|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.24. 16:00 - |
 Leszállt.Higgattan ballagott a folyóhoz, fakrával egyet odavágott, de a folyó teljes jégtömb volt, alatta is csak még több jég lakott, viszont teljesen tiszta.Jégvihar fogott egy jég darabot és elvitta a parttól párméterre.Lefeküdt, melső lábai közé fogta a "kicsi" darabot és nyalogatta.Elég aranyos látvány volt hozzá képest... |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
_________________________________________ |
 Csak mosolygott, majd szárnyra kelt, s egy nem túl veszélyes "határfelé" vette az irányt....
|
 Óvatosan felcsúszott az erős mén hátára.
-Köszönöm!-suttogta. |
-Dehogy!Csak kapaszkodj, s helyzkedj el a legbiztonságosabban, s kényelmsességben...Nem túl széles a hátam!
Leerszkedett, hogy a kiskanca fel tudjon rá szállni. |
-Az jó lenne!De csak akkor ha nem jelentek gondot!-csillantak fel szemei. |
-Ej, hát nem figyelmeztetett a légáramlatokra?Mindegy, a lnyeg, hogy ennyivel megúsztad!Ismerek valakit, aki helyre tudná rakni!Elvigyelek hozzá? |
-Igen!Amikor megpróbáltam Jégvihar után menni!-mondtam elcsüggedtem.
-Azt hiszem eltört...-tettem hozzá. |
A kis kanca nem tudta eléggé palástolni-ha akarta- a fájdalmát, ugyanis arca kissé eltorzult.-Mi történt a szárnyaddal?Lezuhantál? |
A hang irányába fordult.
-Üdv!-köszönt.Szárnya rettenetesen fáj.Óvatosan oldalához igazította.Így már tűrhetőbb volt a fájdalom. |
Nem repült olyan magasan.Még az alacsonyabban lévő felhőket sem érte el.Nem Jégvihar miatt jött ide, bár nem utasított volna el a sárkány vendégszetretét, ha beleakad.Viszont most egy másik lénybe futott bele.A távolról pillantotta meg, s csodálkozott, hogy ilyen kietlen helyen, ilyen fiatal peguni gyalog jár-kel.
Ledobbant elé úgy, hogy ne ijedjen meg a fiatal lény.-Örvendek!-köszönt. |
-De...de hát én...-nézett utána értetlenül.Gyorsan utána ugrott viszont a sárkány után maradt szél nem volt jó.Össze vissza kavargott végül a földre vágódott.Jobb szárnyára zuhant ami hatalmasat reccsent.Érezte ,hogy nagyon fáj.Felállt és már látszott ,hogy sikerült eltörnie.Szomorúan baktatott a befagyott tóhoz.Elrepülni nem tudott és a hegyeken nem volt biztonságos.Itt kelett maradnia. |
Hirtelen meggondolta magát: a hegyek nagyobbak voltak, s Ravyn nem bírta volna már az oxigén hiányt.Lassan jelzett, s leereszkedett.Amikor földet értek, így szólt:-Sajnos mégsem vihetlek magammal...túl veszélyes.
S meg sem várva a választ, szárnyra kapott, elrepült. |
-Nem tudok róla... |
-Értem!-mondta.
-És van testvéred?-kérdezte kiváncsian. |
-Nem, de itt telepedtem le! |
Valóban ritkább volt az oxigén de nem zavarta.Viszonylag könnyen tudta felvenni a sárkány ritmusát.A táj is csodálatos volt.
-Mond te mindig itt éltél?-kérdezte kiváncsian. |
Bólintott.Lehetőleg lassan repült a biztonság kedvéért.Lassan, de érezhetően feljebb emelkedett, hogy Ravyn is emelkedhesen...Hamarosan feltűntek birodalmának határai a hegyek!Levegő már ritkás volt, remélte a csikó még kap levegőt fenn, de nem mert lejjeb menni...Nincs köztük még elég összhang, s a hegyek kerülgetése nem alkalmas egy ilyen párosnak! |
-Akkor nyáron nem zargatlak!-mondta. |
-Tudom, ezért is választottam ezt a helyet területemül!Ezt persze ne úgy vedd, hogy nem jöhet ide senki, de ajánlott csak télen felkeresni!Nyáron ugyanis alszom, s sokkal ingerültebb vagyok, mint általában. |
Gyorsan felröppent és próbált nem lemaradni a sárkánytól.Mindig elekerülte a hatalmas szárnyakat és fölötte maradt.Furcsa volt egy sárkánnyal utazni de valamilyen biztonságban érezte magát.Jó magasra emelkedtek ,hogy jól elférjen Jégvihar.
A sárkány nagy sebességel repült és Ravyn közel került a testéhez.Néha szárnyait használnia sem kelett.Egyszerűen kitárta szárnyait.A táj nagyon tetszett neki.
-Gyönyörű ez a hely!-mondta ámuldozva. |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Leszállt.Higgattan ballagott a folyóhoz, fakrával egyet odavágott, de a folyó teljes jégtömb volt, alatta is csak még több jég lakott, viszont teljesen tiszta.Jégvihar fogott egy jég darabot és elvitta a parttól párméterre.Lefeküdt, melső lábai közé fogta a "kicsi" darabot és nyalogatta.Elég aranyos látvány volt hozzá képest...
Csak mosolygott, majd szárnyra kelt, s egy nem túl veszélyes "határfelé" vette az irányt....
Óvatosan felcsúszott az erős mén hátára.