|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.30. 12:34 - |
*Niobé megbabonázva állt. Meg sem bírt moccanni.
A gyönyörű látvány, a fény, az érzések teljesen lekötötték a figyelmét.* |
[21-2] [1-1]
------------------------------------------------------------------------- |
Koni a kapunak támaszkodott. Már jobban volt. Aki magányosan járta a Birodalmat, már vele volt. Akiket teleportálni kellett, most érkeztek meg mind. - Nem vagyunk mindannyian itt. - jegyezte meg Árnyéküvöltés. Még ő is jól érezte magát itt, mert Koni alkalmazott a sötét lényekre egy semlegesítő varázst, amivel biztonságosan lehetnek a Fény Birodalmában.
- Nem, akiknek van családi kötődése, őket hagyom. Ha Catly, Eris vagy Timi nem fogadja be őket, utánunk jönnek. Indulhatunk? - kérdezte fenhangon. Senki sem ellenkezett. Rég megbeszélték gondolatban, hogy lesz ez a búcsú és felkészülhettek rá. Aki talán meggondolná magát, még a határon túl is visszafordulhat. Lassan megindult a menet Simbelmyne legközelebbi határa felé. |
 Elcsodálkozott, majd boldogan elmosolyodott.
Tinny után ugrott. |
 Ahogy körbe nézett valóban!Emlékezett amikor a kapunál játszott anyjával ,apjával és barátaival.Felnyerített örömében.
-De valami mégis hiányzik!Nem a kapunál éltem!Nem messze innen!-mondta boldogan és felidezett számtalan szép emléket és eszébe jutott egy út egy ösvény ami az otthonához vezette őt.
-Gyere!Már emlékszem!-mondta és vágtázni kezdett.
(reag a kapu meletti kis erdőbe) |
Alexander Tinny arcára nézett, majd csendesen folytatta:
- Talán ez a hely nem olyan, mint az otthonod...hanem ez a hely maga az otthonod..... |
| -Nem emlékszem!Kérlek fejezd be a mondatot hátha beugrok!Talán egy füves hely lehetett szinte végtelen vagy nem is tudom! |
| -Nem emlékszem!Kérlek fejezd be a mondatot hátha beugrok!Talán egy füves hely lehetett szinte végtelen vagy nem is tudom! |
Csodálkozva kapta a tájról a kancára tekintetét.
'Csak nem....?!'
- Ismerős? Úgy érted....jártál már itt? - kérdezte döbbenten.
Aztán új elmélet villant az elméjébe.
- Lehet, hogy hasonló vidékről származol.....
A messzeségbe nézett.
- Sok Fényelemű lény érzi otthon itt magát....Nekem kicsit idegen.....Habár lehet, hogy még megszeretem - mosolyodott el - Mondd, hogy nézett ki a régi élőhelyed? Talán.... - leharapta a mondat végét. |
Hamar beérte a mént.Tágra nyíltak a szemei mikor meglátta a kaput.
-Ez nagyon ismerős!-mondta. |
Beértek, és a csődör fékezett, hogy el ne hagyja Tinnyt.
- Hm....szép kapu - nézett a nagy, aranyos boltívre, amin bejöttek. |
 Vidáman bevágtatott! |
 Felnevetett és beszáguldott a kapun. |
| -Állok elébe! |
Könnyed szárnyalással, bár eléggé fáradtan ért a kapuhoz, ami éppen mintha rájuk várt volna.
- Nos, mehetünk? - kérdezte pajkos mosollyal Angeltől. |
 - Csak féltem, nem jutsz át! - mondta mosolyogva, azzal tovább repült.
- Odanézz! A Boldog Vizek! |
 Fairy csak suhant utána!
-Igen?Mondjad!-válaszolt kíváncsian. |
Repült és repült a Fény felé, szinte bódultan engedve a csalogató varázsnak.
A Fény kitöltötte a lényét...és a Kapun belül találta magát, még minidig a levegőben lebegve.
- Fairy? - kiáltott vissza. |
 Előrelépett és átlépett a kapun.... |
- De, de, mehetünk - *válaszolta bólintások közepette.* |
Élvezte a csodás érzést, amit a Fény okozott neki.
De végül a boldogság csak erőt adott neki.
Ő pedig eltökélet volt.
- Niobé? Nem megyünk be? - fordult a kancához mosolyogva. |
[21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Elcsodálkozott, majd boldogan elmosolyodott.
Ahogy körbe nézett valóban!Emlékezett amikor a kapunál játszott anyjával ,apjával és barátaival.Felnyerített örömében.
Vidáman bevágtatott!
Felnevetett és beszáguldott a kapun.
- Csak féltem, nem jutsz át! - mondta mosolyogva, azzal tovább repült.
Fairy csak suhant utána!
Előrelépett és átlépett a kapun....