|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 22:12 - |
 *Sugár szélsebesen zuhant alá a magasból. Egy kis tisztást célzott meg, ám hogy, hogy nem, Sugár elvétette az irányt... egyenesen a dzsungel sűrűje felé tartott szédítő sebességgel. Látta az előtte tornyosuló fákat, ám fékezni már nem volt ideje... BUMM!
Sugár áttörte a lombkoronákat, és... és egyszerűen fennakadt. A pegazus kanca a lehető legnagyobb mértékben gabalyodott bele az erős, szívós indák rengetegébe, de úgy, hogy mozdulni se tudott. Szárnyaira, lábaira, testére haragoszöld indák tekeredtek, és minél jobban kapálózott, annál jobban belegabalyodott... Végül már mozdulni is képtelen volt, nyakát egyre jobban szorongatta a vastag, szívós növény, míg végül annyira szorosan tekeredett nyakára az inda, hogy Sugár belátta; bölcsebb, ha nyugton marad.
-A jó fészkes fenébe! -*szitkozódott halkan, és idegesen fújtatott. Még megkísérelt egy utolsót kirúgni hátsó lábával, de patája csak hasztalan kalimpált a levegőben. Sugár nagyon sóhajtott és csendesen szitkozótva lógott tovább az indák fogságában.* |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
_________________________________________________________________ |
 Egy kanca léptei törték meg a bajlós csendet.Óvatos és puha lépteké.Nem sokkal késöbb egy szürke egyszarvú kanca állt a dzsungel kellős közepén.Horkantott egyet majd tovább lépkedett.Egy ideig sétált majd egy kisebb tónálk megállt.Óvatosan megszagolta a vizet majd lassan belekortyolt.A sok inda megmozdult körülötte.Riadtan felkapta a fejét és gyors galoppba tört ki.Egy párcus szerű lény loholt utána majd megjelent 10 ugyanilyen lény.Erőt vett magát és teljes erejéből galoppozott.Semmivel sem foglalkozva rohant tovább az indák vékonyak voltak így nem esett át rajtuk csak szétszakadtak előtte.Remény nélkül rohant életéért.
~Itt a vég~gondolta a fejvesztett menekülés közben. |
 *Némán követte.* |
 Megrázta lobogó tagját, aztán szélesen elvigyorodott.
- Maradjon köztünk, de ez egy ügyes varázslat, ami néha nagyon hasznos....És jó, hogy tudsz úszni, mert messzire megyünk majd! - mondta merészen, azzal kilőtt a földalatti barlangrendszerbe. |
-Még szép! -*vont vállat hetykén.* -Azt hiszed tán, a víz alatt nincsenek árnyékok? No, és te? Félre ne értsd kétkedésem, de nem tudom figyelmen hagyni a tényt, miszerint a Te sörényed lángokból áll. |
- Minden nap itt szoktam edzeni, mert itt nem eshet senkinek baja. Itt a lény az, aki az életével játszik, ha idejön. Meg próbáljuk kiismerni is ezt a vidéket - felelte flegmán.
- Most a földalatti barlangrendszert akarom felkeresni. Ott ismerek egy érdekes helyet. Tudsz úszni? |
*Vállat vont.*
-Ahogy gondolod. -*felelte egykedvűen.* -Nos, merre tovább?
-Ha jól emlékszem, fel akartad nyitni a szemem, hogy rávilágíts a hibáimra, de eddig semmi más nem történt, mint hogy megkergetett egy nagyranőtt pettyesmacska, és átlyuggatott pár morcoskedvű nyálkás hüllő. Persze mindezt nem panaszképpen mondom. -*tette még hozzá, miközben lehajolt, és szarva hegyével gondosan megvakarta alsó lábszárát.* |
- Rajtad igen, de rajtam nem, és ha Téged elkap, az én nyomaimat is megtalálta volna. Eltompítottam az elméjét és a reflexeit, de ha csak megsejti, hogy ittvagyunk, komoly küzdelem várt volna..... - mondta mogorván, és kidörzsölte vállából a furcsa, ragacsos magvakat, amikbe belefeküdt......
- A nunduk lehellete mérgező....Nem kedvelem az olyan komoly technikákat, amikkel egy ilyen lény ellen bármire is megy a magamfajta..... |
*Unottan lépett ki a bozótból.*
-Nemes gesztus volt a részedről, de bármily' veszélyes is ez a lény, nem árthatott volna nekem. -*felelte színtelen, nyugodt hangon.* -Hiszen a karmai egyszerűen átsiklottak volna a testemen. |
- S! - vetette oda Éji Látomásnak, rá sem pillantva.
Aztán hirtelen megtaszította oldalra a fekete unikornist, és ő is oldalazva bemászott a sűrűbe, majd minden erejével kifelé meredt. Pontosan három másodperccel később, minthogy egy jókora levél mögé húzódott, egy hihetetlen lény dobbant le az ösvényre, épp oda, ahol álltak!
Hatalmas volt, nagyobb, mint ők, és épp úgy nézett ki, mint egy leopárd. Szeme zölden villogott, ahogy az utat szimatolta.
Mara rámeredt, hosszan, percekig lapult lélegzetvisszafojtva, majd hirtelen jókora reccsenés hallatszott nem messziről!
A lény felkapta a fejét, és arra vetődött, egyetlen hang nélkül!
Mara csak azután mászott elő, hogy biztos lehetett a lény távozta felől.
- Nundu....Nagyon veszélyes lény - mormogta. |
*Higgadtan állt meg Mara mellett. Ő nem fújtatott, szíve nyugodt ritmusban vert. Pár percig némán bámulta társát, majd megszólalt.*
-Elismerésem. -*biccentett a lángsörényű kanca felé.* -Szép vágta volt. |
Egy utolsó szökkenéssel maga mögött hagyta a tábort, és továbbvágtatott, nem mutatva elismerést szegődött "árnyékának", de kezdte élvezni a kalandot.
Aztán egyik pillanatról a másikra fékezett. Előremeredt, sörénye meg-meglibbent, de ezen kívül meg sem rezzent, zihálását is visszafojotta. |
*Nyugodtan ügetett Mara után, nem sietett, mégis könnyedén tartotta a lépést. Teste most nem volt olyan élesen kivehető, csak mint valami kecses árnyék, suhant elő az indák közül. A következő pillanatban négy gyíkszerű lény is célbavette íjával. Látomás fáradtan megforgatta a szemét, amint a nyilak akadály nélkül siklottak át a testén.*
-Az otobák! -*morogta, és folytatta útját. Újabb és újabb nyilak süvítettek keresztül rajta, meg sem karcolva őt.*
*Éji Látomás nem tudott semmisítődni, vagy dimenziókat átugrálva egyik helyről a másikra "teleportálni", ám megvolt az a képessége, hogy ha akart, anyagtalan maradhatott. Teste akkor valóban egy árny volt csupán, nem tömör, nem hús, nem vér vagy csont... És ahogy az árnyékot, úgy őt sem sérthette vagy foghatta meg semmi. Olyan volt, akár egy kísértet, egy fekete szellem. Ilyenkor fegyver nem árthatott neki, s csak nagyon erős, gonosz mágiával kényszeríthették rá, hogy újra testet öltsön.* |
Mara vágtázni kezdett, ahogy megérezte hová fognak kilyukadni.
- Vigyázz a nyilakkal - nyerítette, és áttörve a bozóon egyenest egy nagycsapat gyíklény közé vetődött, akik humanoid testtel és hihetetlen íjakkal voltak felszerelkezve!
Hatalmas méhkas módján zsongott fel sziszegő-recsegő beszédük, és megdöbbentően gyorsan nyílzápor indult meg a zsákmány felé!
Mara kíméletlenül vágtatott tovább, meglepő módon sértetlenül a valahogy mindig félresikló nyilak közt. |
-Csak tippeltem. Hiba volt, elismerem. -*vonta meg a vállát.*
*Könnyedén, a legkisebb megerőltetés nélkül haladt Mara oldalán. Némán lépkedett mellette, alig egy fejnyire maradva csak le tőle, hogy a kanca választhassa az irányt, ő pedig árnyékként követhesse.*
|
Vállatvont.
- Te indítottál azzal, hogy a tüzességem miatt biztos eriszi vagyok...... Gondolom sosem láttad Steelt.......
Aztán elfordult, és újra gyorsítani kezdett. Hogyne fogta volna a másik elemét....De ezt nem itt és nem most kell megvitatni. |
-Lehet, hogy nem vagyok tévedhetetlen ami az erisziek lélek-tanát illeti, de meg kell mondjam, te is gigantikus előítéletekkel emlegetsz minket. Általánosítasz. Nagy hiba, mert képtelenség egy kalap alá vonni mindent. De veled tartok, igen, mert érdekes dolgokra nyitod rá a szemem. Semmi bajom a jelenlegi életvitelemmel, de ártani nem fog, ha látok valami.... újat.
-Ami pedig az elememet illeti, nos, valóban nem az Erő az, amiből életet merítek, de ha magadtól eddig nem jöttél rá, mi az, akkor kettőnk közül nem én vagyok az, akinek 'nagyra kell nyitnia a szemét'. -*hangjában ezúttal semmi gúny nem volt, színtelenül, de nyugodtan csengett, egyszerű tényként közölve minden gondolatát. Nem volt bántó, sem kedves, leginkább udvarias, akárcsak Mara az imént - a különbség a gúny mellőzése volt. |
Szinte flegmán nézett vissza Éji Látomásra.
- Ő Kárhozat - intett először a fiatal lény után - Nem véletlenül kapta ezt a nevet.
- Ő kerül minket. Mit gondolsz miért itt rejtőzködött? Ide eriszi is ritkán jár. Ismerem, épp azért nem megyek utána. Gondolom nem voltál ott a második Nagy Csatában....Számunkra is ott derült ki, hogy ki is ő....És azóta is mindig keresi a magányt, mi pedig nem erőszakoskodunk......
Vállatvont.
- Mióta találkoztunk úgy ítélsz meg, ahogy általában egy szilnori megítélhet egy eriszit. Ezen nincs mit sajnálnom. Ami a tőled való megszabadulást illeti, nos, nem én tehetek róla, hogy újra és újra felbukkansz. Ha változtatni akarsz a....hibás látásmódodon, akkor gyere velem, és nyisd nagyra a szemeid. Ha megelégszel jelenlegi világoddal, akkor eridj békével. És gondolom nem az Erő az elemed, így nem várom el, hogy megértsd a gyakorlatom - fejezte be gúnnyal telt, mégis elképesztően udvariasan előadott mondandóját. |
-Hagyod elmenni? -*kérdezte, szenvtelen arccal meredve a vágtató kanca után. Mivel nem érekezett válasz, Marára tekintett. Amaz mozdulatlanul állt. Éji Látomás jódarabig csak arcát fürkészte, majd megszólalt.*
-Látom, ti nem igazán ismeritek egymást.... Bár talán most is tévesen ítéllek meg, és helytelen következtetéseket vonok le, csupán a puszta látszatból, nem igaz? Ne haragudj, gondolom szeretnéd, ha megszabadulnál már a társaságomtól, és zavartalanul gyakorolhatnád a tombolást. -*az utolsó szót alaposan megnyomta, de még nem mozdult. Állt és szeme sarkából figyelte Mara reakcióját.* |
- Mint a Te aggodalmad a gazdádért? Ha a Sötétségnek köze van hozzá, egy ügyet sem lehet eléggé óvatosan kezelni! Nem emlékszel a Birodalomra néhány hónappal ezelőtt?! Nem egy eriszi rontott végig az erdőn vörös szemekkel, mindent leölve, ami az útjába került! - vágott vissza dühösen.
 - Elég! - nyerítette hirtelen.
Nagyn kimerültnek tűnt.
- Elmegyek - mondta hirtelen halkan, és megpördülve a fák közé vágtatott. |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Sugár szélsebesen zuhant alá a magasból. Egy kis tisztást célzott meg, ám hogy, hogy nem, Sugár elvétette az irányt... egyenesen a dzsungel sűrűje felé tartott szédítő sebességgel. Látta az előtte tornyosuló fákat, ám fékezni már nem volt ideje... BUMM!
Egy kanca léptei törték meg a bajlós csendet.Óvatos és puha lépteké.Nem sokkal késöbb egy szürke egyszarvú kanca állt a dzsungel kellős közepén.Horkantott egyet majd tovább lépkedett.Egy ideig sétált majd egy kisebb tónálk megállt.Óvatosan megszagolta a vizet majd lassan belekortyolt.A sok inda megmozdult körülötte.Riadtan felkapta a fejét és gyors galoppba tört ki.Egy párcus szerű lény loholt utána majd megjelent 10 ugyanilyen lény.Erőt vett magát és teljes erejéből galoppozott.Semmivel sem foglalkozva rohant tovább az indák vékonyak voltak így nem esett át rajtuk csak szétszakadtak előtte.Remény nélkül rohant életéért.
*Némán követte.*
Megrázta lobogó tagját, aztán szélesen elvigyorodott.
- Elég! - nyerítette hirtelen.