Súgó

Témák:	Hozzászólás (Utolsó)
A végtelenség dimenziója Harsogó vidáman vágtázott át a síkon. Ez a hely elég kopár volt...Kőpadló, kőpadló, ameddig a szem ellátott....Szükre ég és körben csak horizont....Ami elég nagy hazugság és illúzió volt, mert vágtathatott valaki élete végéig, akkor sem érte el a szélét. Mert nem volt. Néha egész megdöbbentő dolgok bukkantak elő itt-ott, de csak nagyritkán! Főleg a szabad tér volt az, ami élvezhetővé tette az életet itt, bár amenyire Harsogó tudta, itt senki sem élt. Ott egy Kapu. Azon jött be, igen. Sokat, akár napokig kellett futni, míg egyet találni lehetett. Ezek vezettek ki és be. Közben pedig néha.... Házak, ahol a világ legfurább utazói fordultak meg, néhanapján, vagy épp az idők kezdete óta üresen álltak. Itt egy liget, ott egy tó.....Sosem lehetett felkészülni...És minden vándorolt!!!! Ez volt az, amit igazán nehéz volt megszokni: a Dimenzió néha úgy gondolta, hogy át kell alakulnia és minden tovatűnt, abszolút máshova. Ezért is jelentette ez a Dimenzió az abszolút szabadságot: nem volt mihez tájékozódni! Csak úgy ment az egyszarvú, ment és ment, akadályok nélkül, néha pedig érdekes dolgokra bukkant.	508 (2023.10.28.)
A pókháló dimenzió (csak szálakból áll a tér) Evanna óvatosan egyensúlyozva kereszett egy csomót, ahol több szál találkozott, és ott végre kicsit biztosabban megállhatott. Őrült egy hely volt ez! Mindenütt szálak, néhol épphogy átívelve hatalmas és üres téren, máshol meg menni sem lehetett annyira sűrűn álltak! Néhol szabályosan, másutt meg csomókban és rongyokban álltak, és úgy tűnt sehol sincs végük, hacsak nem egy másik szálban... 'Mi alkothatta ezt a helyet?' töprengett egy pillanatra az érdekes kérdésen. A fény valahonnan felülről jött, de Evanna nem látott Napot, ráadásul a magasabban lévő szálak miatt nem is igazán látott felfele (ahogy lefelé sem a lentebb lévők miatt), az árnyékok meg álombeli csíkozatot adtak a mindenségnek. 'Vajon van valami a szálak felett, vagy alatt? Vagy oldalt?' tett fel még egy megválaszolhatatlan kérdést.	26 (2011.05.29.)
A fény dimenziója Tiara besétált a fény dimenziójába. - Milyen fényes!-mondta, majd vigyorgott saját buta jijelentésén.	94 (2011.05.29.)
A tükrök őrült dimenziója Körülnézett Angel és saját maga ezer másán, és máris jojózni kezdett a szeme.... - Hűha - nyögte ki végül, jobb híján.	15 (2011.05.29.)
A gyógyulás dimenziója Nem kis munkájába került a hosszú repülés után bejutni a Dimenziókba, és ott rátalálni a gyógyuláséra. De végre ott voltak Angellel! Nagyot sóhajtva leereszkedett a talajra. 'Furcsa hely...De működik!' gondolta, ahogy körülnézett. Itt minden ködösszürke volt. Az ég hihetetlenül távoli sziklafalnak tetszett, a talaj meg néha, ha úgy esett rá a fény, mintha üveg lett volna. Fényből volt elég! Hatalmas sugarakban zuhogott lefelé, de soha senki sem tudta honnét. Tiszta forrása nem volt. Néha mintha mindenünnen ragyogott volna! Különös hely volt, és azt sem lehetett tudni, itt miért nem éhes vagy szomjas soha senki, és mitől gyógyít meg mindent. Mindent. De bejutni......nehéz volt. Mithrandir is kimerültnek érezte magát. Leengedte a talajra Angelt, és nézte egy ideig. Aztán melléfeküdt, betakarta magukat a szárnyaival, és mély, álomtalan álomba zuhant.	39 (2011.05.29.)
A látomások dimenziója 'Ez itt a látomások dimenziója....Lehet, hogy ez ránk van kényszerítve.....Ez a látomás....És ha a látomást legyőzzük....Akkor megtaláljuk, amit kerestünk!' csillantak fel a szemei.	105 (2011.05.29.)
A ködös, csupán felhőkből álló színdimenzió Xermina önfeledten száguldozott ebben a csodálatos dimenzióban.Igaz, hogy a Végtelenség dimenziójában született és a látomások dimenziójában töltötte le csikókorát, ez volt a kedvence.Imádott itt lenni, de csak egyedül.Szerette a társaságot, de nem itt.Itt végig gondolta egész életét, játszott és mindent megvalósított, felidézte a jó és a rossz emlékeket is.Lelassított, sétálni kezdett.Elment kendvenc felhőalakjához, amelyik úgy nézett ki, mint egy több száz éves tölgy.minden nap változott, mintha élne.Megállt előtte és órákig figyelte...	146 (2011.05.29.)
A kaleidoszkópszerű természetellenes színes dimenz Leszállt egy hatalmas, piros darabra és zengőn felnevetett. Ez a dimenzió rettentően szürreális tudott lenni! A mindent beragyogó sehonnen és mindenhonnan érkező fémy, a hatalmas, színes üveg-szerű darabokból álló tér, ami időről-időre egy hatalmas fordulattal átrendeződött, közben óriási csilingelést és zangést csapva, ahogy a tér darabjai egymáshoz verdőnek a szilaj kavarodásban - nos, mindez idetépővé tette ezt a helyet a legtöbb lény számára. Neki azonban egy kiváló játszótér és gyakorlási lehetőség volt. Reflexekre, gyorsaságra, hidegvérre, figyelmre, koncentrációra és éberségre okította. Nem is beszélve a szórakozásról közben... Mert abból egyre kevesebb jutott ki.... És jó volt tudni, hogy ez a játék valahol igenis komoly dolog, épp ezért megengedheti magának és nem kell miatta bűntudatot éreznie.	84 (2011.05.29.)
A végtelen fekete dimenzió	0 (-)