Súgó

Témák:	Hozzászólás (Utolsó)
A Rettegés Erdeje Trója elég nyugodtan sétálgatott itt, ahhoz képest, hogy a Félelmek orságában vándorolt!Látott már ennél szörnyűbb erdőket is, tehát nem izgatta annyira a dolog!Igazából felderítette a terepet, hátha sötét lényeket észlel akiket ki kell írtani!De eddig nem talált egyetlen borzalmas lényt sem...	158 (2011.05.29.)
A központi óriásvárosban Izabó eltévedt, miután egy hatalmas viharral még ő sem tudott mit csinálni és az elsodorta. Érezte a hatalmat, ami rátelepedett, érezte, hogy egy olyan helyre került, ami már nem az övé, de valaha egyenest az otthona volt. 'A Félelem' Az Örök Rettegés országa!' Szétterjesztette hatalmas szárnyait és sodortatta magát az alig rezdülő, mások számára talán fojtogató szellővel. Közben gondolatai visszaszálltak egy egész élettel ezelőttre. Itt született, egy északi pusztán, ahol a szülei remélték, hogy békésen nőhet fel. Itt mesélték neki a Félelem (ez volt a bennélők számára az ország neve) történetét és sok más történetet is. A szülei bölcselők voltak, kiváló nevelők és a lehető legbölcsebbre akarták nevelni. Itt vagy ésszel, vagy páratlan erővel lehetett csak boldogulni. Az észt a szüleitől megkapta. Egy eltévedés folyamán pedig találkozott az egyik legbölcsebb (külvilágból származó) lénnyel, akit valaha is látott, aki valamiért tanítójává szegődött. Ez a lény végül az erejét is fejleszteni kezdte, míg végül a tökélyre fejlődött. A Félelem ekkor mérte rá az első csapást. A kapott mágiával rátalált a szüleire. De ezek után már csak elkeserítően kevés idő jutott nekik. A támadókat egy másik hatalom küldte, aki Izabót akarta magának. A szülei minden erejüket bevetve védték meg, és mágiával taszították őt el olyan messzire, amennyire csak bírták. Hosszú út után visszakerült a mesteréhez, aki tovább nevelte. De a támadók beérték és újabb csata jött. A mestere elsöpörte a gyilkosokat, így a közben elzárt Izabó későn érkezett a harchoz. Az utolsó támadó halálos sebet tépett mentorába. Ő Izabó szárnyai közt halt meg, de előtte átadta az utolsó dolgot, amit Izabó kiérdemelt és amit még megkaphatott: a kivezető utat. És Izabó kijutott, sokáig élt a fényben és sokra is vitte. Aztán a Félelem idővel a múltjává vált és nem kísértette őt tovább, még akkor sem, mikor meghallotta, hogy a Félelem immár ezen világ elérhető része. Bár minden értelmes lény messze elkerülte... És most újra itt volt. De már nem félt. 'Vajon tudja rajtam kívül bárki, hogy miért is ilyen rettenetes hely ez az ország? Vagy már csak én tudom az Igaz Történetet?' Ezen töprengett, míg megérkezett a különös és hihetetlen lényektől nyüzsgő fővárosba. Leszállt és elindult, hogy tegyen egy sétát a múltban. Annak is egy gyűlölt és alig ismert pontján, hisz születése után nemsokkal a szülei örökre elhagyták a fővárost.	530 (2011.05.29.)
A félelmek barlangjában Mira egy sárkány elől menekülve betévedt ebbe a barlangba!Annyira menekült, hogy azt se tudta, hova megy, csak vágtatott a sárkány elől! -Hol vagyok?...Rossz sejtéseim vannak a sötétséggel kapcsolatban! Mira beljebb ment a barlangba!Itt már nagyon sötét volt ezért szarva végén fénytgyújtott és ment tovább! Nem gondolt arra, hogy van itt valaki csak lefeküdt a fal mellé, de nem aludt el!	79 (2011.05.29.)
A Rettegés mocsaras erdeje	321 (2011.05.29.)
A Borzalmak Folyójának partján Chaos egy fekete füstgolyóval játszadozva ügetett le a folyó partjára.Aztán érdeklődve tekintett a folyóra, mire a labda eltűnt, mint a köd.Lenézett a folyó tükrére.Mintha egy borzalmas jövőt látott volna, úgy nézte a tükörképét.De egyszercsak a mocsaras folyóban borzalmas látomás szerű képek jelentek meg.Nem is látomás szerű, szellemszerű lények kiálltoztak, mintha haláluk előtti pillanatban kiálltanának segítségért, majd eltűntek.Chaos felnevetett.Szerette a veszélyt.Ha nagy tét lenne az ára, ebbe a folyóba is bemászott volna.De Chaos mindig nagy tétekért csinál meg dolgokat, vagy akár a szórakozásért.De kár ezen gondolkozni, úgy sem jön erre senki.A szellemek újra és újra visszatértek, de Chaos nem ijedt meg. Átröppent s folyó másik oldalára, ahol jóval mocsarasabb volt a part.Süllyedni kezdett.Nem tudott lépni, sem mozdulni.Chaos nem nagyon izgult, de nem is volt boldog.Húzta-vonta a lábát, mire rájött, hogy ez mágia nélkül nem megy.A lábai körül feketén égni kezdett a mocsár.Könnyedén fellendült az égbe és ráállt egy száraz fa vastagabb ágára. -Wááooo!Jó kis hely!-mondta, majd újra a folyóban kiálltozó alakokat kezdte figyelni.	148 (2011.05.29.)
A határvidéken Draugherit megérkezett és leszállt egy hatalmas sziklára. Nézte amint társai utolérik és közben az útra gondolt, ami idáig vezetett. Valahol a lelke mélyén el kellett ismerje, hogy Szauron vihara nélkül nem érhettek volna ide ilyen gyorsan. És csak mindhármuk együttes ereje volt elegendő, hogy a Félelmek Országának határát átlépjék. Azokat a hatalmas viharokat leginkább egyáltalán nem lehet áttörni. Vagy bele kell repülni a közepükbe és remélni, hogy élve jut be (már ha egyáltalán bejut) a peguni, vagy elég erősnek kell lenni, hogy az erejüket elfordítsa magától és áttörjön hatalmas falukon. Ezek a viharok is a sötét mágiának köszönhetik létüket. Bár ez a mágia vagy gyengül vagy átalakul, hiszen húsz éve a Félelmek Országa még nem volt elérhető a túloldal világából. Hogy pontosan hol is létezett, azt senki sem tudta, de aztán lassan de biztosan megjelentek az óriási viharok a normál világban és idővel fura lények meg a meséik is, hogy a Viharfalon túl egy másvilági ország terül el. Ők átjutottak, bár ez sokban volt köszönhető a sárkányvarázsnak is, amit ő használt fel...   Felnézett az örökké szürke égboltra. 'Hát, itt Üstökös sem fog ragyogni...Ez az állandó sötét mágia, mindenkit elnyom egy kicsit. Ez az egész hely nyomasztó, de hamar meg lehet szokni. És ez elég szürreális világ, hogy kiválóan összeismerkedjünk Szauronnal...'	117 (2011.05.29.)
Az Ország határán   Lexianó kitémfergett barlangjából, és átlépte a határt. Belépett a félelmek országába: - Majd én megmutatom, hogy nem ijedek meg semmitől!- mormogta magában. Kijelentésének pedig az az oka, hogy eddig több szemráhányást is kapott, amik gyávának állították be.	75 (2011.05.29.)
Az utakon Lidércfény lahajtott fejjel sétált ki az utakra!Arra gondolt, hogy talán meg is hallhatott volna a hülyeségeiből! -"Lehet hogy nem kéne ilyen neveletlennek lenni?"-Gondolta magában.	73 (2011.05.29.)