Súgó

Témák:	Hozzászólás (Utolsó)
A bejárat, avagy a mindig más első szoba	0 (-)
A rejtekszobák egyikében	0 (-)
A kevés ablak egyikénél A hatalmas, fényes ablak előtt állt, unott arccal, szárnyaival a vastag üvegnek támaszkodva. Egy mágikus vihar sem törhette volna be az irdatlan, tömör üveglapot, amin túl egy álombeli világ terült el: hatalmas, hófehér felhők, vakító ragyogásban, ami nem a Naptól származott.... Nem valós táj volt, de a mént azért megnyugtatta. Oda nem mehet ki senki....Jó nézni. A fény özönlött rá, fekete ragyogásba emelve a nagy, karcsú lényt, aki hátrapillantott a nagy folyosóra, amin megállt. Nem volt ott senki....Nem baj. A fő, hogy nyugalma van. Nem mintha menekülnie kellett volna, vagy bújkálni akart volna, de kíváncsi is volt erre a helyre, meg elege is lett a Birodalom új zsongásából.	23 (2011.09.27.)
A szobák tízezrei közt Körülnézett. A szobák mindegyike másmilyen volt, mindből három másik nyílt, így a végtelenségig lehetett bennük kóborolni, ha a lény bejutott egyszer, és nem volt szándéka, ami kijuttatta volna. Az övék zöld volt, levéldíszekkel a falon, egy magas és keskeny, egy nagyon alacsony és egy óriási ajtóval. De legalább biztos nem követték őket...A szobákba nem lehetett bejutni, csak az ajtón át, de egy ajtó ritkán vitt el kétszer ugyanoda.... - Vajon melyik ajtó vezet minket jó helyre? - mormogta.	78 (2011.09.27.)
Folyosók és lépcsők Bevágatott a folyosóra, ami a korábbiról nyílt, majd végig egy csigalépcsőn, majd újra végig egy végtelennek tetsző folyosón. Nem tudta a másik lény követi-e őt, illetve korábbi követője tudja-e tartani ezt a tempót, de nem is érdekelte. Azon gondolkozott, épp egy elágazáshoz érve, és balra továbbvágtatva, hogy be kéne lépnie a szobákba.	8 (2011.09.27.)
A kocsmaszerű pihenő A söntés ódon, fényesre pucolt, vaskos tölgyfa lapjánál kisebb verekedés tört ki - aznap este már harmadjára - az almabor újabb hordójának felcsapásakor. A kissé minótauruszforma kocsmáros megdöbbentő pocakossága ellenére fürgén, és elképesztő lelki békével kapkodott a követelőző vendégek poharai, csuprai, korsói után, szintén lenyűgöző sebességgel szolgálva ki a sokaságot. Hihetetlen tömeg gyűlt össze aznap este a pihenőben.  MIndenféle lény tolongott, zsivajgott, kavargott az asztalok körül, a magasban körbefutó galérián, és a falaknál kis alkóvokban megbújó kamraforma szobácskákban.  Talán a tömeg és a pezsgő zűrzavar miatt kerülte el mindenki figyelmét a pult egyik végénél szinte érthetetlen módon szabadon maradt székre feltelepülő magas, köpenyes alak.	4 (2024.08.17.)