|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.10. 23:20 - |
 Gondolkodás nélkül levetette magát a Boldog Vizekhez.
Sok-sok kis tó, a felszínük táncol a ragyogó Fényben, körülöttük dús fű....
- Gyere Fairy! - nevetett.
Itt a legtöbben mindig nevettek.
Belecsobbant két kis tavat összekötő patakocskába, és hagyta magát belefolyni a tavacskák egyikébe. |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
------------------------------------------------------------------------------ |
Könnyedén és egyenesen repült, de sebesen.
Esőleánya láthatóan és érezhetően reszketett a hátán, de tudta jól, hogy nem fogja leejteni. Régi lény volt, tudta hogy kell biztonságosan repülni!
Hamar el is érték az erdőt....Meg a helyőrségét..... |
 Elmosolyodott, majd felröppent a levegőbe.
-Az utata odafelé Én nem ismerem, úgyhogy menjetek előre!-mondta, miután a kanca Álom hátára került. |
 - Szerintem is mehetünk! - nyerítette elszántan és lelkesülten!
Úgy érezte elég erő van benne, hogy az egész Birodalmon átszáguldjon!!!
A két fiatalabbra nézett kissé tépelődőn, majd elmosolyodott és bólintott.
- Rendben! Indulhatunk!
Aztán lehajolt a kanca előtt.
Értetlenül nézett Álomra.
- Valami baj van? - kérdezte sután.
Elnevette magát, és úgy felelt:
- Repülve érhetünk oda a leggyorsabban! S neked, bocsáss meg, nincs szárnyad!
- Ohhh - fülig pirult! Tényleg nehezen tartotta volna a tempót két szárnyaló pegunival, akiknek hazája és útja az ég!
- De nem leszek túl nehéz? - aggódott.
- Ugyan, dehogy! - nevetett újra kedvesen.
- Én nem vagyok olyan gyenge, amilyennek tűnök! |
-Hát akkor indulhatunk is!Nem?
-Vagy legalábbis szerintem jobb minél hamarabb elindulni!Én amúgy sem tudok egy helyen sokáig maradni! |
- Gondoljátok, hogy a régi helyükön maradtak volna? - töprengett.
- Bizonyos, hogy jónéhánynak fájdalmas volt az elválás régi gazdájuktól, de gondolj csak bele: az a hely attól még a legotthonosabb volt, biztonságos, ahol legalább az ismerős környezet kedvezett nekik! Ha mást nem, ezért lehet rá esély, hogy ott találunk még lényeket!
Igazat adón bólintott. |
-Megvan!-kiáltott fel-A szilnoriak úgymoond "törzshelye" aTündék Erdeje!
-Ott biztos találunk szilnoriakat! |
Hihetetlenül hálásan nézett Xantosra!
Aztán kérdőn Álomra. Valóban.......Mi a teendő?
- A szilnoriakról Te tudsz többet! - mondta a kancának szelíden.
- Amennyire én tudom, az erdőkhöz húznak...
- Ez így igaz! - bólintott fellelkesülten.
- De onnan most jöttünk és nem láttunk senkit - tanácstalanodott el.
- Talán más erdőkben kell körülnézni.... |
Elcsodálkozva hallgatta a kis töténetet.
-Én is szívesen segítek!-tette hozzá-De mégis merrefelé keressük őket?A Birodalom óriási! |
Esőleánya boldogan mosolyogva kérdezett tovább:
- Rég vagy eriszi? Sok társunk van?Kérlek, mondd el hová lett mindenki! Mi volt az a.....szörnyűség, amit éreztem! - kezdett kicsit nehézkesen beszélni.
Most fordult csak el a szeme Xantosról. Hangja szomorúan csendült:
- Esőleánya, lehet, hogy én csak utánad lettem eriszivé, de jól megismertem a társainkat, jópár harcban részt is vettem.....Itt is találkoztam már más erisziekkel. Míg Te rejtőzél....Igen, tudok róla, mert sok szilnoriak közül jött társunk tett így, s a hálót sem tanulták meg használni. Nem baj. Most még előnyötökre is vált. A hálónk szétszakadt és egy rossz dolgot, szinte betegségszámba menő borzalmat hintett előbb szét, valamint üzenetet, hogy menjen mindenki a Rémségek Szigetére.... - meglátva a kanca arcát gyorsan hozzátette:
- Nem kell félned! Jobb hely az, mint a rejtélyes neve mutatná. S te és például én maradhatunk itt. Jó hely ez és néhány eriszinek szabad kinnmaradnia.....Ám az fontos, hogy az eltévedteket megtaláljuk. A hozzád hasonlóan megzavartakat.
- Örömmel segítek! - mondta gyorsan. Nem hitte, hogy ekkora a baj. De valamit kérdeznie kellett előbb:
- Miféle szörnyeteg tette ezt velünk?
- Nem szörnyeteg tette - mondta halkan.
- A Birodalom többi lénye.....Javarészt baleset volt és nem szeretném részletezni.....Jobb is, ha nem tudod. Most meg kell próbálnunk a bajt kijavítani! De talán jobb, ha Te ittmaradsz......
- Segíteni szeretnék! - vágta rá kérlelőn, aztán segélykérőn Xantosra pillantott. Hátha ő mondhat valamit..... |
Végig hallgatta a párbeszédet, s örült, hogy Esőleánya társára talált.
Mikor Esőleánya bemutatta, enyhén kihúzta magát és biccentett Álomnak. |
- Te is eriszi vagy? - kérdezte csodáló tekintettel az idegent. Közelebb lépdelt a pegunihoz, mintha nem hinne a szemeinek.
- Valóban épp itt találnék társamra.......?
Mosolyogva bólintott.
- Igen! A nevem Álom. Örökbefogadott lénye vagyok a Boszorkányúrnőnek., akárcsak Te. Örülök, hogy találkoztunk!
- Én is! - nyerítette túláradó örömmel.
- Én Esőleánya vagyok! Ő pedig - itt Xantosra mutatott - Xantos! Segített nekem idejutni. |
Xantos megleppetten pattant fel.
-Üdv!-csak ennyit tudott mondani megdöbbenésében. |
Vidáman a heverésző lényre nevetett.
- Igen! Örülök, hogy elhoztál ide!
Körülnézett.
- Még ha nincs is itt senki - tette hozzá halkabban.
- Erisziek, hahó! - nyerítette hirtelen kacagva, torka szakadtából!!!!
- Üdv! - nyerítette egy hatalmas hang fentről! Halálra rémítette a kancát!
De Álom nyugodtan szállt le a kettős mellé.
- Üdv mindkettőtöknek! - hajolt meg.
- Eriszit kerestél, nemde? - mosolygott a zuhatagfakú kancára.
- Igen... - suttogta elképedten a hatalmas pegunit csodálva. |
Xantos ugyanúgy kiugrott a kanca mellé, és ugyanúgy elnyúlt a fűben, mint Ő.
-Huuuh!Ez haláli volt!-vigyorgott! |
Visongva, kacagva csúszkált át egyik kis tóból a másikba az őket összekötő kis patakokon át, és igyekezett mindig éppcsak kifordulni Xantos elől, sosem hagyva le a mént túlságosan.
Aztán csak kiugrott a parti puha fűbe, és elnyúlt benne.
- Feladom! Feladom! - sóhajtotta.
- Elfáradtam - mosolyodott el.
Kinyújtóztatta karcsú lábai, hempergett egy kicsit, aztán csak felkelt. |
Belecsobbant a vízbe.A kanca után ugrált, néha súdzott, a mélyebb részeken úszott, de valahogy Esőleánya mindig kicselezte.
Hiába...Xantos tudott úszni, de nem a vízhez termedt...
De nem akarta olyan könnyen feladni.Teljes kitartással üldözte áldozatát! |
Nagyot nevetett, és gyorsan félresiklott a becsobbanó peguni elől! Minden félelmét elfedte ezen a csodás helyen!!!!
|
-Hát azt majd meglátjuk!-mosolyodott el és a kanca után ugrott. |
Xantosra pillogott.
- Akkor el tudsz kapni??? |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Gondolkodás nélkül levetette magát a Boldog Vizekhez. 
Elmosolyodott, majd felröppent a levegőbe.
- Szerintem is mehetünk! - nyerítette elszántan és lelkesülten!