A hatalmas, fényes, dúsfüvű halmokon
A Fény hatalmas volt, aranyszínben fürösztötte a tájat és nemcsak a testet, de a lelket is melegítette.
Körülnézett és csak gyönyörködni tudott.
- Hát tudod, valahogy nehezen hiszem, hogy itt lenne bármi, ami a Sötétségé. |
152 (2011.05.29.) |
A Fény tündérerejű Ligete Az úton lépdelt a fényfoltos lombok alatt, és bár gyakran magával ragadta a szépség, ami mindenünnét sugárzott, azért erősen koncentrálva figyelt előre. A fák világoszöldek voltak, magasak, sudárak, az egész erdő szellős, tágas, itt-ott tisztásokkal, egyszerűen mesés volt, örök tavaszt éreztetve... |
270 (2011.05.29.) |
A Boldog Vizek
Gondolkodás nélkül levetette magát a Boldog Vizekhez.
Sok-sok kis tó, a felszínük táncol a ragyogó Fényben, körülöttük dús fű....
- Gyere Fairy! - nevetett.
Itt a legtöbben mindig nevettek.
Belecsobbant két kis tavat összekötő patakocskába, és hagyta magát belefolyni a tavacskák egyikébe. |
95 (2011.05.29.) |
A hatalmas, fénylő kapunál
*Niobé megbabonázva állt. Meg sem bírt moccanni.
A gyönyörű látvány, a fény, az érzések teljesen lekötötték a figyelmét.* |
21 (2011.05.29.) |
A fénylő kapu meletti kis erdő Olyan boldog volt mikor ideért.Felismerte a hatalmas fákat.A gyökerüknél bújócskáztak.Megállt.Bevárta a mént. |
28 (2011.05.29.) |
|