|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.28. 23:00 - |
 Hóremény megnyugodva megállt egy nagy fehér folton. Ez a hatalmas domb mindenféle színű terület foltjaiból össze! A lila folton minden lila volt, a sárgán minden sárga, és így tovább. De mikor idejött, arra nem volt felkészülve, hogy az ő színe is változik, ahogy halad foltról foltra!
Megnyugtató volt végre saját fehérségében időzni kicsit. Örült, hogy megtalálta a fehér foltot a dombon! |
[35-16] [15-1]
__________________________________________________ |
 Elgondolkozva nézte haragosvörös tollait, majd a mahagónivörös csikót, aki gúnyos és gonoszkás vigyorral nézett rá, majd átlépett a szürkébe.
Csendbüszkeség csak egy barátságos fintorral és fejrázással felelt, majd aggódva figyelni kezdte párját.
Vajon visszanyerik rendes színüket, mikor elmennek? Vagy ez a hely végleges változásokat is okoz?!?!?! |
*Párja ölelése után kissé alaposabban szemügyre vette a dombot és csikókhoz illő játékossággal kereste a pontokat, ahol átszínezheti szőrszínét!* |
- Én sem - hebegte elkerekedett szemekkel, bután, és visszaölelt. |
*Csillagfürt nem tudta mire vélni párja szavait, így a mén arcába nézett és nem tudta, megrémüljön vagy nevessen! Végül mégiscsak a nevetés győzött és kacagva ölelte magához a sárga pegazust.*
- Ha nem a saját szememmel látnám, el se hinném! |
Csendbüszkeség kicsit nyugtalankodott a színek változása miatt, mert nem tudta ez mivel jár....Épp Csillagfürthöz akart fordulni, hogy megossza vele aggodalmát, de amit párja helyett talált oldalán, egy pillanat alatt kivert a fejéből mindent.
A pegazus kanca ráléphetett a hófehér foltra a dombon, mert makulátlanul fehér lett!
- Égi lény - nyögte ki az éppen mustársárga mén, elkerekedett szemekkel bámulva a másvilágian szép tüneményt. Attól félt hirtelen elrepül az égbe és sosem tér vissza! |
*Csillagfürt átadta magát a boldogító érzésnek, hogy Kedvese ölelésében haladhat jó ideig, így kissé talán el is szomorodott, amikor megérkeztek. Sokkal inkább választotta volna a további sétát Csendbüszkeség szárnyaiban, mint a különleges tájat, de a választást nem rá bízták.* |
A lila pegazus elég meglepetten nézte a zöld-arany-vérvörös kis egyszarvút, aki visító nevetéssel rohangált körülöttük... |
 Nem tudta, mire vélje, amit lát....Álom?vagy valóság???Mindenesetre jól körül járja, s valósággal gúvadnak szemei."Mit keres egy szerencsesárkány?!Itt?!A földön?!Talán sérült, vagy peteg?!Nem látok rajta sebeket..."Járta küröl a gyöngyházszín lényt.A sárkány éppen aludt, ezért engedte közel Konit, de a lány nem vigyázott eléggé, amikor másodszor is megszemlélte, s a lény felnyitotta piros szemeit, s ijedtében az az óriás, s mégis bámulatosan szép, kecses, karcsú test a levegőbe emelkedett.
Koni észbekapott, s utána kiáltott.-Várj, ne menj, nem akarlak bántani!
A sárkány megállt cikázásában alevegőben, s onnan tekintett le rá.Csodálta, hogy nem repül utána....
-Furcsáltalak, hogy a földön vagy és alszol...sőt, már a saját valódon is elámultam!magyarázta kiváncsiságát Koni.
A sárkány bólintott-Ritkák vagyunk, meg kell hagyni!-mondta kis közömbösséggel, noha bánat is vegyült belé.
-Nem csodálom!-jegyezte meg koni részvéttel.-S hogy-hogy itt talállak...mármint ebben a birodlomban;a földön;aludva?
-Világ-utazó vagyok, Fantáziában sok helyen megfordultam már!De sehol sem maradtam hosszú ideig...-sötétültek el szemei, majd folytatta.-Régóta repültem, s mivel egy utóbbi világban majdnem elfogtak alégben, szerencsét próbáltam a földön...s elnyomott az álom!
Koni bólintott.-Sajnálom, hogy erre kellett vetemedned!Ha akarod, elmegyek, s teszek róla, hogy ne háborgassanak!
-Nem kell, de köszönöm!-mosolygott-Már kipihentem magam!Régóta kell ráhagyatkoznom a rövid alvásra.-mosolygott keserűen.-No és honnan tudsz ennyit rólunk?Kevesen ismernek minket, s akik igen, azok mind meg akarnak kaparintani...
-Nos, nem tudom, pontosan honnan!Talán még szüleim meséltek rólatok, de az már nagyon régen volt...S azóta is halhattam rólatok más lényektől...-mosolygott az angyal.
A sárkány bólintott.
-Lindé vagyok!
-Az én nevem Koni!
-És, Koni, mi ez a világ?Másnak tűnik, mit a többi...békés!
-Ez Lindé, Simbelmyne!Ahol mindenki békére lelhet, de persze itt sem unalmas az élet...De itt nincs, aki erőszakosan tartana lényt!
-Hogy-hogy?
-Nálunk híven őrződik a gazda-lény kapcsolat, de lényeink szabadok!Sőt, mi nem is így vagyunk összekapcsolva...hanem, mint egy család!Jómagam is "család"ba tartozom!Mi vagyunk az angelidek!
-Mesélj még erről, ha megkérhetlek!-kiváncsiskodott Lindé kedvesen.
-Rendben, de hosszú történet, de a birodalom bejárására épp elég!-kacsintott rá Koni, s Lindé vette az adást, s boldogan útnak indult vele!
|
 Meglepődve kellett gyorsítania, látva, hogy Hóremény máris messze jár. Azért őt se kellett félteni...mikor beérte a kancát végig felette haladt, néhányszor lenézve rá, hogy minden rendben van-e.
Hamarosan egyre kevesebb domb állta útjukat...
( reag a Boszorkányvidékre ) |
- Én nem tudok repülni! - nevetett kedvesen, de egy apró ágaskodás után vágtatni kezdett le a színek dombjáról, állandóan változtatva ezzel saját színét, és nem kellett szégyenkeznie sebessége miatt! |
Elmosolyodva bólintott.
-Akkor ne is vesztegessük az időt!-szólt felbuzdulva, majd szárnyait szétcsapta, és a következő pillanatban már a levegőben is termett, de Hóremény felett maradt, hogy bevárja. |
A pegazusra mosolygott.
- Nagyon hálás lennék érte... |
Bíztatóan bólintott.
-Talán a testvéreid is ott lesznek.-tette hozzá.
-Veled tarthatnék a keresésben. Elvégre több szem többet lát...-mosolyodott el. |
- Mind vándorok. Örökké járják a világot - csóválta meg a fejét.
- De talán...talán...a Rémségek Szigetén valaki tudhat róluk valamit....Sok társam ott időzik, vagy legalábbis szokásuk volt ott időzni.....Talán ott látták valamelyik fivérem vagy a húgom! Talán ott tudhatnak is valami biztosat! - csillant fel a szeme. |
-Ha a kötelék meg is szakadt...nincs valami sejtésed, hol lehetnek a testvéreid?-kérdezte.
|
Kicsit nehezen bár, de elmosolyodott, és néhány nagy levegővétel után lehiggadt.
- Remélem legalább valamelyik testvérem megtalálom.... |
Közelebb lépett a kancához, és szárnyával vigasztalóan letörölte csillogó könnyeit.
-Ne félj, biztos vagyok benne, hogy a gazdád erős, és közösen újra vissza tudjátok állítani a köteléket...-mondta halkan.
Bár még nem ismerte nagyon Hóreményt, érezte, hogy most nem hagyhatja egyedül a kancát. |
Erre már reszketni kezdett, és a szája abba sem hagyta a remegést.
- De, lehet! - mondta remegő hangon, és könnyek futották el a szemét. |
Vigasztalóen nézett Hóreményre.
-Biztosan nem lehet nagy baj...a kapocs ugyan törékeny, de saját tapasztalatból mondom, hogy sokszor mégis erősebb, mint hinnénk...
-Nem lehetséges, hogy a gazdáddal történt valami olyan dolog, ami miatt a kapocs így megremegett?-kérdezte. |
[35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Hóremény megnyugodva megállt egy nagy fehér folton. Ez a hatalmas domb mindenféle színű terület foltjaiból össze! A lila folton minden lila volt, a sárgán minden sárga, és így tovább. De mikor idejött, arra nem volt felkészülve, hogy az ő színe is változik, ahogy halad foltról foltra! 
Elgondolkozva nézte haragosvörös tollait, majd a mahagónivörös csikót, aki gúnyos és gonoszkás vigyorral nézett rá, majd átlépett a szürkébe.
Nem tudta, mire vélje, amit lát....Álom?vagy valóság???Mindenesetre jól körül járja, s valósággal gúvadnak szemei."Mit keres egy szerencsesárkány?!Itt?!A földön?!Talán sérült, vagy peteg?!Nem látok rajta sebeket..."Járta küröl a gyöngyházszín lényt.A sárkány éppen aludt, ezért engedte közel Konit, de a lány nem vigyázott eléggé, amikor másodszor is megszemlélte, s a lény felnyitotta piros szemeit, s ijedtében az az óriás, s mégis bámulatosan szép, kecses, karcsú test a levegőbe emelkedett.
Meglepődve kellett gyorsítania, látva, hogy Hóremény máris messze jár. Azért őt se kellett félteni...mikor beérte a kancát végig felette haladt, néhányszor lenézve rá, hogy minden rendben van-e.