Témaindító hozzászólás
|
2007.08.30. 00:48 - |
Félig-meddig a tóba tette le három "utasát", de Steelt inkább mellé fektette és kicsit meglocsolta szárnyával.
- Reménykedjünk - mondta halkan Pallasnak, akiért szintén aggódott.
- És köszönöm, amit Arwenért és Steelért tettél.... |
[56-37] [36-17] [16-1]
____________________________________________________ |
Csodaszarv után sietett, és mögötte eltűnt az álomszép vidék. |
*Megvárta, amíg párja mellé ért.*
- Akkor irány Tíl és Tin.
*Párjával az oldalán kilépett a kapun, amit Zeiron nyitott nekik.* |
Zeiron örömmel elmosolyodott, átkarolta párját, és nekiindultak könnyed, sebes léptekkel. Zeiron közben észrevétlen kissé meggyűrte a teret maga körül......
Arwen Fátum után pillantott, és épphogy el tudott még köszönni, majd kissé félve Csodaszarv felé fordult újra.
- Hát akkor....menjünk! |
*Párja szavait hallgatva kicsit megnyogodott, de tudta, hgy igazán nyugodt csak akkor lesz, amikor szárnyai között tarthatja csikójukat.
Aprót intett szárnyával a három unikornisnak, majd Zeironhoz bújt.*
*Ő is gyorsan talpra állt.
Határozottan bólintott.*
- Igen. Induljunk azonnal!
*Váltott egy pillantást testvérével, majd a kapu felé lépkedett.
Mielőtt átlépett volna rajta, még visszafordult.*
- Viszlát, Arwen!
Megkönnyebbűlve, vissza se nézve hagyta maga mögött a furcsa helyet.* |
Intett fejével, mire egy míves kapu jelent meg a három lénynek.
- Menjünk hát - mosolygott Pallasra, miután búcsút intett a három gyógyítottnak.
- Szerintem Hébé jól vigyázott rá! Egy örökfiatal és egy csikó bizonyára jól megtalálják a közös hangot! - nevetett.
- Talán...nekünk is azt kellene tenni, amit Zeironéknak - mondta bizonytalanul, félénken párjának, ahogy felkelt. |
*Mintha villám csapott volna belé, elfehéredett.*
- Ameno! Milyen régóta eljöttünk már! - *aggodalom kerítette hatalmába.*
- Induljunk gyorsan!
- Ömm, minket ugye kiengedsz? - *fordult Zeironhoz.* |
Mintha szél suhant volna végig a lelkén.....Az arca egy pillanatra árnyba borult, látta, hogy Arwené is, aztán mindketten gyorsan megrázták fejüket.
- Nos, akkor talán, ha már minden rendben, keressük meg a lányunkat! - mondta könnyedén. |
*Értése jeléül bólintott.* |
- Lilina. Michaelangelo párja. Őt szállta meg a Sötét Nagyúr - mondta magától értetődő hangon. |
*Figyelmesen hallgatta párját. Érdekesnek tartotta az elméletét.*
- Végülis, lehetséges... Van benne valami. Nekem ez sosem jutott volna az eszembe - *vallotta be őszintén. Aztán kíváncsian folytatta.*
- Ki Ő? |
- Arra gondoltam - kezdte kelletlenül - de épp csak átvillant az elmémen, hogy talán maga Fátum, mármint az ő faja a gond...Ő változat, egy új unikornis, akiknek az élete csupa meglepetés....Talán most is ilyesmiről van szó, de mivel köztünk csak hasonló van, akik nem sötételeműek, nem tudhatjuk.....Ismerünk még egy új unikornist - kezdte hirtelen, komoly arccal, tapogatózva - akinek van köze, nem is akármilyen a Sötétséghez....Talán ő....őt kellene megvizsgálni...... |
- Egy ötlettől még soha senkinek nem lett rossz. - *szólt kedvesen párjához.* |
Nagyot nyelt.
- Talán hiba lenne....Csak egy ötlet volt. |
*Pallas megértően bólintott és türelmesen várta párját.*
- Folytathatnád a mondatot, amit elkezdtél. - *javasolta.* |
- Vagy.... - kezdte, de lenyelte a folytatást és biccentett.
- Steelt ideje elengednem... - mondta párjának, azzal a higanyszín lényhez lépett, és rövid beszéd után nyitott neki egy kapun. Steel szinte kiviharzott, Zeiron pedig eltüntette a kijáratát.
- Sosem volt erénye a türelem....Nem szereti, ha nem kontrollálja a helyzetet... |
- Oh, mindenre nem tudom a választ, mivel nekem nem ez az elemem. - *kicsit elhallgatott.*
- Bár szerintem senki sem tudja igazából, hogy mi lehet az oka... Fátumnak sosem volt semmi baja a Sötétséggel és most mégis van. De Salvart és Dignified-ot nézve... nekik most sincs semmi gondjuk. Úgyhogy elég furcsa a helyzet.
*Párjára döntötte fejét.*
- Mi azzal magyarázzuk, hogy ez még a csata utóhatásainak egyike. |
- Változik a Sötétség? - hűlt el.
- Ez minket is érint...Ráadásul van egy csomó problémás fiatalunk...Mióta van ez? Mi történt a tieitekkel? |
*Pallas párjához fordult és halkan magyarázni kezdte.*
- Nem, Fátumnak az elemével van a baja. Nem csak neki... A Sötétség nem úgy reagál, mint régen. Ezzel gyűlik meg folyton a baja. |
- Gond van a szarvával? - kérdezte halkan, Fátumra pillantva.
- Ha elveszti, az sem lehet akkora baj.....
Arwen elszomorodott. Tudta jól, hogy mennyi mindenről maradt le.....
'Vajon hibáztatnak engem....?'
- Zeiron! Indulnék! - mondta mostmár elszántan, erőteljes hangon. |
[56-37] [36-17] [16-1]
|