Témaindító hozzászólás
|
2007.07.31. 17:34 - |
*Ameno csendesen haladt apja mellett és kívncsian fordult minden nesz és hang felé. Néha-néha már zenét is hallott.
Azt az érdekes helyet, amiről apja beszélt azonban nem látta, bármerre is nézett.*
*Pallas párja másik oldalán haladt. Átkarolta Zeiront és csukott szemmel lépkedett, élvezve a zenét.
Aztán egyszer megbotlott és kinyitotta a szemét. Körbenézett és mitha valahol a távolban látott volna valamit.*
- Nézd csak - *mutatta párjának.* |
[17-1]
________________________________________________ |
- Keressük meg - mosolyodott el szélesen. |
*Ameno izgatottan ugrándozott és fel le szaladgált.*
- Hol a tündér? Hol van? - *kiáltozta és körbeforgott.* |
Hamarosan mindhárman sietősen ügettek az úton.
- Ohó! - nyerítette, mikor hirtelen a fasor egy piros virágos rétbe olvadt be!
- Alighanem megtaláltuk.... |
*Ameno apja hangjától felocsúdott és megszaporázta lépteit.* |
- Menjünk csak tovább! - mosolygott szélesen, és könnyedén ügetni kezdett. |
*Ameno nyugodtan sétált anyja és apja között.
Csendben nézelődött és feltűnt neki, hogy a fák ritkulnak. Egy ideig haladtak tovább, majd a fák ismét sűrüsödtek, de csak az egyik oldalon. Aztán a fasor elkanyarodott.*
- De furcsa... |
Mosolyogva sétált családjával. |
*Abbahagyta az őrült rohangászást és bevárta szüleit.
Csillogó szemeivel nézett rájuk.* |
Mosolygott, bólintott, majd tovább sétált arra, amerre Pallas intett, de Amenót maga elé intette.
- Hajrá, kicsim! |
*Izgalmában fel-le ugrált a levegőbe.*
- Majd igyekszem! - *biztosította apját.*
*Pallas mosolyogva nézte csikójukat.* |
- Nem tudom - felelte őszintén, és elmosolyodott.
- A tisztást nem könnyű megtalálni, és néha, mikor már ott vagy benne, eltűnik! Nem hallottam arról, hogy valaki megtalálta volna a tündért, és mivel úgy tudom ma már csak én tudok idejönni, én pedig sosem akadtam rá, őszintén titok előttem az igazság! Talán épp Te találod majd meg, Ameno! |
*Mosolyogva hozzábújt párjához.*
- Tényleg van arrafelé tündér? - *kérdezte izgatottan és kicsit előre szaladt.* |
- Akkor menjünk arra! Lehet, hogy megtaláltad, kedvesem! - lelkesedett. |
- Furcsa - *mondta és leeresztette szárnyát.*
- Mitha... láttam volna egy kis piros foltot ott a távolban - *folytatta halkan.* |
Arra kapta pillantását. |
*Ameno csendesen haladt apja mellett és kívncsian fordult minden nesz és hang felé. Néha-néha már zenét is hallott.
Azt az érdekes helyet, amiről apja beszélt azonban nem látta, bármerre is nézett.*
*Pallas párja másik oldalán haladt. Átkarolta Zeiront és csukott szemmel lépkedett, élvezve a zenét.
Aztán egyszer megbotlott és kinyitotta a szemét. Körbenézett és mitha valahol a távolban látott volna valamit.*
- Nézd csak - *mutatta párjának.* |
[17-1]
|