|
Témaindító hozzászólás
|
2007.07.21. 18:36 - |
 Mindenütt jégcsapok!
A szédítő tempóban száguldó kanca hihetetlen kanyart vett egy pillanat alatt, és lelassított a látvány felett.
Valaha vízesés zuhoghatott le egy párkányról a mélybe, de a hegy azóta emelkedett és hűlt.
Most jégcsapok függtek egy befagyott tó felett.
Hatalmas jégcsapok.
'Húúú' mosolyodott el Sanrin, majd az egyik irdatlan, szinte oszlopszerű jégdarabhoz röppent, és kíváncsin megnyalta. |
[45-26] [25-6] [5-1]
A farkaslovasok egy része már nagyon menekült volna, de amikor az unikornis becsúszott szinte teljesen közéjük, megtorpantak. Olyan közel volt a zsákmány és olyan nagy volt a csábítás, még a veszély ellenére is... hogy hirtelen elbizonytalanodtak.
Nenya tágra nyitotta szemeit, mert a dolgok nem pont úgy történtek, ahogy ő elképzelte... Az idegen messzebb volt tőle, jóval, minthogy néhány másodperc alatt odaérhessen hozzá. Az, hogy odamenjen segíteni, nem volt opció. Félúton se lenne, mire az unikornis már alulról szagolná az ibolyát.
A lovas, aki elvesztette ugyan hátasát, ám ezzel csak még vérszomjasabb lett, egy ugrással a zsákmány mellett termett és előrántotta kardját. Erre Nenya nem habozott tovább: megparancsolta a víznek, hogy jegestül, vagy anélkül, de azonnal mentse onnan ki az unikornist. Az eredmény döbbenetes volt: a zsákmány és a vadász egyszerre tűnt el a jeges vízben! |
Scytia annyira meg volt rémülve, és annyira ledöbbent a jég beszakadásán, hogy egész egyszerűen elkerülte a figyelmét, hogy a történtek hátterében mágia áll!
Úgy érezte ezt a lehetőséget nem szalaszhatja el!
Őrült vágtába urott a tó szélét követve, remélve, hogy a farkasok futni hagyják.
Azzal viszont nem számolt, hogy valóban mindenhol berepedezett a jégpáncél....Egy szökkenés után beakadt az egyik patája, és habár valami csodának hála nem szakadt be a jég, irdatlan nyekkenéssel végigzuhant rajta, teljesen összegabalyodott lábakkal.
És becsúszott a farkasok közé.... |
Nenya még mindig várt... várt egészen addig, amíg meg nem pillantotta az első érkező farkaslovast. Sőt, azt is megvárta, hogy a közel fél tucatnyi vadász mind rálépjen a megfagyott vízesés előtti tóra. Már kezdtek rendeződni, hogy becserkésszék a csapdába ejtett unikornist, amikor is Nenya feltörte a tó jegét és a csoport közepéről lerántott egy farkast, lovastul együtt a víz alá! Erre aztán káosz keletkezett a támadók között, felbontották soraikat és ide-oda táncoltak farkasaikkal.
A lyuk, amit a víz vágott, megrepesztette körülöttük a tó teljes felszínét. Ám még nem akart mindenhol beszakadni. Így Nenya úgy döntött, rásegít még egy kicsit! Lerántott egy újabb farkast a víz alá, ám ennek a lovasa még időben leugrott hátasáról és megkapaszkodott a jég szélébe. |
Scytia halálra volt rémülve, mire a masszív, vaskos lábak dübörgését meghallotta.
Nincs elég ereje ellenük....
El fogják hurcolni.... |
Nenya a búvóhelyéről szemlélte az eseményeket. Eléggé rezignált volt. A hideg és az elszigeteltség megtette a hatását. Ő maga is kezdett olyanná válni, mint a vízesés, ami bújtatta már évek óta...
Azt ugyan nem látta, kik vagy mik üldözik az unikornist, de érezte a közeledésüket. Úgy döntött, egyelőre kivár. |
- Ilyen nincs, ilyen nincs, ilyen nincs! -nyihogta egyre rémültebben és dühösebben a tarka unikornis, ide-oda rohangálva a jégen, küzdve a lábai csúszkálásával.
Végigterelték az egyre szűkülő völgyön, és ő egyenesen belerohant a kelepcébe! A befagyott tó jegéről csak egyfelé vezetett kiút: ara, amerről jött.
A befagyott vízesést meg sehogyse használhatja fel!!
A farkaslovasok utol fogják érni..és örülhet, ha széttépett tetemként végzi, ahelyett, ami a szörnyetegek foglyaira sok esetben várt.... |
________________________________________________________ |
| Könnyedén suhant a magasban. |
- Rendben!Gyerünk!-s zuhanó repülésben egy ideig hagyta magát, aztán kiterjesztve szárnyait kapott újra a levegőbe.A konyonok felé vették az irányt! |
| - Mondjuk akár el is mehetnénk...A kanyonokban jobb repülés esik, és izgalmasabb is! |
| -Hé, a labdánk!-vigyorgott és a pára helye után nézett.-No és van valami ötleted, mt csináljunk?-kérdezte végül |
Kicsit szórakozottan horkantott, de egy intéssel megolvasztotta a jeget, majd mikor az hipp-hopp megfagyott, újra megolvasztotta!
Hamarosan rájött, hogy így hamar el fog fáradni, és nem sok öröme telik a játékban! A labda állandóan egy pillanat alatt megfagyott!
Éles mosoly ömlött végig arcán, és a következő pillanatban az olvasztás után rögtön utánadobott lánglevegőjének egy tűzlabdát! A víz szálló párává oszlott szét, és kezdett kicsiny hőeséssé fagyni a hideg levegőben.... |
| Csak erre várt!A víz újra fagyott lett (Hócsnegőnek köszönhetően), s aláérve, a furcsa formájú jeget fölpöccintette az orrával, egész addig, míg Sanrinnal egy vonalba nem került.Az eddig a jégfejeseket bemutató kanca így szólt, vigyázva, ne essen le a labda:-Mostoda fogom dobni neked a jeget, s amennyiszer tudod, röptében elvazd meg, de figyel, mert résen leszek, s megfagyasztom!Nyugi, mikor téged elér, mndig jég lesz!-s már dobta is a jeget... |
Szalagjai vadul lobogni kezdtek, és a következő pillanatban szárnyai hatalmas csapására egy csillámló lángocskákkal villogó légtömeg kavargott le, körbevéve a jégcsapot, pillanatokon belül megolvasztva azt!
Kíváncsin nézte mire készül Hócsengő az ő mutatványa után. |
| Na ezt az egyet nem várta volna!Egy tűz elemű a Havas Hegyekben?!Na mindegy, így is jó.Ugyanazal a mosollyal arcán leszelt megint egy jégcsapot, de nem várta, míg leér.Gyorsan, olvazd meg, mielőtt utolérem!S már indult is a jégcsap után. |
| - Úgy érted az elemem? Tűz. De az Erő is segít engem néha. |
| -Cha!-fordította el fejét játékosan.-Mi a mágiád?-kérdezte ravasszal fénnyel a szemében. |
| - A Tiéd se volt semmi! - mondta, de azért fölényesen mosolygott. |
| -Váó, szép mutatvány volt!-lelkendezett. |
Sanrin abbahagyta a fehér kanca üldözését, és könnyed rugással ő is elindított egy hatalmas jégcsapot lefelé.
De nem űzte! Hanem hihetetlen pördülésekkel, szorosan zárt szányakkal, megelőzte! A jégcsap tűhegyes eleje végig felette zuhant, ahogy egyre közeledett a fagyott tóhoz, aztán az utolsó pillanatban kiröppent alóla. |
[45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mindenütt jégcsapok!
Rendben!Gyerünk!-s zuhanó repülésben egy ideig hagyta magát, aztán kiterjesztve szárnyait kapott újra a levegőbe.A konyonok felé vették az irányt!