|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.29. 21:05 - |
 |
[321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
------------------------------------------------------------------------------------------ |
 Utána nézett, de nem volt megsértve. Egy dearabig még ott állt, majd kacaga elveszett a Rettegés Erdejében.
|
 Nagyot ásított.
- Hát tényleg nem, de gyerekekre nem vesztegetem az időm! Unalmas vagy! - mondta szinte nyafogva, azzal felállt az ágon, ahonnan eddig kényelmesen elbeszélgetett a lénnyel.
- Most megyek, megkeresem azt a démonménest, ami állítólag itt él! Vagy majd a társaimat! Te meg csinálj, amit akarsz! - vetette oda nagy kegyesen, fensőbbségesen, azzal leugrott, széttárva szárnyait, hogy kényelmes vitorlázással kijusson végre ebből a gusztustalan mocsárból. |
- Nem ismersz! - mondta könnyedén, szemei rejtélyesen és szórakozottan csillantak meg. |
Elhúzta az orrát.
- Mit tudod Te! Kis kanca! |
- Izgalmas időszak lehetett! - állapította meg gyermekien, kerek szemekkel, mintha a háborús korokban nem az Élet lenne a tét, hanemröpke bújócska-fogócskát játszanának az ellenséggel. |
Rayo kihúzta magát.
- A Sötét Nagyúr megtámadta ezt a Birodalmat! El akarta ragadni magának az egészet! És ebben az országban is feltámadt ám egy hatalmas erő, de azt az erisziek megállították...vagyis Izabó - húzta el az orrát.
- Sokat, nagyon sokat, rengeteget harcoltunk! Orkok ezrei, trollok és balrogok, wright-ek, gonosz lelkek, nazgulféle dögök, minden volt itt! Mindegyik minket akart! Meg akart ölni minket! Sötétségbe is borult a Birodalom! Sok-sok szenvedés volt.... - halkult el a hangja.
- De végül mi győztünk. Én is ott voltam a nagy csatában, amikor a gazdám és Zenit, a bitorló Örökös - villant meg a szeme - szembeszálltak a gonosz Nagyúrral, akinek elrohadt a lelke. Be is végezték! |
Könyörögve, kiváncsian nézett.
- Milyen fontos dolgokról? |
Rayo sunyítani kezdett.
- Akkor semmit sem tudsz a fontos dolgokról! |
Erre a rágalomra felfújta magát.
- Méghogy barlangban agy nélkül! - öltötte ki rá nyelvét. -Ha annyira tudni akarod, ennek a helynek mégcsak a közelében sem voltam. A bátyámmal bolyongtunk birodalmak között... |
Elképedten nézett a kancára. A szája félig kinyílt, a szemei elkerekedtek, én már majdnem sérülten nézett a fekete lényre.
- Hol töltötted Te az elmúlt éveket?! Iszapba csomagolva egy tó fenekén?! Nem, az nem lehet, ott hallottál volna róla! Akkor esetleg agy nélkül egy barlangba rekedten?! |
-Zenit? Schedule? Nem ismerem őket. - rázta meg kivncsian a fejét, hogy hosszú sörénye szelíden hullmázott tőle. |
- Hogyne! - horkantotta lenézőn a bolond kérdésre.
- Hiszen majdnem én lettem a Nagyura! - dicsekedett - Ha az a Zenit nevű lény nincs, biztosan legyőzöm Schedule-t, és ma én lennék a legerősebb! Enyém lenne a hatalom! |
Az ő szemei is lággyá váltak. Gyerekes naiv volt, de az ártatlan felnőttérzelmek ugyanúgy el vltak rejtve benne.
- Tedd azt! - felelte anyaias mosollyal.
- ... Bármit megtennél érte? - kérdezte kis csend után elgondolkodva valamin. |
Rayo nevetett.
- Enyém a szíve! - kacsintott - Hogyne szeretne! A többi fia elárulta, de én éppúgy imádom, ahogy az első nap! - vált egészen ábrándossá és szelíddé a tekintete. |
-Akkor jó. - bólintott, majd felnevetett - Szerencsés vagy, ha Sötétség ennyire szeret! |
Nagyot és lenézőt horkantott.
- A Sötétség szeret engem! Tudja mi kell nekem, és én is tudom mi kell neki! Sosem pusztítana el, és én is csak arra használom, amire való! |
Kissé gyanús szemmel, lányos hangon szólt hozzá :
- De, ha visszélsz vele, távolról sem fog megbocsátani, remélem tudod! Elpusztít, hogy hamvad sem marad, bármekkora legyen az erőd. - mondta komolyan. |
Gonoszul felkacagott.
- Ó, ez csak olyasmi, minthogy önmagam is imádom és irányítom!
Közelebb suhant a lényhez, és a képébe suttogta:
- Ami a hatalmam adja és erőt, hogy éljek, ami táplál, hogy hatalmas lehessek, az az anyám és az istenem. Nemde? Ugyanakkor mindig rendelkezésemre áll, sosem ellenkezik, pontosan azt teszi és pontosan úgy, ahogy akarom. Akár egy engedelmes rabszolga. Egy vagyok vele, az örömöm forrása és minden pokoli erőm a Sötétség! |
-Nem értem...Ha az anyád és istened, hogy lehet a rabszolgád? Nem tiszteled? |
[321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Utána nézett, de nem volt megsértve. Egy dearabig még ott állt, majd kacaga elveszett a Rettegés Erdejében.
Nagyot ásított.