|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.06. 14:44 - |
 A hatalmas, fényes ablak előtt állt, unott arccal, szárnyaival a vastag üvegnek támaszkodva. Egy mágikus vihar sem törhette volna be az irdatlan, tömör üveglapot, amin túl egy álombeli világ terült el: hatalmas, hófehér felhők, vakító ragyogásban, ami nem a Naptól származott....
Nem valós táj volt, de a mént azért megnyugtatta. Oda nem mehet ki senki....Jó nézni.
A fény özönlött rá, fekete ragyogásba emelve a nagy, karcsú lényt, aki hátrapillantott a nagy folyosóra, amin megállt. Nem volt ott senki....Nem baj. A fő, hogy nyugalma van. Nem mintha menekülnie kellett volna, vagy bújkálni akart volna, de kíváncsi is volt erre a helyre, meg elege is lett a Birodalom új zsongásából. |
[23-4] [3-1]
_______________________________________ |
 Xyldon követte. |
| Xyldon követte. |
Idegesítő bizsergés kezdődött az elméjében.
- Nem ment el - morogta nagyon halkan Xyldonnak, és aprót intve fejével, hogy kövesse, elvágtatott. |
 -Csak sétálgatok-vágta rá és árnyékká vált
~Nem tünt el ott volt nem látható-érezhető állapotban~ |
Mostmár Ő is látta azt a furcsa árnyat.
De csak csöndesen figyelte az eseményeket. |
- Nem zavarsz - mormolta, de élesen méregette az idegent.
- Haláltánc a nevem - vetette oda.
Aztán hirtelen hátrakapta fejét.
A furcsa árny, aki megzavarta az ablaknál, most is ott állt mögötte.
- Mit akarsz? - hördült rá félelmetesen. |
Xyldon egy pillanatra sem ilyedt meg az idegen erőktől.
-Ki vagy kik vannak még itt rajtad kívül?-kérdezte a fekete pegazust! |
Sekrity sötét árnyékként követte Haláltáncot
Szinte észrevehetetlen volt csak a jelenléte volt érezhető |
Xyldon koránt sem akart tovább menni.Örült, hogy egy kis társaságra lelt, és annak mégjobban örült, hogy hasonló lényt talált mint ő.
-Xyldon vagyok!-mutatkozott be-Zavarok?-kérdezte |
Bólintott az idegennek.
'Micsoda forgalom! Pedig békeidőket élünk!' gondolta, de arca meg sem rezzent, hanem kissé félreállt, ha a lény arra akar menni, amerről ő jött. |
Xyldon pont szembe találkozott a fekete lénnyel.
-Üdv!-köszönt udvariasan, de a maga mély, mogorva hangján. |
Haláltánc mord arccal ügetett a színes csempés folyosón, majd befordult balra, végleg elhagyva a mennyei fényt.
De bízott benne, hogy talál egy hasonlóan kellemes helyet. |
| Xyldon lassan ügetve haladt előre az Utazók menedékeinél.Úton volt a fenyves felé, bár nem volt se fáradt, se sérült, és nem is üldözte semmi, útba esett ez a hely. |
| Haláltánc elment az idegen mellett, és ügetni kezdett végig a nagy folyosón befelé. |
-Most nincs kedvem-vágott vissza de nem állt arrébb
*Pökhendi*-gondolta majd egy gúnyos mosoly jenet meg az arcán |
| - Akkor sétálgass másfele! - vágott vissza mély hangján, de ő is elindult, el az ablaktól. |
| -Nem figyellek csak sétálgatok-bökte oda a lénynek |
| - Miért figyelsz engem? - kérdezte halkan, összehúzott szemekkel. |
| -Sekrity-mormogta vissza a sőtétből nem zavartatva magát a lény fenyegetése miatt |
[23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A hatalmas, fényes ablak előtt állt, unott arccal, szárnyaival a vastag üvegnek támaszkodva. Egy mágikus vihar sem törhette volna be az irdatlan, tömör üveglapot, amin túl egy álombeli világ terült el: hatalmas, hófehér felhők, vakító ragyogásban, ami nem a Naptól származott....
Xyldon követte.
-Csak sétálgatok-vágta rá és árnyékká vált