|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.26. 10:43 - |
  Vidáman ugra-bugrált a Templomnál.Állítólag innen idetér pihenni az éjszaka, ha eljő a nappal...Természetesen ezt a kicsi Zia nem vette be, pedig még nem volt olyan tudor...
Enyára lett rábízva, amíg Koni távol van.Talán csodálkoznánk rajta miért épp Enyára, hiszen elvileg nincs türelme a csikókhoz-ezt akkor állapította meg, amikor Domenttel találkozott.S mégis:Doment ébresztette rá arra, milyen is egy csikót nevelni....Boldogan válalta el a kis szeleburdi kancát, aki még most is aktívan játszott, ezen a csendes, szinte kihalt-legalábbis számára-helyen.... |
[93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
____________________________________________________ |
Hirtelen mindhárman eltűntek egy felhőben. Karint megnyugtatták a Ziáék, nincs semmi baj és elmagyarázták neki, hogy ők most elmennek. Karint a legközelebbi afrai mellett hagyták. |
- De - mondta ragyogó szemel a kicsi. Enya mosolygott. - Megszavazva. De ne csatangoljatok el mellőlem. - és elindultak. |
 -Jóóóó!...Jójójó!-kiáltott fel tele energiával.
-Hova megyünk?Valami nagy mezőre?Már korog a gyomrom is!-mosolygott.
-Te nem vagy éhes Zia? |
Enya krágogott . Ez nem volt jó ötlet. Mégegyszer elcsatangolni épp egy baleset utáni napon ... Nem, nem kockáztatta meg.
- Inkább menjünk tovább máshova. Valami nyílt helyre, ahol szem elől vagytok. |
-Én is!-vágta rá vidáman.
-Ma mit csinálunk?Keresünk pillangókat? |
- Jóóól! - nyújtotta meg az "ó" betűt, mert ásított. - És te? |
-Jó reggelt!-üdvözölte Ziát, miközben folyamatosan ébredezett és telt energiával.
-Hogy aludtál? |
E földön feküdt elnyulva, s kedvesen mosolygott. Álmodott, nem is tűnt úgy mintha hallotta volna Enya ébresztgette volna. Egy perc múlva azonban, nyújtózkodott, nagyot sóhajtott, majd hirtelen felpattant, s tántorgott. Megrázta magát, csengő hangon nyerítette:
- Jó reggejt! |
Lassan nyitotta ki szemeit és beletelt egy ki időbe míg pislogott és felfogta hol van.
De amikor felállt és nyújtózkodott, utána teljesen feltöltődött energiával.
Megvárta, míg Zia felébred... |
Végre feljött a Nap a hosszú északa után. Ő felébredt, nyújtózkodott. Göncölt kereste, de ő ellibbent az éj leple alatt - dolgozni. Mosolyogva fordult az ég felé, ahol most is járja az űrt.
Felköltötte a kicsiket. |
Boldogan ugrott oda Zia mellé, s miután elhelyezkedett, a sötétben szinte azonnal el is aludt. |
 Mosolygott.
-Akkor helyezkedjetek el.
Enya egy fatövébe telepedett, Ziával az egyik oldalán.
-Karin, ha gondolod, mellém vagy zia mellé feküdhetsz...-ajálkozott az unikornis.
.... Miután mindenki helyet foglalt, Göncöl kimondta a varázsszavakat: - Fiat Creperum! - s egy percen belül az Éjszakai Templom és környéke estébe borult, az építmény meg ismét ott állt teljes pompában.
Amikor mindenki elaludt, ő bement a Templomba, s valami halk, altatószerű dalt énekelt. Ez volt az Éj imája. |
-De!Egy kicsit....-válaszolt halkabban, majd még ásított is egyet, ha már az álmosság került szóba. |
-Azt hiszem, ma már elég a játékból. Úgyis álmosnak tűntök, vagy nem így van? - kérdezte Ziára, majd Karinra nézve. |
Elmosolyodott.Örült, hogy nincs semmi baj, s harag.
Őszintén szólva ezzel ő elintézte az ügyet, s ment volna már játszani, de nem mert megszólalni. |
Elengedte Ziát, s megkönnyebbülve fordult Karinhoz.
-A lényeg, hogy nem történt nagyobb baj:törés vagy támadás...... |
-Köszönöm!Semmi bajom!-válaszolta Göncölnek.
-Enya!-szólt bizonytalanul a féltő kancához-Azthiszem az én hibám, hogy elhagytuk a tisztást! |
Végig ott volt Karin sarkában, remélve, nincsen nagyobb baja Ziának.
-Zia!-kiáltott be a lukba, valában ott van-e
Mivel Karin is visszaváltozott, Zia is látható lett....Amint meghallotta Enya hangját, szinte sírva fakadt a lelki ismerettől, hogy messze merészkedett.
-Anya!-kiáltotta el magát, ami Enyának a szívéig elért.Még senki sem mondta neki, s erre ez a kis csöppség lepi meg vele.....Kicsit habozott, de feleszmélt, s azonnal nagy aparásokkal ásni kezdett a lyuk mellett jobb ötlet híjján.Szerencsére a föld puha volt, könnyű volt a rögöket kifordítani, s kiszélesíteni a lyukat.Félóra múlva Zia szabad volt.
Szegény, nagyon megijedt, hát rögtön a térdelő Enyához szaladt, s hozzá bújt.Enya sem tudott mást csinálni csak szorítani a csikót, egy-egy könnycseppet is hullatott, hogy leadja a feszültséget.
-Látod, buta, ez lesz, ha nem hallgatsz rám!-korholta felszínesen a megmenültet.
Göncöl csak állt, s mosolygott.-Jobb lesz, ha hallgatsz anyádra, kicsi Zia!-majd Karinhoz fordult.-Neked nincsen semmi bajod? |
-Öh...öh...erre...-bökött orrával a bokrok közé, majd futásnak eredt.
Kisebb-nagyobb gondokkal, de visszatalált Ziához, leginkább hang alapján.
-Zia!Itt vagyunk!Segítünk! |
[93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Vidáman ugra-bugrált a Templomnál.Állítólag innen idetér pihenni az éjszaka, ha eljő a nappal...Természetesen ezt a kicsi Zia nem vette be, pedig még nem volt olyan tudor...
Mosolygott.