Súgó

Témák:	Hozzászólás (Utolsó)
Az esőerdő legmélyén *A szökevények 1 óra menetelés után megálltak egy kicsit. Zenit eloszlatta a mindent belepő sötétet, mielőtt még Asylon szóvá tette volna azt. Komolya elképzelései voltak, hogy most mihez fog kezdeni, de mivel nem volt egyedül, nem is tudta, belekezdjen-e, vagy inkább mégse. Tétován pillantott Asylon ködfelhőjéről Evenionra, majd vissza...*	359 (2023.10.28.)
Az esőerdő szélén *Büszkeüstök vidáman sétálgatott az esőerdő mellett. Gondolt egyet, és bevetette magát a sűrűjébe. Az ösvényen haladva rácsodálkozott minden egyes ismeretlen növényre. Alaposan szemügyre vette, aztán ment tovább. Messziről sok ismeretlen állatot is látott. A közelébe viszont egyik sem engedte. Így amikor megpillantott egy állatot, akkor gyorsan megállt, lelapult és úgy figyelte a kiszemeltet. Amikor meg tovatűnt, felállt, és folytatta útját az ösvényen. Egészen addig sétált boldogan, amíg furcsa zajokat nem hallott. Megtorpant, és körbenézett. Sehol sem látott semmit, de a zaj egyre hangosabb lett, és egyre sűrűbben lehetett hallani.*	336 (2011.08.29.)
A hibiszkuszosban Gyönyörű spirálban ereszkedett le a bokrok közé. Halk dobbanással talajt fogott, és becsukva szárnyait körülnézett. Gyönyörű, óriási virágok mindenfelé! 'Remek!' gondolta, és elkezdte szedni a szárnyai tövébe akasztott tarisznyába a bíbor, fehér, lila, rózsaszín gyönyörűségeket.	89 (2011.08.29.)
Az indákkal benőtt, sűrű dzsungel közepén  *Sugár szélsebesen zuhant alá a magasból. Egy kis tisztást célzott meg, ám hogy, hogy nem, Sugár elvétette az irányt... egyenesen a dzsungel sűrűje felé tartott szédítő sebességgel. Látta az előtte tornyosuló fákat, ám fékezni már nem volt ideje... BUMM! Sugár áttörte a lombkoronákat, és... és egyszerűen fennakadt. A pegazus kanca a lehető legnagyobb mértékben gabalyodott bele az erős, szívós indák rengetegébe, de úgy, hogy mozdulni se tudott. Szárnyaira, lábaira, testére haragoszöld indák tekeredtek, és minél jobban kapálózott, annál jobban belegabalyodott... Végül már mozdulni is képtelen volt, nyakát egyre jobban szorongatta a vastag, szívós növény, míg végül annyira szorosan tekeredett nyakára az inda, hogy Sugár belátta; bölcsebb, ha nyugton marad. -A jó fészkes fenébe! -*szitkozódott halkan, és idegesen fújtatott. Még megkísérelt egy utolsót kirúgni hátsó lábával, de patája csak hasztalan kalimpált a levegőben. Sugár nagyon sóhajtott és csendesen szitkozótva lógott tovább az indák fogságában.*	74 (2011.08.29.)
A bozótosban  *Lelapult a bokrok közé, s testével szorosan a földhöz simult. Mancsai nesztelenül érintették a talajt, ahogy halkan, óvatosan kúszott előre a sűrű aljnövényzetben. Nem vert zart; Ron olyan csöndesen mozgott, mint a leglágyabb szellő. Farka idegesen csapkodott ide-oda, aranyszínű szeme résnyire szűkült. Izmai megfeszültek. Ron minden idegszálával arra az egyetlen apró, gyanútlanul makogó nyuszira koncentrált, aki nem messze tőle épp a füvet rágcsálta. Egy vékonyka ág megreccsent a kistigris mancsa alatt, s a nyuszi felkapta bájos fejecskéjét. Tapsifüle égnek meredt, s kíváncsian hallgatózott. Ron a földre kushadt, s némán meglapult. A nyúl végül visszafordult a fűhöz; tovább eszegetett. Ron kifújta a visszatartott levegőt, és megkönnyebbült; még nem szúrta el. Még elkaphatja. Talán sikerülhet neki elejteni élete első igazi zsákmányát. Szemeit újra a prédára szegezve összeszűkítette, s halkan, nagyon halkan tovább kúszott....	18 (2011.08.29.)