|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.15. 17:29 - |
 Nem kis munkájába került a hosszú repülés után bejutni a Dimenziókba, és ott rátalálni a gyógyuláséra. De végre ott voltak Angellel!
Nagyot sóhajtva leereszkedett a talajra.
'Furcsa hely...De működik!' gondolta, ahogy körülnézett.
Itt minden ködösszürke volt. Az ég hihetetlenül távoli sziklafalnak tetszett, a talaj meg néha, ha úgy esett rá a fény, mintha üveg lett volna. Fényből volt elég! Hatalmas sugarakban zuhogott lefelé, de soha senki sem tudta honnét. Tiszta forrása nem volt. Néha mintha mindenünnen ragyogott volna!
Különös hely volt, és azt sem lehetett tudni, itt miért nem éhes vagy szomjas soha senki, és mitől gyógyít meg mindent. Mindent.
De bejutni......nehéz volt.
Mithrandir is kimerültnek érezte magát. Leengedte a talajra Angelt, és nézte egy ideig. Aztán melléfeküdt, betakarta magukat a szárnyaival, és mély, álomtalan álomba zuhant. |
[39-20] [19-1]
------------------------------------------------------------------------------------------------- |
 Bólintott.
Úgyis hiába halogatná ezt! |
*Bátorítóan Leolan mellé lépett és szárnyával magához húzta a pegazust.*
- Majd csak megoldjuk valahogy...
*Hirtelen borzongás futott végig a testén. Megrázta sörényét és így szólt.*
- Jobb lenne, ha indulnánk. |
Bólintott, és kicsit elmosolyodott. Aztán lehajtotta a fejét, és árnybaborult arccal, csendesen így szólt:
- A barlangrendszerben már csak kevés lényt találunk...Menjünk egyszerűen a fjordokhoz...A többi majd útközben kiderül. Supervágta úgyis a legnehezebb esetnek ígérkezik.....azt hiszem... |
- Azért javasoltam a barlangrendszert, mert úgy gondoltam, onnan hamar mindenkit elérünk közületek. - *magyarázta.
Mély levegőt vett.*
- Szerintem kezdjük a fiúkkal. Büszkeüstökkel nem lesz gondd. |
| - Ha Supervágta miatt javaslod, ő nem ott él. A fjordok az otthona. Dönts Te, hogy melyik lenne a legjobb vidék, ahol illendő elkezdenünk.....Az eirisziek hamarosan úgyis tudni fogják. |
*Kis ideig nem szólt semmit, de végül bólintott.*
- Való igaz. Előbb-utóbb úgyis meg kell mondanunk nekik. Kezdjünk a barlangrenszerben? - *kérdezte.* |
| - Ahova szeretnéd! Habár lehet, hogy jó lenne....szólni a csikóknak.... - mondta kissé félénken. |
*Ő is végigpillantott Leolanon. Valóban: ez a hely csodákra képes!*
- Rendben - *egyezett bele kifogás nélkül.* - És merre tovább? |
Hosszú, csöndes sétájuk során ő is visszarévedt Lionelfre, a jólelkű, nemes ménre, akivel olyan furcsa kapcsolata volt olyan hosszú ideig.....Sokan várták is már a mennyegzőt, de végül nem lett jó vége, vagyis nem lett volna jó.....Leolan sokat beszélgetett az unikornissal, aki hol könnyebben, hol nehezebben viselte, majd...elköszönt.....
Azért is ment részben a Vadvidékre. Kellett neki a szabadság, hogy kiszellőztesse a fejét. Álmában sem hitte volna, hogy végül mi is talál rá ott!
Tudta, hogy az idős csődörnek fájni fog az, amivel visszatér a Birodalomba, de azt is tudta, hogy nem fog szót emelni....
Felpillantott a furcsa "égre".
'Remélem azért jó eriszi társak maradhatunk....' gondolta, és kiverte a fejéből a nyomasztó gondolatokat. Nem érdemelte már ki a boldogságot?!
Végignézett magán. Már majdnem teljesen rendbejött!
- Azt hiszem mehetünk már! Sokkal jobb kedvem lesz, ha elmehetünk innen, és ha jobb a kedvem, jobb leszek, mint új koromban! |
*Üstökös csak bólintott és ballagott tovább.
Nem találta valami érdekesnek ezt a heyet, de azt elismerte, hogy rendkívül hasznos...* |
Üstökösre meredt, meg is torpant, de aztán csak elindult újra, lehorgasztott fejjel. Aztán halkan így válaszolt:
- Már vége van. Ő szeretett engem, de azt hiszem én nem tudtam úgy szeretni őt, ahogy kellett volna....Mennyit vigyázott rám! De...aztán úgy volt tisztességes, hogy elváltunk. Nem lesz semmi baj....Remélem már ő is megbékélt és elengedett....Inkább csak összeillettünk, de nem volt benne...láng.... |
*Közvetlen Leolan mellett haladt.
Kicsit elmerengett. Aztán eszébe jutott egy nem elfeledhető lény. Leolanra pillantott, majd a távolra révedt. Nem tudta, megkérdezze-e. Ráérnek még vele... vagy tisztázzák most?*
- Lionelf hogy fogja fogadni? - *kérdezte halkan.* |
| - Remek ötlet! Sétáljunk! - bólintott, és lassan, kényelmesen elindult. |
*Üstökösnek nevethetnékje támadt, de magában tartotta.*
- Ez a hely mindenhol ilyen szürke? Csak mert ha nem, esetleg kicsit körbenézhetnénk, ha már itt vagyunk. |
- De tényleg úgy legyen! - mondta komolyan, de aztán csak elmosolyodott.
- Annyit vártunk....ne most rontsuk el - magyarázta kissé elpirulva. |
- Nem kell elsietni! Addig maradunk, amíg teljesen jól nem leszel.
- Ha bármi furcsát érzek, majd szólok. - *biztosította nyugodtan Leolant.* |
| - Hamarosan elég jól leszek, hogy elmenjünk! Bárhová... |
- Minden rendben - *válaszolta rögtön, de magában elgondolkozott a hallottakon.*
- Csak kicsit... idegen érzés. - *tette még hozzá.* |
- És Te jól vagy? - fordult a ménhez.
- Nem árt ez a hely? Azt hallottam egészséges lényeknek árt....
Maga is elcsodálkozott, hogy mennyi aggodalom csendül a hangjában. |
[39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Nem kis munkájába került a hosszú repülés után bejutni a Dimenziókba, és ott rátalálni a gyógyuláséra. De végre ott voltak Angellel!
Bólintott.