A nagy, hínáros iszapföldön
 Michaelangelo leszált az iszapra, és ráparancsolt a földre, hogy tartsa meg. Fölnézett és kutatni kezdte a ködös eget a rettenetes küzdelem előtt...A földsárkány valahol odafent volt és épp úgy a küzdelemre készült, mint Michaelangelo. A föld bizsergett a pegazus alatt, ez mindennél biztosabb nyoma volt!
Eddig szerencséje volt, alig párszor akaszkodtak össze, így elég messzire csalta el sérülés nékül Lilinától.
De most már nem kerülgetheti tovább.
'Most majd kiderül, mennyit ér a kor!' gondolta sötéten, és a következő pillanatban valóban lecsapott az irdatlan barnásszürke alak a sápadt égről.
És hatalmas lángcsóvát fújt rá!
Michaelangelo földfalat emelt maga és a lángok közé, így a lángok nem égették meg, de ellenfele is értett ehhez az elemhez! A következő percben már az óvó lángfalak gyilkos erővel préselődtek volna rá! Ő megállította, de a biztonság kedvéért felrepült, mert a mágia-harcoknál nincs a földön veszélyesebb.
A sárkány újra lángokat köpött rá, ő meg újra és újra falakat emelt fel, majd parancsolt le, hogy ne lehessen azokat ellene fordítani.
Aztán ő lendült támadásba. Egy hatalmas földhullámot hajtva maga előtt nekirepült a sárkánynak és az utolsó szempillantásban rácsapta a dögre. Az pedig lesöpörte a bőréről a földet, így fennmaradt a levegőben!
'Na szép....Ez így el fog tartani egy darabig!!!'
A sárkány a lehanyatló földből épp előtte bukkant fel, így azegyetlen lehetséges megoldást választotta: nekirepült test-test elleni küzdelemre hagyva a dolgot.
Fejberúgta a lényt, majd oldalra vetődve, pengetoll-mágiával csúnyán megvágta a sárkány nyakát és vállát. Csakhogy a sárkány felbömbölt és dobott egyet magán, így az eredeti célját, hogy a szárny izmaiba vágjon bele, nem érte el. Sőt, a sárkány szikrákat köpve utána kapott, és csak a szerencsétlen testhelyzetnek volt köszönhető, hogy csak véres csíkokat tépett Michaelangelo bőrére, de nem tépte le a lábát! Túlpördültek egymáson, és egy körívet leírva újra szemberepültek. A sákány tűzgömböket küldött rá, de Michaelangelo kiválóan repült, fordulásokkal és nagy levegőlöketeket csapva el tudta kerülni a borzasztó hőt. Aztán a sárkány már nem tűzzel küzdött, hanem hatalmasra tátva a száját rémítő sebeséggel repült Micha mellkasának! A pegazus pedig épp a harapás előtt felkapta a lábait és óriásit rúgott a fogakon! A patái a sárkány ínyébe szaladtak és vérző csíkokat hagytak maguk után, de a hatalmas dög lendülete mindkettejüket elragadta! Micha hátrafelé repült, lábaival a sárkány fején támaszkodva, míg az ordított és rázta a fejét, még mindig előre repülve!!! Aztán a lény agya kapcsolt és Michaelangelo közvetlen közelről láthatta a születő lángkitörést!!! Az ő elméje azonnal tudta a megoldást: messziről alattuk egy iszaposzlop csapott fel és a sárkányt a hasánál eltalálva fellökte az égbe! De a dög mosmár fel volt pörögve, és ő is ráparancsolt a földoszlopra! Az levált róla és Michára zuhant!!!!!!
Fuldokolva próbálta elméjét annyira összehangolni hgy tehessen valamit, és végre rájött mi is történik: a sárkány nem elfogta, és most meg akarta ölni, hanem a földbe szorítva a föld felé hajította! Össze fog zúzódni, ha nem tesz valamit!!!De aztán rájött, hogy már késő......A szárnyai eláztak és összecsomósodtak, hacsak a földet rá nem veszi, hogy vigye őt le épen, semmiképp sem éli túl. De azt is érezte, hogy a sárkány valahol követi őt, és amint leérne újra küzdenie kellene, de mostmár egyáltalán nem is tudna repülni! És nem volt rá biztosíték, hogy míg a leéréssel bíbelődik, a sárkány nem találja meg a módját, hogy megölje!
'Ég veled Lilina....Szeretlek...Örökké......És ezért teszem ezt....'
Utolsó tiszta gondolati szikrájával az őt lehúzó földre parancsolt. Az levált róla kissé és magához rántotta a sárkányt!!!!
- Együtt halunk meg! - ordította.
Aztán becsapódtak és eljött a sötét.......
Az ébredés lassú volt és csupa kín.....
Kinyitotta a szemeit és lihegve, igyekezve nem gondolni a pokoli kínokra a testében kicsit körülnézett.
Az iszap miatt élt. Az elég puha volt, így mikor lezuhantak, magába nyelte a becsapódás erejét...és őt magát is! A marjáig belesüppedt az iszapba, és egyre csak süllyedt, lassan, puhán a sötét örökbe. A tollaiból alig pár állt ki.
'Na várjunk....Nem állhat ilyen szögben a szárnyam! Eltört!!!!!'
Lassan végiggondolta a fájdalmai eredetét, és rájött, hogy képtelen lesz kimászni az iszapból. Sőt! Amint megpróbálja, meghal! Az iszap tartotta össze a teste csontjait!
Minden erejét összeszedte és messze maga alá szilárd réteget alkotott. Így nem fog tovább süllyedni, élni fog, és kitalálhatja mit tegyen.
- Bejött a terved. - hörögte mögötte egy hang.
Lassan az egyetlen (nagyjából) épen maradt lábával megtámaszkodott és megtekerte a fejét.
A sárkány is élt!
Ő az oldalára zuhant le, így most a feje, és az egyik lába lógtak ki. Ő is haldoklott, mint Micha, láthatóan ő is az iszappal oldotta meg a problémát, és láthatóan nem akart csatázni.
- Neked köszönhetjük. - mondta dühében az első eszébe akadó választ.
- Én nem így mondanám, de azt hiszem mostmár tökéletesen mindegy ki a felelős. Meghalunk pegazus, együtt, elnyel minket az iszap, együtt és a testünk rohadni fog, kábé ezer évig, együtt. Micsoda sötét irónia!
- Ja. - morogta és valahol egyet értett a sárkánnyal. Meghalnak. Együtt.
Hörögve felnevetett a sárkány és végül letette a fejét az iszapra.
- Így nem tart olyan soká. - mondta a pegazusnak.
- Miért nem hívsz segítséget? Nem hiszem, hogy Te egyedül lennél! A Sötétséget szolgálod, nemde?
- Nem!...Én nem szolgálok senkit! És Te? Te miért nem hívsz segítséget?
- Az nem rád tartozik. - ő is letete a fejét. Aztán valami szöget ütöt e fjébe.
- Mi az, hogy nem a Sötétséget szolgálod? Akkor egyáltalán minek támadtál?
- Én nem támadtam. Te repültél fel és estél nekem.
- De jöttél felénk!
- Igen. Éhes voltam, de aztán rájöttem, hgy Ti nem azok vagytok, aminek láttalak....Rátok nem érdemes vadászni.....
'Ó igen.....Meghalunk és teljesen hiába.....Az erisziek közül.....Egy sem hinném, hogy időben ideérne....Minden mágia ellenére, az iszap előbb lehúz majd....És aki talán segíthetne, az most oly messze jár......Vége......Vége van.....' adta fel és keserűen nevetni kezdett.
Az oldala kínná vált, a tüdeje égett, de nem bírta abbahagyni.
- Megháborodtál? Rosszul esik, hogy meg fogsz halni, öreg? - gúnyolta a sárkány.
- Igen!- vágta rá és visszaejtette a fejét az iszapra.
'Kész.'
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Egy láp. Egy nagy, vizenyős, ködös, hínáros, zsombékos, esetenként büdös láp.
Michaelangelo leszált az iszapra, és ráparancsolt a földre, hogy tartsa meg. Fölnézett és kutatni kezdte a ködös eget a rettenetes küzdelem előtt...A földsárkány valahol odafent volt és épp úgy a küzdelemre készült, mint Michaelangelo. A föld bizsergett a pegazus alatt, ez mindennél biztosabb nyoma volt!
A láp lassan, de biztosan magába szívta őt! 
Leszállt a szigetre és végignézte Berkenye leszállását.
Rain sétálgatott a láp közepán.Először még könnyen emelgette lábait de aztán már alig bírta kitépni a lábát a lápból.Amikor teljesen leragadt.Erősen kűzdött de a láp egyre jobban magába nyelte.Kezdett a fara sülyedni mire egy nagyot nyerített.A láp szépen éassan próbálta magába nyelni a kancát!