|
Témaindító hozzászólás
|
2008.02.23. 22:26 - |
 A hihetetlenül szűk bejárat a két szikla közt nem úgy nézett ki, mintha bárki is beférne rajta. De amint eléléptek, nagy csikordulással a bejárat feltárult és a világok legszebb völgye tárult eléjük!
Whispwerwind besietett, nyomában a ménnel. A sziklák hamar bzárultak......
Elfordult tőlük, és elmosolyodott. Hosszú idő óta először. A ragyogó patak felett, ami épp középen rohant a füves-virágos mezőn át, apró szivárvány remegett. |
[47-28] [27-8] [7-1]
_________________________________________________________ |
Még ennyi eltelt idő után sem volt képes a völgy minden kisebb-nagyobb titkát megfejteni. A meglelt mágusjelek időről-időre működésbe léptek, és akkor mindig történt valami megmagyarázhatatlan a völgyön belül, de hogy mi is váltotta ezt ki, és miképp működött a varázslat, a pegazus nem tudta kitanulni!
És eljött az idő, mikor búcsút kellett vennie ettől a helytől is. Új szelek szólították, és neki nem állt hatalmában nemet mondani.
Ahogy szokott: a széllel utazott el. Búcsú és visszanézés nélkül. Valamiért Whisperwind mindig meg volt arról győződve, hogy ezzel tesz jót. |
Whisperwind észre sem vette, hogy kavargó érzelmei szinte szétfeszítik a lelkét. Csak ment és ment, amíg az ösvény, amire ráakadt, vezetett a völgyben. Elfáradnia úgyis nehéz lett volna itt. Vagy akár másutt.....
Amikor végül felnézett, meglepetten látta, hogy a meredek völgyfalra is felgyalogolt már a kanyargó, ügyesen vezetett úton. Talán hibát követett el, hogy hagyta elragadtatni magát. Ostoba viselkedés hagyni magát szégyenbe esni más előtt. Főleg a háborgó lélek okán.....
Szégyenkezve megrázta a fejét, és megfordult. És abban a pillanatban elállt a szava! Innen fentről be lehetett látni az egész völgyet, és rejtélyes, de szemmel látható mágusjelek hálózták be! Színes kövek, fák alkották, hogy ne legyen feltűnő, főleg lentről...Álmélkodva nézte őket, habár egyik jelentését sem ismerte, és elgondolkozott, hogy vajon véletlen volt-e, hogy épp ide tévedt fel. |
Csodálkozva indult az eltökélt Whisper után.
-Várj, merre...-de aztán elhallgatott.Miért kell neki folyton kérdezősködnie? Megrázta fejét, és gyorsított tempóján, hogy beérhese a kancát. |
Egy pillanatra lehajtotta fejét, hogy sörénye eltakara arcát, azután úgy pillantott fel, lassan emelve fejét, hogy éppenhogy látni lehessen szemét a fekete szálak közt. Komoly, kemény tekintetét úgysem rejthette el....
- Most.....egyedül vagyunk itt - mondta tömören, furcsán. Nem is folytatta, hanem hirtelen a mén elé lépett, és elszántan, tempósan megindult egy irányba. |
A mondat hallatán Agrenostban valami a helyére kattant.
-Menedék?...-ismételte mélázva.- Akkor...lehet, hogy...nem is vagyunk itt egyedül?-kérdezte tétován.
-Elvégre nem hiszem, hogy csak Te tudtad, mikor nyílnak a sziklák...
|
Biccentett, és tűnődőn körbejáratta tekintetét.
- Azt tudom, hogy eredetileg egyszerű menedék, afféle "béke szigete" volt. Bárki bejuthatott, ha tudta mikor nyílnak meg a sziklák. |
Mosolygott, és egyetértően bólintott.
-Erre én is kíváncsi lennék. Bár lehet, hogy már sosem tudjuk meg a választ... mindenesetre ez a hely több, mint érdekes. |
- Én mindig nyugodt vagyok - mondta csendes mosollyal, egy pillanatra lehajtva fejét.
- De azért érdekelne, hogy ha itt más mágikus tárgyak is vannak, akkor az értékességük vagy a veszélyességük miatt lettek-e ide rejtve. Arról a folyadékról meg nem tudnám mondani.... |
Felnevetett.
-Jól van, na!-nézett ál-sértetten Whisperre.-Én csak megnyugtatni próbáltalak. |
- Nos igen - mosolyodott el.
- Te talán szakértője vagy a rejtett dolgoknak? - csipkelődött. |
-Legalább már tudjuk, miért ilyen rejtett. Ide biztosan nem jöhet be mindenki csak úgy...-mondta megnyugtatásképp. |
Vágtázni kezdett, de olyan lassan, hogy csaknem egyhelyben mozgott. Közben élénken figyelte a környéket. Nemigen tudta mit higgyen vagy gondoljon a völgyről. Az iménti élmény eléggé....meglepte.
- Ez a hely nem olyan, mint amilyennek hittem - mondta ki végül gondolatait. |
Elmosolyodva felelt:
-Inkább kihagynám.-azzal könnyedén átlépte a furcsa patakot, és már ügettek is tovább.
Mostmár kezdte sejteni, miért volt ilyen rejtett ez a völgy... |
- Én sem - sóhajtotta.
- Nemigen tehetünk mást, minthogy kikerüljük, hacsak nem akarsz kísérletezni, hogy milyen bűbájra hogy reagál - húzta el a száját. |
A fejét rázta.
-Kötve hiszem.-felelte egy röpke mosollyal. |
- Talán valami olaj..... - nézegette alig két centiről a folyadékot.
- Vagy egy eltévedt bűbáj.....Lehet, hogy a folyadék maga valami varázsvíz és így védik. Nem értesz a keresővarázsokhoz, ugye? |
-Fogalmam sincs...-szólalt meg végül tétován.- De biztos nem víz...-közelebb hajolt hozzá, ekkor megérezte furcsa, mézhez hasonló illatát. Meglepve emelte fel a fejét.
-Ez...illatos.-mondta furcsállkodva. |
Whisperwind egyelőre túl döbbent, felháborodott és riadt volt amiatt, hogy a mén a fejébe látott, így csak kis híja volt, hogy nem gyalogolt a furcsa folyadékba.
- Mi...mi ez?? - nyögte ki végül. |
-Majdnem mindenre.-mosolyodott el, hallva a gondolatokat, és magában jót derült a saját reakcióján.
Hirtelen érezte, hogy valami furcsa került a patája alá. Vízbe lépett: de valahogyan mégsem az volt. Túl élénk színe volt... a tükörképük pedig furcsán elmosódott benne. Gyorsan ki is húzta lábát a patakból, és megborzongott.
-Jobb, ha ebből nem iszunk..-jegyezte meg.
|
[47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A hihetetlenül szűk bejárat a két szikla közt nem úgy nézett ki, mintha bárki is beférne rajta. De amint eléléptek, nagy csikordulással a bejárat feltárult és a világok legszebb völgye tárult eléjük!