Súgó

Témák:	Hozzászólás (Utolsó)
Korallerdők Korall-király sebesen úszott az erdőben, gondolatban mondva Narválnak:-Úgy se kapsz el!	54 (2011.09.27.)
Moszatlabirintus -Még egy megálló pont!Itt nagyon mi se jártunk, csak látásból ismerjük!	94 (2011.09.27.)
Az örökké sötét vizekben  Ikon lemerült a vízbe. - Hm, ott mintha jönne valaki.- gondolta. Majd közeledni kezdett a közeledő felé.	36 (2011.09.27.)
Tengeralatti mezők Lionelf felvette egyik kedvenc alakját és hatalmas méretű cápaként úszkált a mezőkön. Aztán hirtelen medúza lett, majd tengericsikó. Aztán hirtelen hal, majd delfin. Végül egyszarvú lett. 'Hehehe. Szeretem a képességem. Remek torna, remek próba, remek szórakozás. Remek, remek, remek!' Könnyedén ide-oda suhant a víz alatt, mint valami kísértet. Mint valami történelmi faliszőnyegről leépett, sovány kísértet.... Könnyedén játszadozott a vízzel, a kevés fénnyel, a többi élőlénnyel. És jól érezte magát. Nem akart Leolanra gondolni, akit oly kétségbeesetten vitt a remélt gyógyulásba. Tudta jól, hogy Draugherit meggyógyította, de azt is tudta, hogy a gyönyörű kanca hosszú ideig kell majd bújkáljon és gyógyuljon. 'Sokba került az a csata. Megérte....De sokba került...' merengett. Sosem vallotta be senkinek, hogy szereti Leolant. Magának igen, mert a bölcselő nem hazudhat magának. Bárki másnak igen, de magának nem. És sosem mondta el a kancának sem. Sosem mutatta ki, kiválóan hazudott a szemébe, ha tehette elkerülte....De az érzelmei akkor sem változtak.....És amikor ott látta félholtan...Tudta jól, hogyha a kanca halott lett volna, ő örömmel lépett volna utána.... De élt. És így Lionelf is.... 'Az a lényeg, hogy egy szép napon elfeledhetem.... És hogy Ő boldog.....' úszkált tovább.	127 (2011.09.27.)