Súgó

Témák:	Hozzászólás (Utolsó)
A színek dombján Hóremény megnyugodva megállt egy nagy fehér folton. Ez a hatalmas domb mindenféle színű terület foltjaiból össze! A lila folton minden lila volt, a sárgán minden sárga, és így tovább. De mikor idejött, arra nem volt felkészülve, hogy az ő színe is változik, ahogy halad foltról foltra! Megnyugtató volt végre saját fehérségében időzni kicsit. Örült, hogy megtalálta a fehér foltot a dombon!	35 (2012.01.01.)
A Labirintus Sziklakert Shire épp felfedező úton volt a labirintusban. Hirtelen hangokat hallot a túl oldalról ~Hmmm...van itt valaki~-gondolta magában majd szépen elindult a hang irányába	63 (2012.01.01.)
Az Éjszakai Templomnál Vidáman ugra-bugrált a Templomnál.Állítólag innen idetér pihenni az éjszaka, ha eljő a nappal...Természetesen ezt a kicsi Zia nem vette be, pedig még nem volt olyan tudor... Enyára lett rábízva, amíg Koni távol van.Talán csodálkoznánk rajta miért épp Enyára, hiszen elvileg nincs türelme a csikókhoz-ezt akkor állapította meg, amikor Domenttel találkozott.S mégis:Doment ébresztette rá arra, milyen is egy csikót nevelni....Boldogan válalta el a kis szeleburdi kancát, aki még most is aktívan játszott, ezen a csendes, szinte kihalt-legalábbis számára-helyen....	93 (2012.01.01.)
Az Örök Nappal Gyümölcsöse Álmélkodó arccal lépdelt a fák közé. Olyan gyönyörű és varázslatos volt itt minden!	162 (2012.01.01.)
Az Élet Fája A fa hatalmas volt, nem csak a méretét nézve, de az erejét ízlelgetve is. Képesnek tűnt át- és átfonni a valóság egészét a gyökereivel és ágaival. Mintha csak arra jött volna létre, hogy a Világmindenséget ölelje körbe és foglalja különös keretbe, szinte fészekbe.  Végtelen erő.....ebből született és ezt sugározta. Erőt, aminek nincs célja a puszta létezésen túl.... Csodálatos volt. Felfoghatatlan. Félelmetes. Túlmutatott mindenen, amit Ilianna valaha érzett. Nem hitte, hogy a Fának van megtestesülése a Birodalomban. Most mégis itt állt előtte. Eris vajon eljutott ide? Állt ugyanitt, ugyanígy lenyűgözve? A Fa hatása magával ragadta az unikornis egész lelkét. És ő engedte ezt. Akarta is.  Vágyott rá, hogy elengedhessen...mindent. Vágyott rá, hogy valami messzire ragadja őt önmagától. Mert így nem lehetett tovább élni.  Talán Elenarya is a többi hozzá hasonló is ezért távozott..... Talán ezért esett szét a háló. A szürke unikornis lehajtotta a fejét és mély lélegzeteket vett, reszketve engedve ki a levegőt. Mintha gyötörné valami. És így is volt. Annyi minden történt! Annyi minden. Szerteszét húzták az elméjét az emlékek és a lelkét a nehézségek. Tudta, hogy nincs ezzel egyedül. De már nem segített a tudat, hogy nincs egyedül. 'Fáradt vagyok. Túl fáradt. Nem tudok tovább küzdeni. Nem tudok többé létezni így....Nem bírom! Nem megy!' Felkapta a fejét és a fára függesztette a szemeit. Nem tudta hallani fogja-e bármiféle hatalom a fohászát. Mégis halkan kimondta: - Segíts.....	34 (2023.10.28.)