Témaindító hozzászólás
|
2008.07.08. 20:50 - |
*Gyengéden maga mellett vezetve Azírát hamar elértek a legszebb virágokat.*
- Na, hogy tetszenek? - *bökött orrával a földön elterülő száz meg száz csodára.* |
[11-1]
____________________________________________ |
Hátrafelé fülelt, de nem tette szóvá, hogy különösnek találja Meznokto viselkedését. Elvégre láthatott már vihart.....Ez miért oly fontos most? |
*Nehezen bár, de elszakította tekintetét az egyre gyorsabban közeledő szürke felhőkről, s Azíra mellé ügetett.
Még egyszer visszapillantott, majd mutatva az utat a rét melletti erdő felé vette az utat.* |
Azíra is megérezte a szél erejét, így bólintott Meznokto javaslatára. |
*Meznokto már épp szólásra nyitotta volna száját, amikor torkára fagyott a szó. Megmerevedve lapult a földön, miközben fülei ide-oda mozogva figyelték a környezetet.
Egy könnyed mozdulattal talpra szökkent és nyugat felé fordította fejét. Orrlyukai szabályszerűen hatalmasra tágultak, mint bezáródtak.
Hamarosan szabályos időközönként átcsapott a réten egy óriás szélörvény, jeges-esőt hozva magával.*
- Ideje mennünk. - *szólalt meg késöbb, még mindig ugyanabba az irányba meredve.* |
Azíra elbűvölve csodálta a virágot, aztán halkan, más világba merengő mosollyal ezt suttogta, csak úgy maga elé:
- Gondoljrám...... |
*Meglepetten emelte ki orrát a virágok illatából és Azírára pillantott, majd követte a kanca pillantását egészen a hófehér virágig. Számára semmivel sem jelentett többet az a virág a többi virágnál, de látva kancája rajongását, hamar döntésre jutott.*
- Minden bizonnyal az. - *válaszolta meggyőzően és kicsit közelebb kúszott a földön.* |
Azíra feltámaszkodott, és felemelte fejét, csakhogy amit észrevett virágtengerben, egycsapásra magára vonta teljes figyelmét!
- Nahát - suttogta meghatott hangon.
A sok-sok színes, tarka, tömeges virág közt egyetlen szál hófehér virág virított. Gyönyörű volt szabályos szirmaival, ragyogó színével és.....magányával.....
- Ez egy olyan híres birodalmi virág? - nézett Meznoktóra reménykedve, félve, csillogó szemekkel. |
*Majdhogynem vigyorogva nézte Azírát.
Késöbb orrát a virágok közé engedte és sorra beleszippantott minden virágba.* |
Azíra válaszul Meznoktóhoz dörgölődzött, aztán hirtelen kilőtt a virágok felé, és egy ügyes fékezéssel és félfordulattal belevetette magát a csodálatos tengerbe! |
*Gyengéden maga mellett vezetve Azírát hamar elértek a legszebb virágokat.*
- Na, hogy tetszenek? - *bökött orrával a földön elterülő száz meg száz csodára.* |
[11-1]
|