|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.16. 23:26 - |
 A láp lassan, de biztosan magába szívta őt!
Sosem hitte volna, hogy mikor elmenekül a sárkányok elől, és leszáll védelmet keresve, beragad, és valószínűleg kínos fulladás lesz a végzete.
Az erisziek nem tudták megmenteni...Ő nem tudott kimenekülni....
Lehajtotta fejét, és nagyot sóhajtott, lemondva a küzdelemről.... |
[42-23] [22-3] [2-1]
 Hirtelen megállt.
-A sötétség legyen veletek!-mondta mormogva és galoppozva eltünt. |
| Bólintott és a csődör mögött haladt. |
 -De csak, ha nagyon akarsz!-mondta és tovább indult. |
 Kicsit még nézegette a kancát,majd Syrkol intésére követte a mént.
A kanca "energia-gyűjtése" nem nagyon nyűgözte le,de azért a farkán lévő ékreszen egy pillanatra megakadt a szeme.
- Felőlem. - válaszolta röviden a kérdésre,majd Syrkolra nézett,hogy Ő mit szól a dologhoz. |
Az ékszer ami a farkán volt hirtelen fényleni kezdett és fekete lángnyelvek szivárogtak bele.Így gyüjtött energiát.
-Veletek tarthatok? |
| Syrkol egy nagyot sóhajtott és elügetett a kanca mellett.Mögötte intett fejével Dolostielnek, hogy jön-e vagy nem? |
| -A nevem Black Kill remélem tudjátok mit jelent!-mondta komoran. |
| Syrkol csak biccentett az új tagnak és várt. |
Meglepődött,mikor feltünt a nevelő,Timi személyében.Csak meghökkenve állt,de a "lány" jelenléte egészen nyugtató volt.Mikor újra hattyúvá alakult mélyen (és kicsit idegenkedve) biccentett neki.
Ekkor füleit hátracsapta és morogva elfordította fejét.Paták hangját hallotta meg.Syrkol mellé lépett.
- Úgy tűnik társaságunk akadt. - mondta dünnyögve.
Mikor megjelent az idegen csak szúrósan tekintett rá.Jó alaposan végigpásztázta tekintetével.Nem tünt veszélyesnek és mivel köszönt nekik,Dolostiel biccentett felé egyet. |
Black Kill vágtázott át a lápon.Szíve tele volt dühhel.Majd az egyik láp közepén megállt és körül nézett és újra galoppozni kezdett.Érezte a kis csapat szagát.Hamarosan a közelükbe ért.
-Hello!-csak ennyit mondott komoran. |
 Timi, mint hattyú szállt le Syrkol mellé.Átalakult emberi formájába és megfogta Syrkol szarvát.
-Syrkol!Mit művelsz?A lelkünk egy!A testünk más, de ezért nem kell tönkre tenned magad!Ha elmész a Fény Birodalmába akkor nem csak magadnak ártasz.....Azért, mert Nekem nem megy jól a beilleszkedés, Te nyugodtan élhetsz...ha eltűnök is egy kis időre!Syrkol, figyelj!Élned kell!Főleg, ha egy ilyen szép kanca áll melletted!-a kancára mosolygott-Ne csinálj semmi hülyeséget!Kérlek!
Syrkol nem tudott szólni, de aztán bólintott.Timi visszaalakult, majd bólintott a kát "lónak" és eltűnt.Syrkol csak állt, háttal a kancának. |
| Furcsán nézett,amolyan "mindjárt gondoltam" stílusban. |
Syrkol visszaugrott szembe a kancával és vicsorogni kezdett.
-Gondolod Én szeretem?A szemem sem bírja a fényt, ha tudni akarod!-ahogy befejezte elindult. |
Megtorpant.Utálta a világos helyeket és a Fény birodalma nem éppen valami sötét hely.Sokáig habozott.
- Nem akarok olyan lenni mint az a másik kanca,... és nem is leszek soha olyan. - mondta komoran - Nem vagyok az a csődörmániás típus.Nekem is vannak érzéseim,mint mindenki másnak.
Várt.
- Én nem bírom a fényt.Sőt!Utálom!Ez tudd.De ha menni akarsz,menj.Én nem szólok bele. |
| -Elmegyek.....-sokáig várt-.....elmegyek a fény birodalmába! |
| - Neked csak maradjon mindegy,hogy mihez mi közöm. - mondta,majd könnyedén Syrkol után lépdelt - Mitől fájna az életed? Sötét lény vagy. A fájdalom meg se kottyan. ... Hmm... Igen.Élvezetes.De nem haladsz ezzel előrébb.Sőt!Csak rosszabb lesz.De tégy,amit akarsz,nekem mindegy.Csak ezzel légy tisztában. |
-Kínzom az életem!Ami fáj, az ugye fáj?Hát akkor minek merengeni bármin is!Egyébként jó érzés...és mi közöd hozzá?
Majd felállt és ellépkedett. |
Látta,hogy Syrkol nagyon elfáradt.Odalépkedett hozzá,majd egy kis ideig nézte,úgy,hogy tekintetük találkozzon.
- Neked meg mi bajod? - kérdezte felvont szemöldökkel /nem a fáradtságra értette/ |
| Föl is bukkant.Ahogy felért nagy levegőt vett, mintzha fuldokolt volna.Mocsarasan, fáradtan elbandikolt a parthoz a kanca mellett, de észre sem vette, hogy nem egyedül van, olyan kimerült volt.Ahogy a parthoz ért elvágódott. |
| A láphoz lépett.Nézte,hogy Syrkol vajon felbukkan-e. |
[42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A láp lassan, de biztosan magába szívta őt! 
Hirtelen megállt.
-De csak, ha nagyon akarsz!-mondta és tovább indult.
Kicsit még nézegette a kancát,majd Syrkol intésére követte a mént.
Timi, mint hattyú szállt le Syrkol mellé.Átalakult emberi formájába és megfogta Syrkol szarvát.