|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.15. 20:49 - |
 Xermina önfeledten száguldozott ebben a csodálatos dimenzióban.Igaz, hogy a Végtelenség dimenziójában született és a látomások dimenziójában töltötte le csikókorát, ez volt a kedvence.Imádott itt lenni, de csak egyedül.Szerette a társaságot, de nem itt.Itt végig gondolta egész életét, játszott és mindent megvalósított, felidézte a jó és a rossz emlékeket is.Lelassított, sétálni kezdett.Elment kendvenc felhőalakjához, amelyik úgy nézett ki, mint egy több száz éves tölgy.minden nap változott, mintha élne.Megállt előtte és órákig figyelte... |
[146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
-------------------------------------------------------------------------------- |
 Haax hirtelen komorodott el, mintha a színes felhőkben fakulást látott volna, vagy épp a sok-sok felhő elfogta volna a fényt előle.
- Remélem megtaláljuk őket - mormogta furcsa hangon, azzal felszökkent egy másik felhőre.
Nem került sok időbe kijutniuk a dimenziókból. |
 'Akkor, ha nem bánod, veled tartanék!A birodalomnak úgyis nagyon kis részét ismerem!A barlangokat még például nem láttam....Örülnék is, ha megnézhetném!'
'És kevés lényt is ismerek!Az erisziekkel szívesen megismerkednék!'-mosolyodott el. |
Egy kecses, lassú, de elképesztően íves szárnymozdulatot mutatott be, ami nála a vállvonás, a legyintés és az engedélyezés keveréke volt.
- Ha a barlangok nem jelentenek neked bajt, nyugodtan velem jöhetsz. Ha az Álmok Birodalma a célod, akkor pedig menj békével - mondta mindig nyugodt hangján. |
'Szívesen felajánlanám segítségem, de sajnos egy eriszit sem ismerek!Esetleg társaságom tudnám felajánlani!Úgy sincs különösebb úticélom, hacsak nem az álmok Birodalma!'
Elmosolyodott és kíváncsian várta a választ.
Ha nem Haaxszal tart, akkor az Álmok Birodalmát célozza meg.... |
Egy pillanatig gondolkozott, majd lassan, megfontoltan válaszolt:
- Megkeresem néhány társamat, és kiderítem mik történtek velük és a Birodalommal, amíg aludtam. Alighanem a földalatti barlangrendszer lesz az első célom..... |
'Nem!...Nemhiszem!Nincs értelme maradnom!'
Elmosolyodott.
'Megkérdezhetem, Te merrefele tartasz?' |
Megmozgatta lábait.
- Tehát te sem maradsz itt - mondta ki nyugodtan a nem is igazán kérdésnek hangzó gondolatot. |
'Lehet....'
Sóhajtott, s utána nem "szólt". |
Lesimította a tollait.
- Nem haragszom. Talán ez jel volt a sors akaratából, hogy az én időm itt lejárt... - mondta halkan, a messzeséget nézve.
Tűnődve pillantott az egyszarvúra, miután némi idő csendben eltelt.
- Talán az ismerősöd nem volt rá méltó, hogy idejöjjön - mondta nyugodt hangon. |
'Mégegyszer elnézést, ha én zavartalak meg!Úgy volt egy ismerősömmel jövök ide, de valahogy elszakadtunk!...Nem tudom, hogyan sikerült!'
Körülnézett, de még most sem jött meg a csődör.
|
Körbemutatott ezüsttollú szárnyával.
- Itt nyugodtan elhagyhatja a lény a testét. Szinte sosem jár erre senki. Én azért jöttem ide, mert hittem, hogy békére lelek - halkult el a hangja. |
'Még sosem jártam így ott! Egyszer ellátogatnák oda...' -jegyezte meg gondolatban. |
Szárnyával hullámzón intett, afféle vállvonogatásnak.
- Nem számít. Előbb-utóbb úgyis fel kellett volna ébrednem. Az Álmok Birodalma nagyon üres mostanában.... |
'Ohh...akkor bocsánat, hogy megzavartalak!'
Nézett Haaxra bocsánatkérőn. |
- Aludni jöttem ide. Néhány hónapja lehetett - mondta szárazon. |
'És Te?Nem gondoltam volna, hogy itt találkozok valakivel is!' |
Haax lassan bólintott az unikornisnak, és tekintete merengővé, befelé figyelővé vált. Úgy tűnt nem akar többet kérdezni. |
'Próbáltam....próbáltam...de nem tehetek semmit!Az életemmel játszom!'-küldte gondolatát, majd elmosolyodott.
'De már megszoktam...Nem zavar...."
Elgondolkodott, hogy visszakérdezzen, ne csak ő beszéljen magáról, de hirtelen nem jutott eszébe semmilyen kérdés, ami ne tűnt volna tolakodónak.... |
Szemébe különös, szánalommal vegyes fájdalom költözött, ahogy halkan, szinte suttogva kérdezte, mély pillantással az óvatos kérdést:
- Sosem próbáltál küzdeni ellene? Azóta sem?? - firtatta, óvatosan előrelépve. Az unikornist azóta sem próbálta megállítani, hogy ne menjen, és tudta, hogy a lény tényleg csak néhány lépésre van attól, hogy könnyedén itthagyja, de most először érdeklődni kezdett a másik iránt. |
[146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Xermina önfeledten száguldozott ebben a csodálatos dimenzióban.Igaz, hogy a Végtelenség dimenziójában született és a látomások dimenziójában töltötte le csikókorát, ez volt a kedvence.Imádott itt lenni, de csak egyedül.Szerette a társaságot, de nem itt.Itt végig gondolta egész életét, játszott és mindent megvalósított, felidézte a jó és a rossz emlékeket is.Lelassított, sétálni kezdett.Elment kendvenc felhőalakjához, amelyik úgy nézett ki, mint egy több száz éves tölgy.minden nap változott, mintha élne.Megállt előtte és órákig figyelte...
Haax hirtelen komorodott el, mintha a színes felhőkben fakulást látott volna, vagy épp a sok-sok felhő elfogta volna a fényt előle.