|
Témaindító hozzászólás
|
2008.02.29. 20:29 - |
 *Lelapult a bokrok közé, s testével szorosan a földhöz simult. Mancsai nesztelenül érintették a talajt, ahogy halkan, óvatosan kúszott előre a sűrű aljnövényzetben. Nem vert zart; Ron olyan csöndesen mozgott, mint a leglágyabb szellő. Farka idegesen csapkodott ide-oda, aranyszínű szeme résnyire szűkült. Izmai megfeszültek.
Ron minden idegszálával arra az egyetlen apró, gyanútlanul makogó nyuszira koncentrált, aki nem messze tőle épp a füvet rágcsálta.
Egy vékonyka ág megreccsent a kistigris mancsa alatt, s a nyuszi felkapta bájos fejecskéjét. Tapsifüle égnek meredt, s kíváncsian hallgatózott. Ron a földre kushadt, s némán meglapult. A nyúl végül visszafordult a fűhöz; tovább eszegetett.
Ron kifújta a visszatartott levegőt, és megkönnyebbült; még nem szúrta el. Még elkaphatja. Talán sikerülhet neki elejteni élete első igazi zsákmányát. Szemeit újra a prédára szegezve összeszűkítette, s halkan, nagyon halkan tovább kúszott.... |
[18-1]
_______________________________________________________________ |
 Egyszercsak a föld megremegett.Menrox összerezzent.Mégegy rengés, s Menrox összehúzva magát megszólalt.
-Bocsáss meg....Én megyek.....-mondta kicsit félénken, majd elrohant, s otthagyta első barátját, mint egy idegent.... |
 -Nem....mondtad....hogy mágiát.......nem.....használ...hatok!-eresztette el végre Ron fülét, ezekkel a szavakkal....
Menrox lelökte magáról Ront, majd újra ráugrott, ám a lendület továbbvitte, így csak egy fa tudta megállítani.Nem cicózott sokáig, újra egy ugrásra készült...
|
-Hééé! -*kiáltott fel nevetve, bár az első pillanatban azért megijedt.* -Mágiát nem ér használni!
*Egy gyors mozdulattal az oldalára hemperedett, és így Menrox legurult róla, ám a fülét azonban továbbra sem eresztették, így Ron képtelen volt kihasználni az alkalmat. Csak annyit tehetett, hogy egyik mancsával megpróbálja minél jobban a földhöz szegezni ellenfelét, amíg az fel nem adja, vagy legalább a fülét el nem engedi.*
-Tudod...-*nyögte nehézkesen, a harc hevében.* -...egészen... ügyesen... küzdesz... |
-Hát jó!És akkor a nyertes választja, hogy mi legyen a zsákmány!-mosolyodott el kicsit ravaszul.
Ezután ő is lekuporodott pont Ronnal szemben és várt.
Hirtelen óriási köd lett, olyan, hogy harapni lehetett volna és látni sem lehett semmit.De Menrox igenis látott mindent, tökéletesen.
Mátta Ron hirtelen meglepődését és akkor Menrox ráugrott barátjára.
-Megvagy!-kiáltotta, és Ron fülét kezdte harapdálni, persze csak játékosan. |
-Remek ötlet! -*lelkesedett Ron.* -Párbajozzunk! Gyerünk, lássuk, mit tudsz!
*Ezzel lekuporodott a földre, és harcra készen lesunyta fülecskéit.*
-Tudod mit? Játsszunk tétre. A vesztesnek meg kell osztania a következő zsákmányát a nyertessel. Ha meg is versz, legalább megmutathatom, hogy én is vagyok olyan jó vadász, mint te. -*biccentett elismerően Menrox felé, majd visszalapult a földre és kissé kajánul, de őszinte örömmel rámosolygott új barátjáta.* |
-Persze, hogy van kedvem!De nekem mindegy, hogy mit játszunk!
-Játszhatunk fogócskát, bújócskát, sőt még egy baráti párbajt is rendezhetünk, ahol mindenki megmutatja, hogy mit tud! |
-Ó! -Ron együttérzően pislogott a foltos kölyökre, de hamar felderült. -Van kedved játszani velem valamit? Olyan ritkán találkozom más korombelivel. Sőt, őszintén szólva te vagy az első. Na? Ha akarod, választhatsz te játékot.
*Ron úgy gondolta, hogy ad ennyi engedményt Menroxnak azok után, hogy az megosztotta vele a nyulat. Mosolyogva felállt, és lelkesen várta, mit felel a kölyök.* |
Ron kérdésére felült és úgy válaszolt.
-Hááát....már régen elszakadtam tőlük....azóta egyedül vagyok!Vagyis nem!Azóta az Afraiak a családom!Igaz, hogy néha még így is egyedül vagyok! |
-Örvendek! -*bólintott csámcsogva, miután az utolsó falatot is lenyelte.
A nyúl elfogyasztása után leült és szépen végignyalogatta csíkos bundáját. Amint végzett a tisztálkodással, halkan és elégedetten dorombolni kezdett, majd egy közeli bokor mellé telepedve figyelte Menrox bohóckodását.*
-Mondd csak, Menrox, neked nincsenek szüleid? Hogyhogy egyedül vagy? |
Megingatta fejét, majd csak utána válaszolt.
-Az Én nevem Menrox!.
Lassan kezdett elfogyni az ebédje, de hasa is kezdett megtelni.
Kicsit arrébb vonult a csontmaradványoktól, majd meghempergőzött egy bokor tövében. |
*Felmorrant.*
-Nem szorulok rá a szánalmadra. -*vicsorogta, de azért némi habozás után elmarta a földről a nyulat. Elégedetten letelepedett vele az egyik bokor tövébe, és jóízűen falatozni kezdett. Pár percig csak a csámcsogását és a lelkes nyammogást lehetett hallani, aztán a kistigris újra megszólalt.*
-Egyébként Ron vagyok. -*mondta immár sokkal barátságosabb hangon. Ahogy Ron kezdett jóllakni, kedélye is rohamos javulásnak indult.* |
-Most mit rinyálsz?-rázta a fejét, majd nagy nehezen kettészedte a nyulat és az egyik felé odadobta a tigrisféle elé. |
-Hát én is éhes vagyok, képzeld! -*dohogott, majd nagyot szusszant.* -És már vagy negyed órája cserkészem ezt a nyulat, itt kuporogtam a bozótban, ha tudni akarod.
Elhúzta a száját, és korgó hassal vállat vont.
.Mindegy. Edd csak meg, legyél boldog vele... én majd keresek magamnak valami mást. |
-Naaa!-hátrált meg-Ez mostmár az enyém!Éhes vagyok!Amúgy meg honnan tudod, hogy ki látta meg előbb?-gúnyolódott a tigrissel. |
-Hé! -*méltatlankodva felkiáltott és felháborodott arccal csörtetett ki a bozótosból, ahol eddig lapult. Egyenesen a nyuszitolvajhoz ugrott.*
-Ez az én zsákmányom volt! -*grimaszolt elégedetlenkedve.* -Én láttam meg előbb. Nem volt jogod hozzá, hogy elcsaklizd az orrom elől! |
Menrox csendesen kúszott át a bokrok alatt.Orra a levegőben volt, vadászott.Éppen egy finom falat szaga után kutakodott.
Szerencséjére hamar ráérzett egy más ismerős szagra, egy nyúlra.
Menrox lelapult és fülelt.Mázlija volt, hogy a nyúl ott volt tőle nem messze.Hamar megpillantotta zsákmányát és egyre közelebb kúszott hozzá a bokrok alatt.Nem cicózott sokat.Rávetette magát a fehér nyuszira.Pont a nyakánál apta el prédáját, így örült, hogy nem kellett vele többet bajlódni.Büszkén kihúzva magát, szájában ebédjével körülnézett, hol is fogyaszthatná el ezt a finom falatot. |
*Lelapult a bokrok közé, s testével szorosan a földhöz simult. Mancsai nesztelenül érintették a talajt, ahogy halkan, óvatosan kúszott előre a sűrű aljnövényzetben. Nem vert zart; Ron olyan csöndesen mozgott, mint a leglágyabb szellő. Farka idegesen csapkodott ide-oda, aranyszínű szeme résnyire szűkült. Izmai megfeszültek.
Ron minden idegszálával arra az egyetlen apró, gyanútlanul makogó nyuszira koncentrált, aki nem messze tőle épp a füvet rágcsálta.
Egy vékonyka ág megreccsent a kistigris mancsa alatt, s a nyuszi felkapta bájos fejecskéjét. Tapsifüle égnek meredt, s kíváncsian hallgatózott. Ron a földre kushadt, s némán meglapult. A nyúl végül visszafordult a fűhöz; tovább eszegetett.
Ron kifújta a visszatartott levegőt, és megkönnyebbült; még nem szúrta el. Még elkaphatja. Talán sikerülhet neki elejteni élete első igazi zsákmányát. Szemeit újra a prédára szegezve összeszűkítette, s halkan, nagyon halkan tovább kúszott.... |
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lelapult a bokrok közé, s testével szorosan a földhöz simult. Mancsai nesztelenül érintették a talajt, ahogy halkan, óvatosan kúszott előre a sűrű aljnövényzetben. Nem vert zart; Ron olyan csöndesen mozgott, mint a leglágyabb szellő. Farka idegesen csapkodott ide-oda, aranyszínű szeme résnyire szűkült. Izmai megfeszültek.
-Nem....mondtad....hogy mágiát.......nem.....használ...hatok!-eresztette el végre Ron fülét, ezekkel a szavakkal....