|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.23. 22:01 - |
 Mira egy sárkány elől menekülve betévedt ebbe a barlangba!Annyira menekült, hogy azt se tudta, hova megy, csak vágtatott a sárkány elől!
-Hol vagyok?...Rossz sejtéseim vannak a sötétséggel kapcsolatban!
Mira beljebb ment a barlangba!Itt már nagyon sötét volt ezért szarva végén fénytgyújtott és ment tovább! Nem gondolt arra, hogy van itt valaki csak lefeküdt a fal mellé, de nem aludt el! |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
------------------------------------------------------------------------------------------------------- |
*Nox minden idegszálával a két unikornist figyelte. Szárnyain a gomolygás alig észrevehetően, de felgyorsult. A pegazus felkészült arra, hogy ha kell, mégvédje magukat. Erre azonban nem volt szükség, amint a két unikornis otthagyta Őket.
Ahogy végképp elhalt az utolsó patadobogás visszhangja is, Dignified felé fordította teljes figyelmét.
*A mént időközben kiverte a veríték. Korábban a falnak támaszkodva állt, de mostanra már összecsuklottak alatta a lábai. Lehunyt szemhéjjai alatt mindkét szemgolyója őrülten forgott, levegőt össze-vissza, reszelősen vett.
*Próbálta magához téríteni társát, de mindenféle próbálkozása hiábavalónak tűnt. Még ha ki is jutna vele a Barlangokból, a Viharfalon semmiképpen sem tudná átverekedni magukat. Segítséget kell kérnie, de azonnal. És így is tett.
Nox Mágiáját felhasznáva emelte fel Dignified-t a földről és indult el vele kifelé a járaton. Amint kiért a barlangok szájához, egy hatalmas sárkány ért éppen talajt. Méltóságteljesen hajtogatta össze szárnyait és rendezte testtartását.*
- Edoc'sil! Örülök, hogy látlak. - *köszöntötte a hatalmas sárkányt.*
*Edoc'sil egy tiszteletteljes biccentéssel felelt és gyorsan átvette Dignified-t a pegazus kancától.
Ahogy nagyobb lendülettel emelte fel Dignified-ot, valami csilingelőn kihullott tollai közül. Elég volt Nox egyetlen pillantása, hogy Edoc'sil ne foglalkozzon a dologgal. Karmai közé vette a már eszméletlen pegunit és gigászi lendülettel eltűnt a szürkés égbolton.
*Nox nyugodtan végignézte, ahogy két társa eltűnik az égbolton. Utána visszafordult és elkezdte keresni a valamit, ami kihullott Dignified tollai közül. Nem tudta, fontos dolog-e, vagy "csupán" személyes tárgy, de így vagy úgy, meg kellett találja.
Nem kis meglepettséget okozott neki a kristály, amit talált, jóval messzebb, mint ahol legelőször kereste. Egy ideig forgatta szárnyai közt, méregette, nézegette, míg egyszerre felismerte a tárgyat! A hideg kirázta...
Nox a legbiztonságosabb helyre helyezte a mindennél fontosabb kristályt és elzúgott a Viharfal felé.*
|
 Összenéztek társával, és vörös fény villant, ahogy résnyire kinyitották a szemüket, igaz, így nem néztek a pegazusra.
- Milyen szééép - szólalt meg Giadron elképesztően maró hangon.
- Az! Gyönyörű! Ahogy vártuk! - nyihogta Carsanaum röhögve.
- Igazán megható ez a szép elvi hozzállás! - fűzte tovább kicsit közelebb lépve Giadron. Éppcsak beszorítva a két szárnyas lényt a barlangba.....
- Csak azon csodálkozom..... - zárta rá hatalmas vállát Giadronéra a fekete rém, szintén előrelépve egyet.
- ....hogy vajon ez a hozzáállás hol volt...... - súgta Giadron.
- amikor bezártátok a ránkszabadított átokkört? - húzta széles, gyilkos vigyorra ragadozó fogai előtt száját Carsanaum.
Egy pillanatig még ott álltak, fojtogatóan szűk térben nézegetve a vorstandiakat, aztán mintegy vezényszóra, teljesen egyszerre hátraléptek, megpördültek, és dübörgő patákkal kivágtattak a Félelmek Barlangjából. |
*Oldalra billentett fejjel, unottan hallgatta végig az unikornist.*
- Úgy van, ahogy mondod, a Birodalomban mindenki egyenlő, így tehát Dignified is. Kijár neki a jog, hogy legalább egy gyógyító megnézze és segítsen rajta, ha tud. - *válaszolta egyenesen.*
- Ebből következik, hogy pechetek van... Jobb lenne, ha más kibelezésre váró lény után néznétek. - *ajánlotta és Dignified mellé lépett.* |
Harsány röhögése visszhangzóan szétterjedt a környéken, amikor Giadron képét nyalogatva ellépett a pegazus útjából.
De Carsanaum nem állt félre, sőt! Egy kihívó szembefordulással épp megállította a szárnyas szépséget.
- Milyen jogon szeretnéd elvinni a vacsoránkat? Simbelmyne-ban mindenki egyenlő, nemde? Nos, neki elérkezett az ideje... - morogta gonoszul.
 Sejtette, hogy Carsanaum csak kekeckedik, de a biztonság kedvéért oldalra húzódott, igaz, előre is ment, egyvonalba a két lénnyel. Nem szólt semmit, mert nem is nagyon akart, de valahogy nem tetszett neki ez a pegazus......
Még mindig száját nyalogatta, ahol a csattanó tollak felsebezték, mert idegesítette a vér, de kezdte unni a lassú gyógyulást.
'Ha már halhatatlan vagyok, igazán kaphattam volna ajándékba valami más szupererőt is mellé! Így unalmas!' gondolta flegmán, és lustán várta a kanca feleletét. Vagy lesz olyan bolond, hogy támadjon? |
*Egy villámgyors szárnymozdulattal csattanós pofont kevert le a szürke ménnek, miközben leírhatatlan bizsergés futott végig a hátán.*
- Ne merészeld - *sziszegte baljósan és összeráncolt homlokkal mustrálta végig újra és újra a két unikornist.
Mindeddig egy centit sem mozdult arról a pontról, ahol kezdetben megállt, de most már idejét látta annak, hogy felmérje Dignified állapotát, aki látszólag nemigen vett már tudomást a körülötte történtekről. Határozottan oldalt lépett és megkísérelt elmenni Giadron, majd pedig Carsanaum mellett.* |
Hazudtak volna, ha azt mondják, hogy nem lepődtek meg a pegazus betoppanásán. Dehát nekik hazudni nem sokkal volt másabb, mint igazat mondani.....
- Mi folyna? A barátod vére! - vágta oda lazán, és a pegazus mellett elhaladva, hozzásimult annak oldalához egy kicsit.
- Tudod, akinek nem való a Félelem, annak nem való a Félelem ereje sem! Aki meg olyan bolond, hogy idetolakszik, viselje a következményeit! Mi nem bántottuk..... - járta körbe a kancát.
Giadron is odalépdelt hozzájuk, de ő már nyíltan vigyorgott. Őt egyetlen dolog dobhatta fel a létezésben......
Valami láthatatlan jelre Carsanaum visszasétált korábbi őrhelyére, Dignified-ot szemmel tartani, így Giadron még közelebb mehetett a pegazushoz.
- A kis pegunid idejött, és megégette magát egy párbajban. Azután kiderült, hogy nem társunk, így elhatároztuk, hogy nem engedjük kárba veszni az életét....És miután meghalt, megesszük! Aki ilyen ostoba, hogy bejön párbajozni használhatatlan képességekkel, az...nos - hatalmas ásítás következett - elég bolond, hogy ne szánjuk a halálát! Igaz, másét se szánjuk!
Közel hajolt, és a fekete gyönyörűség fülébe súgta:
- Lehet, hogy veled kivételt tennék! Megérné, nem gondolod?
És volt olyan közel, és volt olyan őszinte, hogy halálízű csókot leheljen a szárnyas teremtmény arcára, miközben visszahúzta fejét a suttogásból. |
*Pár perccel korábbi tüzessége pillanatok alatt elpárolgott és nem vágyott semminél sem jobban arra, hogy lehunyhassa szemeit és egy jót aludhasson.
Már nem is rémlett neki, az imént miket mondott neki a fekete unikornis, így csak egy morgást szánt válasz gyanánt.*
- Itt meg mi folyik? - *csattant fel, amint bekanyarodott a folyosón és három lényt pillantott meg.
Eddigi könnyed ügetésén nem lassítva ért először a szürke unikornishoz és vette észre, hogy a legtávolabbi alak Dignified.
Megállt és várakozón tekintett a másik két mén lehunytszemű arcára.* |
Keresztlépéssel kényelmesen nekidőlt a falnak.
- Soha? Így se úgy se jutsz ki innét! És amikor idejöttél, tudhattad, hogy jó eséllyel a látogatás ebben a barlangban az életedbe kerül . válaszolta lazán.
Élvezte, hogy valaki még nála is nyomorultabb! Ha rövid ideig is, de elégtételt vehetett a sorsáért.....egy ártatlanon........ |
*Dignified meglepő gyorsasággal csapott hátra egyik szárnyával, egyenesen a fekete mén arcát megcélozva. Nem kis önfegyelemre volt szüksége ahhoz, hogy végig bírja hallgatni Carsanaumot, de ahogy az unikornis kimondta az utolsó szót, elszakadt a cérna.*
- Soha, senkinek sem adom meg magam! - *csattant fel szikrázó szemekkel.* - Senkinek! Érted?!
*Rég nem érzett tüzesség lobbant fel benne és kevés választotta el attól, hogy nekimenjen az unikornisnak. Érzékeny pontra tapintott és Dignified valahol mélyen tudta, hogy amit hallott, az igaz, mégis konokul dacolni akart!* |
Carsanaum elgondolkozott.
- No igen, de ő csak élvezetből öl, nem azért, mert éhes. Nem is tudom eszik-e még egyáltalán. Lehet, hogy nem. Az idős sárkányok eléggé megváltozhatnak a Mágiában, ahogy a kristályok teszik. Megnőnek, átalakulnak, néha egészen másokká válnak - mesélte szinte révedezve.
- Csak mi nem vagyunk képesek erre - csikordult meg a hangja keményen és kegyetlenül - Ezért leszel inkább a mi vacsoránk. Mondd, egy magadfajta sötét lény nincs kitaszítva? Nézz magadra! Ilyen erejű lényből nem sok maradt. Akik megmaradtak, azoktól meg rettegnek a körülöttük élők, amióta csak a Sötét Nagyúr itt tiszteletét tette. Te nem elégelted még meg ezt a létet? Nem unod még a magányt? A műsok szemébe mindig kiülő gyűlöletet, amit alig tudnak leplezni? Gondolom sok-sok év nyomja már a vállad, és sok-sok tett emléke......Miért gyalogolsz itt makacsul, amikor úgysem juthatsz ki? A végzeted közel.....Add meg magad neki! |
*Lépett még néhányat, mielőtt megállt volna és félig hátrafordítva fejét válaszolt:*
- Nem is tudom, melyikőtök hangzik csábítóbbnak. - *gúnyolódott.* - Még mindig jobb, ha secc-perc alatt széttépnek, nem gondolod? |
- Hohó! Ne arra menj! - állt meg hirtelen.
- Arrafelé az a vén dög lakik! Behemót rondaság az a sárkány, az már biztos! Évezredek óta lakhat odalenn az a lény. Ő csak széttipor, nem fölfal! Azzal meg nem megy senki semmire! |
*Dignified elengedte a füle mellett a megjegyzést. Az emlékei nemigen voltak a helyükön, így a csetepaté előtt történtek teljesen összekuszálódtak elméjében. Kibogozásukkal nem is próbálkozott, most volt más gondja is.* |
Könnyed léptekkel megindult a lény után. Csak várnia kell, és a patája megrezzentése nélkül lakomázhat......
Giadron mögötte már nem tűnt ilyen elégedettnek, de nem érdekelte.
- Madár is értékelné, hogy újrahasznosítom a világnak az életed! - viccelődött ocsmány módon a pegunival elöl. Habár tudta, hogy az mit sem érthet a szavából. |
*Oldalra billentette egyik fülét. Be kellett ismernie, erre a lehetőségre nem igen számított.*
- No lám, kikkel sodort össze a Sors.
*Megfordult a folyosón és elindult a másik irányba. Nem látott rá túl sok esélyt, hogy egykönnyen át tudja magát hámozni Carsanaumon. Másik kijárat meg csak kell legyen!* |
Összenézett társával, aztán olyan unottan felelt, hogy az már fáradtnak is beillett:
- Ránk nem hat semmilyen méreg. Ami meg igen, az legföljebb megédesíti ezt az eleven poklot. És miért fáj rád a fogam? Látsz te itt mást, amit meg lehetne enni? - kérdezte lassan újra elvigyorodva. |
*Lesajnálón ingatta fejét.*
- Áruld már el Nekem, miért fáj rám a fogad, ha egyszer tudod jól, nem jókedvemből viselkedek így. Vagy te is kérsz a méregből? - *kérdezte, miközben elérte az éjfekete mént.* |
Felröhögött.
- Ki mondta, hogy meg kell öljelek? Csak várnom kell.... - mondta nyugodtan, és egy nagy lépéssel, ami közben kényelmesen kinyújtózott, épp elállta a kivezető utat. |
*Dignified azóta is vigyorgott, de szabad szárnyát figyelmeztetően előrenyújtotta Carsanaum felé. Ezzel is jelezni kívánta, hogy nem áll szándékában közelebb engedni magához az unikornist.*
- Belőlem ugyan nem eszel, Korgógyomor. Menj és keress magadnak más kibelezni való állatot. |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mira egy sárkány elől menekülve betévedt ebbe a barlangba!Annyira menekült, hogy azt se tudta, hova megy, csak vágtatott a sárkány elől!
Összenéztek társával, és vörös fény villant, ahogy résnyire kinyitották a szemüket, igaz, így nem néztek a pegazusra.
Sejtette, hogy Carsanaum csak kekeckedik, de a biztonság kedvéért oldalra húzódott, igaz, előre is ment, egyvonalba a két lénnyel. Nem szólt semmit, mert nem is nagyon akart, de valahogy nem tetszett neki ez a pegazus......