|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.23. 13:17 - |
 Lunur lassan sétálgatott a Tundrán.Legjobb "barátnőjét", szinte testvérét kereste, Arast.Úgy volt, hogy itt találkoznak.Sajnos rá kellett jönnie, hogy Aras még messze jár.Úgy döntött addig pihen egyet.Bemászott egy nagyobb fenyő alá és lefeküdt, de semmiképp sem aludt el. |
[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
_________________________________________________ |
Jókedvűen bólintott, majd követte Jégvihart... |
 -Amerre visz a szél!-mosolygott, s felröppent.....
|
Elmosolyodott.
-Induljunk hát!-mondta, majd követve Jégvihar példáját, ő is széttárta hatalmas szárnyait.
-Merre kezdjük az utat?-kérdezte. |
Bólintott.Csend következett.
-Na akkor megyünk birodalom-nézőbe?Kiváncsi vagyok, mennyit változott egy év alatt!-bontogatta szárnyait. |
-Nálam sokáig váratott magára...-mondta kis szünet után.
-Akkor jelent meg, mikor a gazdámat megismertem. Egyik hétről a másikra...attól kezdve a gazdám segített, hogy kordában tudjam tartani, és irányíthassam. |
-Nos, tény, hogy a hideget mindig is jobban kedveltem, de Koni ébresztette fel és edzette ki bennem.S neked? |
Megértően bólintott.
-Akárcsak én.-mondta töprengő hangon.
-És neked mikor mutatkozott meg az elemed?-kérdezte. |
-Semmi gond, megértem!Nekem sem volt mindig így.Amíg csak testi erőt használtam, kimondottan "korlátlan" voltam, de most, hogy már előjött az elemem, én sem tehetek akármit. |
Bólintott.
-Értem! Csak számomra azért tűnhetett első hallásnak furcsára, mert nekem nincsenek ilyen 'gondjaim', bár az erős hőt én sem kedvelem.-fintorodott el a gondolatra. |
Forlond kérdésére megint elvigyorodott.-Ha kötött gátak nincsenek is, én nem mozdulhatok ki innen, mert érzékeny vagyok a hőre.Ezért alszom "nyári-álmot" és vagyok "idekötve", kivéve télen.Érted már? |
Felvonta szemöldökét.
-Miért ne mozdulhatnál ki innen?-kérdezte.-Ha jól tudom, itt nincsenek kötött határok. |
Erre elvigyorodott.-Mivel évi három évszakban nem mozdulhatok ki innen, rendszerint alszom, vagy végig repülöm az Örök Tél Birodalmát! |
Jégviharra pillantott.
-Nos, nekem mindegy. Kezdhetnénk itt az utazást, és akkor körülnézhetnénk kicsit alaposabban.
-Te már jártál itt valaha?-kérdezte. |
Kissé feleszmélt.
-Persze, ha még csak most jöttél, nem kell azonnal elindulnunk.... |
-Miért is ne? -egyezett bele Forlond. Ráfért már egy kis utazgatás.
A fáradtság, amiu kerülgette, pár pillanat alatt szerte is foszlott. |
Elmosolydott.-De még mennyire!Épp most készültem birodalom körüli útra; nem tartasz velem? |
Nem lepődött meg különösképp Jégvihar reagálásán, hiszen amennyire megismerte, tudta, mire számítson.
Biccentett a sárkánynak.
-Úgy látom, mostanra kialudtad magad.-mosolyodott el. |
Lankadt figyelme, Forlondot észre sem vette, csak akkor, amikor megszólította.Hirtelen reagálásképp fölötte termedt, s, ha nem ismeri fel a sárkányt, le is szorítja a földre.
Még nem köszönt, hanem kirepült Forlond felől, le a földre.
-Örvendek!-fordult a sárkányhoz. |
Ahogy éles szemével a környéket pásztázta, az égre tévedt a tekintete. És valami mozgott...valaki...
Ekkor ismerte fel az ismerős alakot.
'Jégvihar?' gondolta bizonytalanul, majd kitárta vitorlányi szárnyait, és a következő pillanatban már a levegőt szelte. A sárkányt utolérve elmosolyodott mögötte.
-Üdv! |
[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Lunur lassan sétálgatott a Tundrán.Legjobb "barátnőjét", szinte testvérét kereste, Arast.Úgy volt, hogy itt találkoznak.Sajnos rá kellett jönnie, hogy Aras még messze jár.Úgy döntött addig pihen egyet.Bemászott egy nagyobb fenyő alá és lefeküdt, de semmiképp sem aludt el.
-Amerre visz a szél!-mosolygott, s felröppent.....