 Ó, mennyi ismeretlen növény!először járt erre, s nem állhatta meg, hogy ne kezdjen növényeket szedni és vizsgálni azokat.Viszont-szokásosan-túlságosan belemélyedt a munkába és nem figyelt.Még Yasha sem volt itt, pedig az Esőerdő igen veszélyes hely!
Nem tudta, hogy figyelik, s hogy egy ragadozótól már csak egy bokorféle választja el!Csak egy lépés...s egy fekete valami már ugrott is, hogy elkapja!Koni későn észlelt, s nem tudta magát védeni...Azonban nem esett baja!z ugró ragadozót látva öszehúzódott reflexből, mint egy sarokba szorult őz, s behunyta szemeit...Nem látta, hogy az fekete állatot még röptében egy fehér téríti el!Amikor kinyitotta szemeit, csak annyit látott, hogy egy fekete nagy macskát nyakánál fogva szorít egy fehér.Viszont a fekete sem volt rest!Nem törődve, hogy a másik a nyakát harapja, ő kinyújtotta nyakát, hogy megragadja a fehérét, s kitépve saját nyakából, elhajítsa azt a bozótba!Most, hogy szabad volt, megint Konit vette célba, de újra eléugrott a fehér (ezalatt Koni már rég felegyenesedett, s tehetetlenül nézte az egészet), s így kiáltott:-Galdiator, állj!
-Miért?A területünkre lépett.
-Dehisz' nincsen területünk!-mondta megrökönyödve a másik.-Vándorlunk!
-De itt telepedtünk le, és ő idejött!-vetette oda a fekete.A fehér csendben maradt.Ismerte már öccsét, tudta, hogy ilyenkor csak a vesztés tudja leállítani, különben haláláig harcolna.
-Gyerekes vagy!-mondta a fehér, s leült, ezzel nem folytatva a harcot.Persze erre a fekete még jobban feldühödött.-Harcolj, te gyáva!
-Maradj már veszteg, öcsém!-szólt oda unottan és ellentmondást nem tűrün-ezekszerint-a bátty.A fekete persze megint neki ugrott volna, ha Koniból ki nem bukik a szó:-Ti testvérek vagytok?-így végleg elterelődött a szó a fiatalabbról.
A fehér odafordult készségesen:-Igen.-hajolt meg, s bemutatkozott:-A nevem Caesar, ő meg-itt a feketére mutatott-Gladiator.Öcsém elég foró fejű, de mindig is az volt!Ezek az "incidensek" már mindennaposak...Mindenkinek neki ugrana, ha csak az csúnyán néz rá, s képes haláláig küzdeni...
Ezalatt a düh duzzogássá vált Gladiatornnál és cammogva egy félkört, letelepedett ahhoz a fához, ahova az imént szorították.Már nem volt érdemes megtámadni ezekért a szavakért bátyját, úgy is igazak volt ezek a szavak rá, és már sokszor összekaptak ezen a "bemutatón".
-Értem!A nevem Koni-mosolygott az, mint mindig.-Ti aztán valóban ellentéteknek tűntök!
-Valóban!-vetette Gladiator oda gúnyosan-Amaz a ficsúr, aki mindig jó, énpedig az állandóan rossz bestia....
Erre a megjegyzésre Caesar fintorgott, Koni pedig nevetett a reagációra.-De nem gondoltál még arra, hogy azért ilyen, mert...rád jobban odafigyeltek?-kérdezte Koni azzal a szokásosan zavarba ejtő, de őszinte kiváncsiságával és vélekedésével.
-Ugyan, ne nézz ennyire ostobának!-felelt rá kissé felháborodva az öccs-Nem vagyok olyan hülye, mint más gyerekek, akik csupán ezért hajba kapnak az elkényesztett testvérükkel!Mit bánom én, ha Caesart elkényesztették, annál lenéznivalóbb!
Koni ebben a feleletben felfedezett valamit Gladiatorban.Igen-igen, szinte a velejéig rossz jellem, de mélyen valahol ott lappang benne az ésszerűség...és egy kis bölcsesség is!Nem az a fajta gonosz karakter....inkább csak rossz-sötét....
-Valóban!-felelt az idősebbik is-Szüleink mindkettőnket jól neveltek, nem ezzel vana baj.Ellentéteink már születésünktől megvannak...Amolyan valódi ellentétek vagyunk.
-S hogy-hogy együtt vagytok?-kérdezett tovább Koni.
-Ha elszakadunk egymástól, nem éljük túl...-felelt Caesar.
-Túl sokat jár a szád, bátyó!-figyelmeztette a heverésző, s egy fenyegető morgást tett Koni felé.Erre lány mosolygott, s mintha ez hatott volna Gladiatorra, abbahagyta a morgást és visszafeküdt, unottan.Ez nem kerülte el Caesar figyelmét-Milyen hallgatag lettél, öcskös!
-Fogd be!-morogta a másik.Koni ismét felnevetett.
-Érdekes páros!Mondjátok, jártatok már a Birodalomban?
-Csak itt, és azt hiszem itt is maradunk egy ideig:-itt felnézett a fekete macska, s folytatta, gonosz vigyorral-itt rengeteg a finom zsákmány, például a szarvas borjú....S mennyi unikornis!Még soha nem ettem csodaló-húst, de lehet, rászokom!
Erre viszont a lány arca megütközött, s a fiatalabb nem folytatta tovább, inkább visszafeküdt.
-Szép birodalom, ez!-felelt az idősebb-Talánitt maradunk egy ideig.....Vándorlunk és soha nem maradtunk sehol egy hétnél-hónapnál többet...
-Értem, azért, ha akartok, egyszer keressetek meg vagy szólítsatok, s mutatok pár érdekes tájat...ahol sok a zsákmány!-intézte az utolsó szavakat főleg Gladiatorhoz, akinek erre csak a füle mozgott.Koni megfordult, s ki akart menni már az esőerdőből.Még egyet köszönt, mielőtt elnyelte volna a rengeteg.-Viszlát, akkor tudjátok, mit tegyetek, ha útba igazítást kértek...
Caesar csak bólintott.Gladiator viszont utána nézett "Azért kár, hogy nem marad még egy kicsit..."
Pár nap múlva Koni ismeretlen üzenetet kapott elméjében....Hívták.... |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Gyönyörű spirálban ereszkedett le a bokrok közé. Halk dobbanással talajt fogott, és becsukva szárnyait körülnézett.
Ó, mennyi ismeretlen növény!először járt erre, s nem állhatta meg, hogy ne kezdjen növényeket szedni és vizsgálni azokat.Viszont-szokásosan-túlságosan belemélyedt a munkába és nem figyelt.Még Yasha sem volt itt, pedig az Esőerdő igen veszélyes hely!
Ezek után Méreg is a földre eresztette fejét, majd lassacskán ő is elaludt.