Témaindító hozzászólás
|
2007.05.06. 16:40 - |
Tiara besétált a fény dimenziójába.
- Milyen fényes!-mondta, majd vigyorgott saját buta jijelentésén. |
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
---------------------------------------------------------------------- |
Követte, ketten együtt kisebb szélvihart kavarva elszáguldottak. |
Bedőlt, és erős, harsogó zajt kavarva hatalmas szárnyaival, kirepült a dimenzióból. |
-Én sem jártam arrafelé.-mondta.
-Remélem igazad van.-mosolygott Lexiánóra, és magában betájolta, hogy merre is induljanak. |
Ő is felszállt, és amint megtalálta egyensúlyát, rövid gondolkodás után ezt felelte:
- Én még sosem jártam a szikláknál. Talán az sárkánynak való vidék! |
Egyetértően bólintott, majd egy szélvihart kavaró szárnycsapással a levegőbe emelkedett.
-No és...van valami ötleted, hová menjünk?-nézett a sárkányra. |
Bólintott.
- Elég nagy a Birodalom, felőlem mehetünk. Talán nem jó itt túl sokat lenni..... - mormogta, szárnyait bontogatva. |
Vállatvont, és inkább elhúzódott a tótól.
-Mit szólnál ha továbbmennénk? Ez a hely egyre furcsább.-nézett Lexiánóra. |
-A világon semmit. Még a saját tükörképemet sem |
Értetlenül nézett Lexiánóra.
-Nem látsz semmit?-kérdezte. Nem értette a dolgot. Úgy döntött, nem mondja el, hogy ő mit látott. |
Lexiánó a tó fölé hajolt. Nem látott semmit. Még saját tükörképét sem. -Mit látsz? Én semmit! |
Kinyitotta száját, majd újra becsukta. Szólni sem tudott a látványtól, csak némán intett Lexiánónak, hogy ő is hajoljon a tó fölé. |
-Mi az? Mit látsz? |
Ő is tanácstalanul álldogált.
Végül - maga sem tudta miért - a tó fölé hajolt, hátha meglátja az alját.
Ehelyett, hatalmas meglepetésére önmagát látta meg: de nem úgy, mint a normális víztükörben. A régi önmaga volt, még kissárkány korában. Tátott szájjal nézte apró önmagát, ahogy épp a képességeit próbálgatja.
Annyira megfeledkezett a világról, hogy csak az utolsó pillanatban sikerült visszafognia magát, nehogy beleessen a tóba. |
-Fogalmam sincs-razta a fejét |
Követte Lexiánót, és csakhamar már a parton álltak.
A tó fölé hajolt. Víznek láttszott, mégis, a tetejét aranyló pára lepte el.
Bizonytalanul vizsgálgatta a tavat.
-Mit gondolsz, iható?-kérdezte társát. |
-Rendben. Jó ötlet. és ezzel odarepült a tóféléhez |
-Szerintem nézzük meg azt a tavat...ha egyáltalán tényleg tó az.-javasolta. |
-És most, mi legyen? |
Csak mosolygott, közben szeme egyre jobban megszokta a nagy fényességet.
Nem messze tőlük egy tavat vett észre, amiben mintha nem is víz, hanem folyékony fény hullámzott volna. |
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|