A lelket látó tónál
|
0 (-) |
A zenélő fák környékén
*Ameno csendesen haladt apja mellett és kívncsian fordult minden nesz és hang felé. Néha-néha már zenét is hallott.
Azt az érdekes helyet, amiről apja beszélt azonban nem látta, bármerre is nézett.*
*Pallas párja másik oldalán haladt. Átkarolta Zeiront és csukott szemmel lépkedett, élvezve a zenét.
Aztán egyszer megbotlott és kinyitotta a szemét. Körbenézett és mitha valahol a távolban látott volna valamit.*
- Nézd csak - *mutatta párjának.* |
17 (2011.08.29.) |
A Kék-tó
Zeiron mély szusszantással fékezett a tóparton. Előtte hatalmas, nyílt, gyönyörű víztükör nyújtózott a Nyugodt Sík terében. Mindig szabadnak érezte a lelkét itt.
- Ez a tó a színéről kapta a nevét. Mindig a lehető legtisztább, és legszebb kék a víz színe! De ez az egyetlen tulajdonsága, semmi más különlegessége nincs. Ezzel egyben a Nyugodt Sík legkülönlegesebb tava, hiszen az összes többinek van valami egyedi mágikus jellemzője. Ez viszont csak tiszta víz.
Rámosolygott Amenóra. Ahogy az apák szoktak a lányaikra, mielőtt valami meglepetést lepleznek le előttük.
- Most megtanulsz úszni és repülni! |
42 (2011.08.29.) |
A piros virágok eltűnő mezején Alighanem élete legszebb napja volt ez, amelyen egy talán sosem létezett tündért kerestek szeretteivel. |
105 (2011.08.29.) |
Az Aranyvíznél
Félig-meddig a tóba tette le három "utasát", de Steelt inkább mellé fektette és kicsit meglocsolta szárnyával.
- Reménykedjünk - mondta halkan Pallasnak, akiért szintén aggódott.
- És köszönöm, amit Arwenért és Steelért tettél.... |
56 (2011.08.29.) |
|