Lamírát.	145 (2012.01.01.)
A virágos rét homokbuckás részén A meleg, puha homokon sétált és elnézegette a furábbnál furább növényeket, amik a homokon nőttek. Pár lépésnyire a mező tiszta, dúsfüvű volt, de Amarrusnak ez tetszett. Maga sem tudta miért. Talán mert a buckák közt meghúzódhatott, és őt nem vehették észre, míg ő bárkiről tudhatta, hogy közeledik. Vagy csak úgy.....	385 (2012.01.01.)
A rét nyílt, szeles részén Nagyon fújt a szél a nyílt, füves terepen, de amilyen meleg volt, Tennoio egy csöppet sem bánta. - Nos, szerintem itt egész jól lehetne gyakorolni a varázslást - jegyezte meg, mivel közel s távol egy lelket sem látott.	62 (2012.01.01.)
A réten, az erdő mellett  *Amalea vigyázva kikémlelt az erdőből, majd párszor beleszimatolt a levegőbe. Nem látott és nem érzett semmit... Tett pár óvatos lépést előre, míg végül kiért a rét közepére. Minden nyugodt és csöndes volt. Amalea hátrafordult, majd szelíden és halkan hátranyerített, mire egy kicsi, esetlen csikó lépkedett elő a fák közül. Akác odasietett anyjához és vidáman ugrálta körül. Amalea közben folyamatosan beszélt hozzá; magyarázott valamit, de Akác mintha meg se hallotta volna. -Akác! -korholta az anyja! -Figyelsz te rám?! -Ne haragudj, anya... -hajtotta le bűnbánóan a fejét a kis kanca. -Mit is mondtál? -Csak azt próbálom megértetni veled, hogy sose szabad óvatlannak lenned. Mindig alaposan nézz körül, nem leselkedik-e veszély a közelben, mielőtt nyílt, szabad területre mennél. Amíg nem vagy elég nagy és erős ahhoz, hogy megvédd magad, nem szabad szétszórtnak és figyelmetlennek lenned, mert könnyen az életedbe kerülhet! Érted, amit mondok? -Igen, anya... -sóhajtotta unottan Akác. -De most már mehetek játszani? -Mehetesz. -bólintott mosolyogva az anyja. -Mire fogsz nagyon figyelni? -A csapdákra, és a vermekre, és ha folyót látok, nem megyek bele, mert elsodor a víz, ha tavat, akkor meg azért nem megyek bele, mert hirtelen mélyül, és még nem tudok elég jól úszni. Nem állok szóba idegenekkel, és nem megyek el senkivel, csak ha te is megengeded. -sorolta unottan a kiscsikó, mintha csak egy betanult monológot szavalna. -Így van. -helyeslet az anyja. -Most már mehetsz. Akác vidáman ugrálva vágtatott keresztül a réten, míg az anyja békés legelészésbe kezdett. Akác az erdő széléig nyargalt, ott azonban megtorpant. Hátrasandított anyjára; Amalea neki épp háttal állt, és nyugodtan rágcsálta a füvet. Akác arcán, csibészes, huncut mosoly jelent meg, majd gyorsan beügetett az erdőbe és eltűnt a fák között... ...órákkal később Akác még mindig az erdő mélyén, a hatalmas, sötét fák közt bolyongott, sírva, anyját hívogatva, de nem találta a kivezető utat, és Amalea túl messze volt ahhoz, hogy hallja őt...*	216 (2012.01.01.)