|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 19:39 - |
 Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
Kényelmesen leszállt, a maga feszes, örökké elegáns és hatalmas-terjengős módján, majd behúzta a szárnyait és körülnézett.
'Szép, virágos, tavaszi mező, friss fűvel. Sehol senki és semmi. Jó!'
Azzal élvezettel legelészni kezdett, nem kímélve füvet és virágot. Elvégre ínyenc volt!
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
_______________________________________________ |
 Shekeira egész úton nem szólalt meg, így hosszúnak tűnt az út a Gyakorlópályák Ügyességi útjaiig.....
|
 -Rég nem gyakoroltam!Szívesen megyek!
|
Sokáig haladt, míg végre elérte az erdő szélét.Csak ekkor várta be Viharszemet.
-A Gyakorlópáylák felé folytatom utam....Oda is velem tartasz? |
Mosolygott, s Shekeira után indult."Ne aggódj, Spirit!Vigyázok rá, amíg eljössz! |
 Lehajtotta fejét.
-Lesz, ami lesz!-sóhajtott, majd lassan elindult az erdő felé. |
Mosolygott-Megváltozik, ez tény!De nem te mondtad, hogy a probléma a "önfejű, makacs, magaszerető" jellemében van?De ne aggódj, nem fog teljesen megváltozni...És előbb-utóbb mindenki felnő! |
-De Én nem akarom, hogy felnőjön!Én így szeretem!......És ő?....Lehet, hogy ő sem akarja!-fakadt ki.
Szomorúan, tehetetlenül nézett Spirit után. |
Valóban fel sem tudta fogni, mi történik vele.Egyik pillanatban még féltékenyen "vicsorog", másik pillanatban már egy bűbáj fogja.Leírhatatlan érzés, amikor lelkedet és lelked egyetlen támasza, elemedet szívják ki belőled.Elméd mindenáron akadályozná meg, de nem tudsz mozdulni, hisz testedben nem kis kárt tett a karomszerűen végig szántó varázs....
Már-már érezte, lassan kiszáll testéből, s szerte foszlik, amikor hirtelen, mint megrágott csontot, húztak ki a kutya szájából, került vissza eddigi valójába...De milyen áron?!Teste használhatatlan volt, ha csak fejét mozdította fájt mindene....De lelke kevés volt az egész test betöltésére, mondhatni olyan volt, mint amikor az ember vagy két számmal nagyobb nadrágot húz magára.
S mégis!Lelkének minden megmaradt akarat erejével azon volt, hogy szemét kinyissa, s mondjon szót.Kemény küzdelem volt ez:a puszta akaratot erővé formálni, de meghozta gyümölcsét.
Szemhéja csak félig nyílt ki, még Shekeirára sem tudott ránézni rendesen, minden homályos volt, csak körvonlakat látott.Szájában a két szó összefolyt, csak ennyit tudott, mondani, azt is hörögve:
-Shekeiretlek....-de ennél tovább nem futott ereje.Erőtlenül behunyta a szemét, s elkezdett zihálni, mint aki az életét akarná vissza szívni levegőben...Ha most nem menti meg valaki, hamarosan elvérzik....
 Jött is a valaki, jó fekete felhővel, melyet csak Sötétség fertőzhet meg, ha ilyen fekete.Viharszem hívta, rögtön amikor Schedule a bűbájt idézte rá Spiritre, s felhőket is adott neki, hogy ne okozzon próblémát a Nap fénye.
Nem látszott rajta az út fáradalma, komótosan lépdelt a virágok között- amik mind becsukódtak a környékén.Direkt közönyösen közeledett, pedig elképesztő, mennyit futott, hogy ideérjen!Tiszta erejéből futott, hogy Spiritet ne találja holtan, mire odaér-de, amikor már ideért, mégsem akarta mutatni, mennyit számít neki egy angelid épsége, ezért viselkedett ilyen flegmán, mikor látótávba ért....
-Kölyök....-nézett végig a ménen, hangjából szigor hallatszott, pedig belül igenis megrázta, milyen csúnyán elbántak a társával-Tudtam, hogy egyszer még összehoz minket a sors, éreztem a zsigereimben!
Azzal közelebb léppett, s felügyeskedte magára a pegunit -amennyire tudta....hiszen nem volt nagyobb, sem szélesebb egy lófélénél-, de így is lelógott a lába, meg a szárnya.
-Magácska,-fordult Shekeirához-ha jót akar, és nem akar láb alatt lenni, ne kövessen minket!-s megindult, gyors, egyenletes léptekben a Sötétség Birodalma felé....
Shekeira mellé lépett, aki bizonyára nem érthette, mi történik.
-Nem kell félni, jó kezekben van Spirit!-felelte.-Árnyéküvöltés most elviszi a Sötétség mélyebb pontjaiba, ahol bizonyára felépül, hisz a Sötétség kitölti lelkének üres részeit és testét is rendbe hozza.-aztán elmosolyodva tette hozzá-És nyugalom, ugyanaz a Spirit lesz, mint régen....vagyis félig!-komolyodott el hirtelen, s így magyarázott tovább:
-Egy ideig most Spirit nem fog visszajönni.Miután meggyógyult Árnyék barátunk gondjaiba veszi őt.Komoly leckét kapott Schedule-tól, épp akkorát, hogy megértse, fejlődnie kell.Ezt persze nem úgy értem, hogyha visszajön, akkor egy kigyúrt, izomagyú mén lesz belőle, viszont komoly erőre tesz szert a Sötétségben, és a helleme is megváltozik-felnő!
S várt egy kicsit, hogy Shekeira is megértse, és fel tudja dolgozni....
-Sajnos az egész folyamat nem fog már holnap befejeződni.....Ha szeretné, én magával leszek társaságként az úton, hogy ne legyen magányos addig. |
Shekeira boldogan, mégis ijedten hátrált el az egyre jobban felépülő méntől.A többiekről szinte már tudomást sem vett.
"Mit fog ezek után tenni?Mit fog ezek után mondani?Egyáltalán emlékszik majd ezekre?És rám?"-rémüldözött. |
 Sólyom a kettős fölött állt, és úgy érezte megszakad a szíve! Milyen világ ez, ahol a fiatalok szerelme esélyt sem kap?!?! Ráadásul egy társa miatt?!?!?
De ekkor....elképedve látta, hogy a borzalmas fekete nyomok eltűnőben vannak! Egyik a másik után szívódott fel! És a fiatal áldozat nem egyre mozdulatlanabb vagy csendesebb lett, hanem épp ellenkezőleg! Egyre nagyobb levegőket vett, az oldala emelkedésén látszott!
Gyanakodva pördült meg, Schedule-ra meredve.
 Undorodó fintorral nézte a fiatal párt. Azt hitte nyert ügye van! Dehát a világ igazságtalan.....
'Kancák! Épp mikor azt hinnéd már mindent szépen elrendeztél, mikor a szívük dühödt lángja miatt fogod épp látni a teljes diadalod, és a szemtelen kis korcsok bukását, ez történik!'
- Áh, túl szép volt, hogy igaz legyen! - morogta mérgesen. Lazán odasétált áldozatához, és áthajolt Shekeira fölött.
- Megtörted az átkom, kiscsibe! - villant szeme a kancára, most, hogy utoljára voltak ilyen közel.
Felegyenesedett, és vállatvont.
- Mindegy, nekünk úgysem jött volna össze! Mostmár a Te bajod, hogy olyan lesz az életed, amilyen! - húzta fel az orrát.
- Induljunk! - nyerítette, és vágtába ugrott az erdő mélye felé.
 - Nahát! Micsoda mesébeillő fordulat! - nyerítette boldogan, és ugrott párat egyhelyben. Aztán bakolt egyet, és utolsót kacsintva a lényeknek, kilőtt Schedule után.
Ő és Light álltak legtovább egymás mellett, meg a pár mellett, de egy szó nélkül. Figyelték őket, kis kancát és a forrófejű mént, és távolbamerengőn vizsgálták, hogy a borzalmas átok lassan felszívódik a semmibe, és ezzel egyidőben az indigószínű lény egyre jobban lesz.
Aztán, mint kísértetek köde az erdőben, ugyanilyen csendben tűntek tova.
Különös, de folytatás nélküli fejezet volt ez az életükben. Light lenézett röptében, Sólyom fel a vágtájában, így hagyták maguk mögött a rétet. |
Shekeira döbbenten, szinte félve a méntől hátrált el tőle.Pedig szinte biztos volt benne, hogy Schedule őt nem fogja bántani.
Néhány apró könnycsepp hagyta el szemeit mikor az elterült Spiritre tekintett.
"Ohhh milyen ostoba voltam!"
-Szörnyű vagy!-fakadt ki az előtte álló pegunira-Lehet, hogy kedves vagy....de.....de nem is ismerlek és a szavak, bókok még nem minden!
"Elvakított a sértődöttségem!"
-Hagyj békén!-fejezte be, majd faképnél hagyva a csődört odarohant Spirithez.
A mén már szinte holtan feküdt.
-Ne!Spirit ne!-zokogott, majd ráborult, s utoljára megcsókolta a mént...
-Szerettelek!-suttogta sírva. |
Sólyom már az idegen peguni feltűnésekor közbe akart lépni, leinteni, figyelmeztetni, Light és ő elő is léptek, de a kis peguni kanca elszólta magát és el is lépett a fiatal szerelmes elől....és késő volt!
- Ne! - kiáltotta, de mit sem ért vele...
Schedule pehelykönnyen ejtette Shekeira vállára egyik szárnyát, de közben csak az indigószínű lényt figyelte merész pillantással, és ezúttal ördögi mosoly jelent meg az arcán. Végig, akárhányszor ez a kis mén eléált, éreznie kellett volna valamit, valami figyelmeztető hangot......de a szerelem ugyebár vakká tesz.....
- Hallottad a hölgyet! - vetette oda lazán, és mielőtt Sólyomék leállíthatták volna, meglendítette szabad szárnyát.....
Egészen kicsinyke, fekete gömb szállt át hangtalanul a levegőn. A közös elem már korábban feltűnt Schedule-nak...és pontosan tudta hogyan használja ki......
A gömb pont a célpont szügye előtt robbant fel, mit sem ért a felhúzott szárny vagy a közben megidézett pajzs.....Az átok elemi, borzalmas erővel vágódott neki a szerencsétlen lénynek, és át is haladt rajta félig-meddig! Látható, éjfekete nyomokat hagyva mögött égett bele a fiatal peguni húsába, égetve, pusztítva, felemésztve mindent, ami az útjába került. Persze a látható nyomoknál sokkal borzalmasabb volt az, amit láthatatlanul tett a szárnyas lénnyel, akinek megdöbbeni sem volt ideje...vagy alkalma....
Dark Schedule átka önmagában is hatalmas erejű volt. Ölt is, ha kellett. De az oktondi, ellenkező, vicsorgó, sértegető pegunira küldve mutatta meg igazi iszonyatát: a lény eleméből és erejéből táplálkozva pusztította el annak testét, amíg csak egy kis szilánk van belőle!
A kis bolond mén fájdalmasan kinyúlt méterekkel odébb. Nem is moccant többé.
Schedule kinyújtózott, lelkesen Shekeirára vigyorgott oldalán, majd a kanca fejéhez biccentette a sajátját.
- Végig akarod nézni, kedves? Vagy inkább szeretnél valami mesés vidékre jönni velem? Ó, ha tudnád hány és hány vidék való kettőnknek! Persze mindegyik fényét emelni fogja a kettőnk jelenléte! A szépség és az erő együtt! Micsoda pompás páros vagyunk! Micsoda szerencse, hogy egymásra találtunk!
Gonosz csillám jelent meg a szemében.
- Várj egy pillanatot, Csodák Hercegnője! - mondta gyanús hangon, és intett a peguni felé egyet szárnyával, mintha elsöpörne valamit - Mostmár csak egy dolog mentheti meg.... - susogta vigyorogva, és hirtelen magával vonta a szép kis kancát, szinte sürgetve.
- Induljunk!
- Állj, ezt nem teheted! Várj! - nyerítette, és a bajbajutotthoz sietett. Elég volt lenézni rá, hogy tudja: nagyon nagy bajban vannak,
- Várj! Mi mentheti meg?! Schedule, ezt nem fogod megúszni!!! - tajtékzott kétségbeesetten. |
Szembefordult Spirittel, s tekintetét, mint egy tőrt, belevágta a lila ménbe.
-Lehet, hogy nincs szükségem rájuk, Spirit, de jól esnek!-vágott vissza, majd Dark Schedule-re mosolyodva mellé állt. |
Shekeira mosolya, Schedule bókja....még jobban korbácsolta Spirit féltékenységét.Szinte vicsorogva lépett megint előre, s megint Shekeira elé rakta szárnyát.-Shekeirának nincs szüksége bókokra!Nélküle is tudja, hogy derül az élet, ha valahol megjelenik!
A többi három lénnyel együtt ő is a háttérben csak bámult, mire végre megértette, mi a helyzet.Elmosolyodott, s drukkolt Spiritnek. |
Sólyom úgy érezte magát, mint egy birka. Igen. Birka. Megnyúlt képpel, döbbenten, rezignáltan nézett a körülötte álló lényekre. Már akkor érezte, hogy valami nincs rendben, amikor ideértek. Amikor elkezdett elnézéseket kérni, azt is érezte, hogy gyorsan tovább kéne menniük.
Késő.....
Egy hatalmas ménre és egy kis kancára találnak, Scytia balesetel, aztán láthatóan valami szerelmi zűrbe keveredik bele Dark Schedule....
'Miért nem kegyes az ég? Csak egyszer....csak egy kicsit....' gondolta fáradtan.
Elég volt összenéznie a leesett állal ácsorgó foltos kancával, majd a másik oldalán álló, higgadt-lemondó féltestvérével, és tudta hogy ők is teljesen elvesztették a fonalat....
És mostmár el sem mehetnek.......
'Dehát hogy léphetnék közbe?!' törte a fejét szinte verejtékezve.
Széles, szárnyaival cirádásan kísért meghajlást mutatott be, csodálatosan mosolyogva.
- Akármi okból is találkoztunk, ez egy csodásan gyönyörű nap nekem! Akárhány kedves szót mondanék, szerintem kevés lenne! - kacsintott.
- De kész vagyok folytatni, amíg csak akarod, álomlények álomlénye, Shekeira!! - fogadta meg, szinte már dalba foglalva a nevet.
Aztán újra meghajolt, mélyen fejet hajtva.
- Én Dark Schedule vagyok! Ők a társaim, Scytia, Sólyom és Light! - intett szárnyával a többiek felé sorra. |
Shekeira megleppetten pislogott a földön.Nem igazán értette mi történik körülötte.Legalábbis nem nagyon tudta követni az eseményeket.
Egyik pillanatban kitárja a lelkét Spiritnek, majd egy idegennel társalog, s most egy erős, vagány, jóképű mén tetszeleg neki.
Még habogott csak, mikor Wing Spirit elévágott, s mintha a legszörnyűbb szörnytől védené, hátrábblöki s szinte vicsorog a másik ménre.
Shekeira összeszedte magát és félretolta Wing Spiritet.Előbb egy mérges, kemény pillantást vetett rá, majd felhúzva orrát, a másik ménhez lépett.
-A nevem Shekeira!Nem tudom mi okból találkoztunk, de mindenesetre köszönöm akedves szavakat!-szavai közben egy apró mosolyt is megeresztett. |
Mielőtt válaszolhatott volna, hirtelen beléjük rohantak.Annyira elcsodálkozott az eseményeken, hogy még köszöni sem tudott.....
-Shekeira!!!!-kiáltotta....Még csak most ért ide...Miután a kanca dadogott, majd elszaladt, hökkenve állt egy helyben...nem tudta, pár pillanatig, mit rontott el, hiszen csak próbálta oldani a komoly hangulatot,....végül rájött. ...Persze a pár pillanat elszállt, s tudta, rögtön a kanca után kell rohanni.Mostmár nem veszítheti el!Mostmár nem!
Shekeira előtt fékezett 2 méterre.Lihegett,hiszen nem volt könnyű beérni, pláne, hogy igen gyorsan tud futni a kanca.
-Shekeira....-de nem tudta folytatni, hiszen, méha pillanatokkal későbbis "csúszott be", akkoris hallotta a másik mén pár szavát.Ránézett, a "lihegő pózból"-fej félmagasságban, nagy lélegzet vételek, kis terpeszben álló lábak, lógó szárnyak- hirtelen összeszedte, kihúzta magát, szárnyait összeszedte, előre lépett, Shekeirát finomán a hát mögé "szorítva", s szárnyait aprón kitárta, mintha ellenség elől akarná védelemzni a kancát.Kemény pillantását a másik ménébe fúrta. |
Apró paták géppuskaropogásra emlékeztető hangja hallatszott, aztán visító nevetéssel átszáguldott a virágok közt a foltos kanca.
Rémítő nyerítés hallatszott, ahogy fékezni próbált a kettős előtt, de persze nem sikerült akkora lendületet leállítani ily későn....
Annak rendje és módja szerint beleütközött a fehérsörényű peguniba, megpördült vele, aztán hatalmas puffanással elterült.
- Bocsánat - hallatszott cincogón az arcába hullt, dacos sörény alól.
- Ó ne - nyögött fel, alig pár másodpercet késve a baleset után.
- Már megint valami bajba kerültünk?! - horkantotta, és felsegítette az egyszarvú kancát, aztán mindenkinek meghajolt.
- Elnézést, elnézést...
 Némán és szótlanul dobbant le féltestvére mellé, és ő is biccentett.
De észrevette, hogy valami furcsába.....csöppentek bele.....
Utoljára érkezett, de ő észrevette a hátsójára lökött peguni kancát is! Fürgén odalépett, megeresztette egyik ragyogó, vagány mosolyát, és előhívva szárnyait felsegítette a lényt.
- Üdv! Dark Schedule vagyok! Egész véletlenül nem voltál életem értelme.....egy másik életben? Mert azt hiszem nem véletlenül találkoztunk, hanem a szépséged szólított magához újra! - vigyorodott el. |
-Szeintem túlságosan is ismerem!
-A probláma egy önfejű, makacs, magaszerető csődör!-ingerelte kicsit magát.
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
-Rég nem gyakoroltam!Szívesen megyek!
Lehajtotta fejét.
Jött is a valaki, jó fekete felhővel, melyet csak Sötétség fertőzhet meg, ha ilyen fekete.Viharszem hívta, rögtön amikor Schedule a bűbájt idézte rá Spiritre, s felhőket is adott neki, hogy ne okozzon próblémát a Nap fénye.
Sólyom a kettős fölött állt, és úgy érezte megszakad a szíve! Milyen világ ez, ahol a fiatalok szerelme esélyt sem kap?!?! Ráadásul egy társa miatt?!?!?
Undorodó fintorral nézte a fiatal párt. Azt hitte nyert ügye van! Dehát a világ igazságtalan.....
- Nahát! Micsoda mesébeillő fordulat! - nyerítette boldogan, és ugrott párat egyhelyben. Aztán bakolt egyet, és utolsót kacsintva a lényeknek, kilőtt Schedule után.
Némán és szótlanul dobbant le féltestvére mellé, és ő is biccentett.