|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.15. 23:07 - |
 Alighanem élete legszebb napja volt ez, amelyen egy talán sosem létezett tündért kerestek szeretteivel. |
[105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
________________________________________________________ |
*Boldogan követte apját!*
*Hamar visszacsókolt és a kis hármast zárva vágtatott párja és lánya után.* |
Elnevette magát.
- Kövess! - nyerítette csikójuknak, és gyors csókot lehelve Pallas arcára, földrengető vágtába ugrott! |
*Vigyorogva összébbhúzta szemeit apja kérdését hallva.*
- Természetesen! - *vágta rá vagányan és türelmetlenül várta első komolyabb feladatát.* |
Mélyet sóhajtott, és elgondolkozva az égre pillantott.
- Itt a repülés lehető legnehezebb módozatát gyakorolhatod csak. A Nyugodt Síkok világában nincsenek emelkedők, sziklák, vagy hegyek. De ha kimegyünk, rögtön számolnunk kell a Széllel, amire egyelőre nem állsz készen. Magaslatokról szépen le tudnál siklani talán már akár most, bár erőltetni a szárnyaidat nem szabad...És ez sajnos odakinn duplán igaz lehet.
Töprengő, összehúzott szemekkel meredt lányára.
- Kész vagy egy komolyabb munkára, hogy megerősödhess? - kérdezte kihívóan. |
*Ameno figyelmesen hallgatta végig apját, de a végére már kénytelen volt izegni-mozogni.*
- Kérlek, taníts meg gyorsan az alapokra, hogy ha amatőr módon csak, de hagy repüljek! - *kérlelte Zeiront és vágyakozva nézett a kék égboltra.*
*Pallas csak mosolygott lányuk nyughatatlanságán. Nem tudta, mit tartogat számukra a jövő, de annyiban biztos volt, Zeiron még jó ideig nem fog unatkozni!* |
Elgondolkozva becsukta és eligazgatta szárnyait.
- Nos, ha jól meggondolom, Nálad kicsit különös lesz a tanulás folyamata, éppen mert a nagy szárnyaiddal lesznek dolgok, amiket könnyedén megtanulhatsz majd, míg másokkal nagyon meg kell majd szenvedned, hogy sikeres légy. Talán két év, hiszen erősödnöd kell, azután pedig sok helyre kell ellátogatni, hogy gyakorolhass. A viharokat egyelőre zárjuk ki a számításból. Azokkal nagyon kell vigyáznod, mert a nagy szárnyba könnyebben belekap a levegő, a szél, és be sem lehet zárni. Elragadhat.....Ugyanakkor a Mágiád felébredése később majd megváltoztathat mindent. Vagy előresegíthet, vagy visszavethet, de mindenképp ügyelned kell a tanulmányaidra, mindkét értelemben. Különleges vagy, Ameno. Ez nemcsak öröm, de teher is lehet.... |
*Ámulva nézte apja mutatványát. Tágra nyílt szemekkel csodálta a trükköket, ugyanakkor valami súlyos nehezedett rá azután, amiket apja mondott neki. Talán csak most tudatosult benne igazán, miről is van itt szó.
Immár nevetés nélkül, őszinte komolysággal felelt.*
- Igen, megértem és felelősségteljes leszek. - *ígérte.* - Mennyi időbe fog körülbelül telni, mire biztonsággal repülhetek a legtöbb helyen? - *érdeklődött tovább.* |
Biccentett, azután se szó, se beszéd, kitárta hatalmas, pompás szárnyait, és felrúgta magát a levegőbe! Nagyjából ott, ahonnan már ellátott a közeli fák csúcsa felett, megállt, és körözni kezdett.
- Ahhoz, hogy elmondhasd: tudsz repülni, késznek kell lenned arra, hogy a legkomolyabb helyzetet és könnyedén oldd meg! - kiáltotta le lányának.
Könnyedén ereszkedni kezdett egy spirálban, azután hirtelen fejest ugrott a mélybe, elképesztő időzítéssel csukva be szárnyait! Dárdaként zuhant egyenesen Ameno felé, de az utolsó előtti pillanatban szaltózott egyet, és mikor feje az ég felé fordult, hatalmas szárnycsapással újra emelkedni kezdett! Lendülete szélrohamként csapott a talajra, de ugyanilyen vehemenciával dobbant le a családja mellé pár perccel később.
- Mondanom sem kell, hogy ugyanezt a manővert teljesen máshogy kell csinálni hegyekben, vízeséseknél, erős szélben, vagy nagy hőségben..... - tette hozzá a bemutatóhoz higgadtan - El is várom, hogy megfontolt légy, ugyanis a régi világomban rettenetes büntetéssel sujtották azt, aki akár magát akár másokat veszélybe sodort szórakozottságával. Ezért éltek szárnyatlan pegazusok a régi világomban.....Ugye megérted már, milyen veszélyes is mindez? Nem szeretném, ha bajod esne.... |
*Komoly ábrázattal hallgatta végig apját, ami elég viccesen állt neki.*
- Ígérem, nagyon alapos és megfontolt leszek - *mondta, miközben próbálta visszatartani előtörő nevetését.* |
Elmosolyodott, és mély sóhajtás után felelt:
- Megtanulni mi a különbség a csapkodás és az evezés közt....De ez egyidőben fog történni a szárnyaid erősítésével, hogy kibírják a terhelést, és így jónéhány hónapig eltarthat a folyamat azon szakasza.....Azután viszont megnyugtatásodra elmondom, hogy elkezdődnek a levegőben végezhető feladataid. Amik természetesen egyszerre lesznek nehezek és szórakoztatók, de semmiképp sem lehetsz felelőtlen, mert a repülés minden szárnyas lény számára, uralja akármennyire is a Léget, veszélyes életművészet. Sosem lehet tudni mikor érhet utol a balszerencse, mikor jöhet olyan helyzet, ami még az ezeréves sasoknak is ismertelen és végzetes, és olyankor egyedül a rátermettség, a hidegvér, az ügyesség, a jó helyzetfelismerés menthet meg. És a gyakorlat, aminek olyan simán és ösztönösen kell léteznie az elmédben, hogy szinte tudattalanul is rögtön a segítségedre siessen. |
*Boldogan élvezte párja közelségét és mosolyogva figyelte lányukat.*
*Ameno újabb feladatra vágyott! Nem hagyta abba a szárnybontást-összecsukást, de apjához fordult közben.*
- Ez után mi a következő lépés? - *érdeklődött.* |
- Sohasem elégszer, egyetlenem...Sohasem elégszer - súgta vissza, átkarolva Pallast. |
*Csillogó szemekkel hallgatta apját és amint befejezte, egyből lázasan kezdett gyakorolni.
Először még szárnyai kibontogatása is nehezére esett, az újboli összecsukásról nem is beszélve, de Ő rendíthetetlenül próbálkozott tovább.*
*Pallas Zeironhoz simulva súgta párja fülébe.*
- Mondtam már, hogy nagyon szeretlek? |
Elmosolyodott, és hangjában angyali türelemmel felelt:
- Most bontsd ki őket újra, aztán csukd be. Folytasd ezt addig, míg úgyis meg tudod csinálni egy pillanat alatt, hogy egyáltalán nem figyelsz rá. Ne hidd, hogy ez tréfa, vagy nem fontos! Akinek ekkora szárnyai vannak, sérülékenyebb, például ha gyorsan kell erdőben leszállnia, mint kisszárnyú társai. És ha viharba kerülsz, az életed múlhat azon, hogy milyen gyorsan és mennyire szorosan csukod be őket. Ezen felül meg kell tanulnod merre hajlanak és merre nem. Tollas tagjaid hajlékonyabbak is az átlagénál, de vannak szögek és mozdulatok, amikre még nem vagy képes, vagy soha nem is leszel. Tapasztald ki a szárnyaid tulajdonságait! Attól függnek majd a repülési készségeid. Csak ha megismered magad, azután indulhatsz neki a korlátaid ostromlásának! |
*Apja komoly hangját hallva nyomban elnémult.
Még vetett egy könyörgő pillantást anyjára, de nem járt sikerrel.
Úgy döntött, szétbontogatott szárnyait megpróbálja a helyükre igazítani. ez elsőre nem is tűnt olyan egyszerű feladatnak! Nekifutott párszor, mire sikerült neki, de diadalmas arckifejezéssel fordult vissza szüleihez.*
- Akkor most? - *kérdezte figyelmezetten.* |
Felemelte szárnyát. Azon még mindig volt jópár tépett seb.......
- Most nem. Majd később. És hiszem, hogy nincs már messze az a nap, amikor egyedül is tökéletesen élvezheted a repülést! De most várnod kell.....
|
*Ameno megbabonázva szemlélődött, mintha nem is vele történne ez az egész, csak megfigyelő lenne...
Hol apjára, hol anyjára, hol pedig az égbe meredt.*
- Aztaaaaaaa!!!! - *tört ki belőle egyszerre.* - Még egyszer, még egyszer, mégegyszeeeer!! - *könyörgöt apjának.*
*Pallas mosolyogva figyelte kis családját.
Először aggódva nézte, mire készül Zeiron, de tudta jól, hogy párja vigyázni fog lányukra.* |
Rámosolygott párjára, majd könnyedén, egy szempillantás alatt hátára lendítette lányát, de úgy, hogy széles hátán a kiskamasz kanca az oldalán feküdjön. Egy ideig igazgatta a nagy, fehér szárnyakat, aztán könnyedén, rövid vágta után a levegőbe kanyarodott.
Némi időbe került meleg áramlatot találni, de Ameno addig is utazhatott vele!
- Készülj! - mosolygott lányára, és ledobta hátáról! A hatalmas szárnyak pedig annak rendje és módja szerint kitárultak, nem véletlen igaztatta őket olyan gondosan, és szépen levitték a talajra lányát.
Könnyedén ledobbant mellé.
- Ez volt a vitorlázás - mondta tudálékos képpel. |
*Türelmetlenül emelgette lábait, mintha helyben ügetne és közben lelkesen bólogatott.*
- Kezdjük! Kezdjük! |
[105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Alighanem élete legszebb napja volt ez, amelyen egy talán sosem létezett tündért kerestek szeretteivel.
