|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.01. 15:05 - |
 A meleg, puha homokon sétált és elnézegette a furábbnál furább növényeket, amik a homokon nőttek. Pár lépésnyire a mező tiszta, dúsfüvű volt, de Amarrusnak ez tetszett. Maga sem tudta miért. Talán mert a buckák közt meghúzódhatott, és őt nem vehették észre, míg ő bárkiről tudhatta, hogy közeledik.
Vagy csak úgy..... |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
_____________________________________________________ |
 -Hogy lehetne eltüntetni?-kérdezte a a tócsára pillantva.
|
 Vállatvont. Ő soha nem volt hajlandó ezzel a dologgal törődni.
A folt mellett álltak már, és Surreal Queen egy ideje méregette, mikor a kanca végül döntésre jutott.
- Itt ez biztosan nem maradhat....Még beleesne valaki... |
Követte a kanca tekintetét majd a messzeségbe bámult.
-Nem tudom melyik a roszabb...ha érezted a szerelmet de elveszítetted vagy az ha nem is érezted...-mondta.Részéről lezárta a témát és már szótlanul haladt a kanca mellett. |
A fekete foltra meredt, és arca kifejezéstelenné vált.
- Nem - mondta halkan. |
A kancára tekintett.Halványan elmosolyodott.
-Mondcsak...volt valaha párod?-kérdezte elkomorulva. |
Komoran, feszesen elmosolyodott.
- Azért, mert az elemem egy idő után megőrjíthet másokat. Ha hosszan maradnál velem, lehet, hogy megtörténne. Olyasmi hatással lehetnék rád, mintha folyamatosan a dimenziómban lennél - nézegette Moridor II-őt tűnődve.
- No meg persze azért is figyelmeztethetett, mert megbízhatatlan vagyok! |
Surrel-ra nézett.
-Kiváncsi lennék valamire...egy lány még mielőtt mi találkoztunk azt mondta vigyázzak veled...nem értem miért...-mondta Moridor csöndesen. |
- Örülj neki! - morogta, és le sem vette szemeit a foltról.
- Ezek a mocskok bárkit és bármit képesek elragadni a szellemétől, és maguknak felhasználni! Őrült szörnyűségekre...ne érj hozzá! - mondta figyelmeztetőn, majd halkan folytatta - Nem tudom, hogy a Sötét Nagyúr maga a testet öltött gonosz volt-e, vagy valami pokoli, átkozott lélek, aki felzabált minden mágiát, ami útjába akadt, de azt tudom, hogy amit művelt, arra azóta sincsenek szavak!
Moridor II. szemébe nézett.
- Való igaz, hogy nem vagyok sötét lény. A zavar az elemem. De sokan tartanak a Sötétség hívének, én pedig bolond lennék hiábavaló vitákba bocsátkozni. Sokat voltam a Sötétségben, különböző okokból. Ezért megértem a sötét lényeket, és sokukkal találkoztam már. Bennük is van nemesség és becsület. Olyan erő, amit tisztelni kell. És Sötétség nélkül a Fény sem ragyoghatna igazán. A Sötét Nagyúr azonban még őket is meggyalázta....Számtalan lény akaratát törte meg, és behatolt a lelkükbe, és az elméjükbe. Eltorzította, a saját vágyainak bábjaivá változtatta őket. Olyannyira összeroncsolta ezeket a szerencsétlen rabszolgákat, hogy mikor ő elpusztult végre, a sötét lények tízezrei haltak meg, mert sérült lélekkel és elmével nem tudtak tovább élni önállóan....Undorító és megbocsáthatatlan vétek lelkeket ennyire magadhoz láncolni, ennyire legyengíteni és önmaguktól megfosztani őket....
Lassan megcsóválta a fejét, és lehiggadt.
- A foltok a Nagyúr halála után jelentek meg Birodalomszerte. Erős, nagyon erös, sűrű sötétségmágiák. Nem tudni miért léteznek........és miért van akaratuk! |
-úgy tűnik...-ismételte csendesen.A kanca mellett haladt.
-Tudod én nem vagyok régi lény...nem volt itt még a gazdám mikor folytak a harcok...jóval azután érkeztünk ide...-mondta csendesen megnézve a fekete valamit. |
Surreal Queen lassan, egészen lassan pillantott körül, majd némán intett fejével Moridor II-nek. Hangtalan léptekkel kerülgették egy darabig a buckákat, aztán a kanca hirtelen megtorpant, és elállta a hozzá képest izmos és hatalmas erejű mén útját.
- Vigyázz - mondta olyan halkan, hogy szinte suttogott - Előttünk...
Aztán újra intett fejével.
A buckák közti mélyedésben valami fekete anyag tócsája hullámzott, pedig itt egyáltalán nem fújt a szél. Kiömlött olajnak tűnhetett volna, vagy valami mélyből felfakadt hideg víznek......ha nem hallatszottak volna felőle suttogó hangok és zokogás.
- Egy darabka elszabadult Sötétség - mondta ugyanolyan halkan a kanca, és rezzenéstelen, komor tekintettel figyelte a tócsát - Senki sem tudja miért szabadultak a világunkra ilyen átkozott darabok.....miután a Nagyúr elpusztult....De úgy tűnik az eltüntetésükre kiküldött társam valóban nem látta el a feladatát...... - keményedett meg a hangja. |
 -Nem nekünk kellett volna köszönni!-mondta Zeleros.-Hanem Narsillionnak!
-Lassan tovább kell indulnunk!Az erdőbe megyünk!Ott aztán tényleg elkezdünk tanulni!-egy pillanatra elmosolyodott, majd készült az induláshoz. |
 Tim a rohama után álmodott Narsillion-ról. Azt álmodta hogy megmenti a húga életét kétszer is. Mikor ébredezni kezdett homályosan látta a sárkánykígyó körvonalait. Majd ahogy a köd kezdett feloldódni, úgy látta egyre halványabban a sárkánykígyót. Viszont miután már nem látta Narsilliont Richaelt látta meg. Richael lefeküdt Tim mellé. 2 perc után odament egyesével Zithoshoz, Zeleroshoz és Garronhoz (külön-külön) és egyesével magabiztos hangon (csak kicsit halkan) mondta mindegyiknek:
-Köszönjük |
 Valamit mormolt maga elé, miközben Tim fölé magasodott, majd szárnyaival csapott egyet, hogy a fehér ködöt ráhajtsa a kölyökre.Tim egy pillanatra eltűnt a fehér ködben.Mire a köd eltűnt, Tim ébredezett.
-Ha mégegy rohama lesz, engem hívjatok, s akkor mást kell csinálnom, hogy örökre véget vessünk ennek!
-Köszönjük!-mondta Zeleros, s bólintott Narsillion előző szavaira.
A sárkánykígyó biccentett, s ahogy jött, úgy ment el.....Minden szó nélkül.... |
Richael ereiben még a vér ismegfagyott amikor látta hogy egy sárkánykígyó a hófehér füstgomolyagból bontakozik ki. Az álla ugyan nem esett le de ő is halgatva a szép szóra, meghajolt.Amikor a sárkánykígyó hozzá beszélt volt valami bizalom a hangjában. Semmi irónia és félelemkeltés. Richael okosan egy szót sem szólva leült bátyja mellé és csak a bal szeméből pottyant rá egy könnycsepp. És várta hogy mi fog történni a bátyjával. Nem féltette a sárkánykígyótól Timet. Egy csöppet sem. |
 -Előbb-utóbb úgyis elmondtam volna, ugyanis idejön!-válaszolta hangosan Zeleros.
-Narsillion egy sárkánykígyó.....gyógyító.......legyél vele tisztelettudó és fegyelmezett!-mondta komolyan.
A következő pillanatban hófehér füst kíséretében megérkezett Narsillion.Még Zelerosék is meghajoltak előtte.Narsillion is meghajolt és minden szó nélkül a beteghez sietett.
-Van itt közelálló hozzá?-kérdezte Narsillion.Zeleros biccentett és Richael felé bökött.
-Egy könnycseppedet kell ejtened rá!-mondta Narsillion Richaelnek. |
Richael majdnem megkérdezte hangosan , hogy ki Narsillion. A kérdésből csak egy röpke ötlettől vezérelten odaállt Zeleros elé és a fülébe súgta a kérdését. Remélte, hogy nem fogják letolni érte, hogy nem hangosan kérdezett, de Zelerost ismerte a legjobban. |
-Gyógyító elemű lényeket mi is ismerünk!Nem ezzel van a baj!Csak vagy zavarni nem kéne őket, vagy nem tudjuk őket idehívni!-mondta szinte a levegőbe Zithos.
-Narsillion kell nekünk......-suttogta Zeleros. |
Richaelt bántotta hogy az üzenete eltévedt. És amikor Zeleros mondta hogy ismételje el, elmondta hogy Holdvirágra gondolt. |
-Hát ez nem jött össze!-morgott Garron Richaelre nézve-És különben meg, hogy mersz zavarni, mikor a......
-Fejezd be Garron!-szólt rá Zeleros, majd Richaelhez fordult.
-Van egy olyan érzésem, hogy ezt nem Garronnak akartad küldeni......és azt is sejtem, hogy nem értett belőle semmit....tehát ismételd el kérlek hangosan! |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A meleg, puha homokon sétált és elnézegette a furábbnál furább növényeket, amik a homokon nőttek. Pár lépésnyire a mező tiszta, dúsfüvű volt, de Amarrusnak ez tetszett. Maga sem tudta miért. Talán mert a buckák közt meghúzódhatott, és őt nem vehették észre, míg ő bárkiről tudhatta, hogy közeledik.
-Hogy lehetne eltüntetni?-kérdezte a a tócsára pillantva.
Vállatvont. Ő soha nem volt hajlandó ezzel a dologgal törődni.
Valamit mormolt maga elé, miközben Tim fölé magasodott, majd szárnyaival csapott egyet, hogy a fehér ködöt ráhajtsa a kölyökre.Tim egy pillanatra eltűnt a fehér ködben.Mire a köd eltűnt, Tim ébredezett.
-Előbb-utóbb úgyis elmondtam volna, ugyanis idejön!-válaszolta hangosan Zeleros.