Súgó

Témák:	Hozzászólás (Utolsó)
A mágikusan rejtett völgyben A hihetetlenül szűk bejárat a két szikla közt nem úgy nézett ki, mintha bárki is beférne rajta. De amint eléléptek, nagy csikordulással a bejárat feltárult és a világok legszebb völgye tárult eléjük! Whispwerwind besietett, nyomában a ménnel. A sziklák hamar bzárultak...... Elfordult tőlük, és elmosolyodott. Hosszú idő óta először. A ragyogó patak felett, ami épp középen rohant a füves-virágos mezőn át, apró szivárvány remegett.	47 (2011.08.29.)
A Mount Everest fagyos csúcsán   *Lúthien felért a csúcsra, majd visszaforult és felnézett az égre. Látta, hogy Fényvihar magasan fölötte szárnyal, majd szédületes zuhanásba kezd, és épp az utolsó pillanatban lelassítva kecsesen leszáll mellé a hegy csúcsára.* -Nos? Mi a megítélésed? Elég friss itt a levegő? -*kérdezte kicsit vacogva Lúthien Tinúviel.*	186 (2011.08.29.)
A hegyek között Diadém úgy gondolta, jót tenne neki a hegyilevegő, így eltúrázott a hegyekbe.Hosszú volt az út odáig, és meg is kellett mászni, de megérte, mert a látvány ami  elterült előtte leírhatatlan volt.Ezt is gondolta magában:"Ezért érdemes fáradozni!" Ott időzött egy darabig aztán visszafordult.	414 (2011.08.29.)
A borotvaéles szirtek közt, a Havas Hegyek oldalán  *Míryel még pár lépés erejéig előreküzdötte magát a magas, keményre fagyott és csontig hatóan hideg hóban, majd kimerülten megállt és megfordult. Tekintetével a csődört kereste.* -Jól vagy? -kiáltott hátra kissé aggodalmasan.	197 (2013.07.02.)
Az Utolsó Remény völgyében  *Lilina zihálva lefékezett a völgy bejáratán túl, és miközben kicsit kifújta magát, alaposan szemügyre vette az Utolsó Reményt. A táj nem változott, amióta utoljára itt járt, csupán annyi volt a különbség, hogy most teljesen egyedül volt itt... Még Perselus és a három kanca is elhagyta a völgyet. Ezenkívül volt pár kidőlt fa, amik eltakarításra vártak. Lilina egyre könnyebben kezelte új képességeit: egy aprót villant csupán homlokköve, és a Föld azonnal engedelmeskedett neki: a talaj gyengéden körülölelte és magába nyelte a korhadt rönköket.* -Hmm...kezdetnek végülis nem rossz. -*állapította meg, az eredménnyel elégedetten.* -Na jó, nézzük, mit kell még itt helyrerakni, mielőtt elkezdeném a védőmágiákat...	223 (2014.10.15.)
A hegyek lábánál Illu félelemmel eltelve vezett a karavánt. Érezte a többiek kínjait, a harc hevét és tudta, hogy magát is fétenie kell, hiszen a sötétség lényei idekinnvoltak. Ezidáig nem történt semmi, de jobb volt az óvatosság. Még csak a hegyek lábánál jártak, a kanyonhoz pedig hosszú az út!Ki tudja addig mi éri őket. Lilinára nézett maga melett és kicsit jobban lett. 'Nem vagyok egyedül. Nem vagyok egydül...'	265 (2019.03.11.)
A jégcsapos, rég fagyott vízesésnél Mindenütt jégcsapok! A szédítő tempóban száguldó kanca hihetetlen kanyart vett egy pillanat alatt, és lelassított  a látvány felett. Valaha vízesés zuhoghatott le egy párkányról a mélybe, de a hegy azóta emelkedett és hűlt. Most jégcsapok függtek egy befagyott tó felett. Hatalmas jégcsapok. 'Húúú' mosolyodott el Sanrin, majd az egyik irdatlan, szinte oszlopszerű jégdarabhoz röppent, és kíváncsin megnyalta.	45 (2020.11.05.)
A kanyonokban, falaikon és azok üregeiben Illu megtalálta az utat és kinyitotta a bejáratot. Egy keskeny párkányról nyílt a magasban, egy őrjöngő folyó felett. Tudta, hogy lenyűgöző látvány várja őket, de azért ő maga is meglepődött. A bejárat ugyanis nem egy barlangrendszerbe vezetett, hanem egy kicsiny völgybe, amit virágok, magas, dús, biztosan mágikus, zöld fű és mindenféle gyümölcsfa töltött meg. Kétoldalt a sziklafalban üregek húzódtak, a völgy végében pedig egy nagyobb barlang szája ásított, pont szemben velük. - Üdvözöllek titeket az Utolsó Reményben!	304 (2023.10.28.)