|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.08. 21:34 - |
 Zorf épp egyik kedvenc helyén baktatott!A végzethegyen!Elég sötét volt, elég magas és elég veszélyes!Felgyújtott egy követ és ledobta!Most éppen ezzel szórakozott, mert nem talált más szórakozást!
De aztán kezdte unni... |
[256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
_____________________________________________ |
Már messziről látta a hegyet. Még kinn a tenger felett suhanva kiszúrta a láva vörösét! Nem látott semmi egyéb, figyelemfelkeltő dolgot, ahogy a Rémségek Szigete kezdett kirajzolódni előttük, ezért egyenesen arra szállt.
Annál nagyobb volt a meglepetése, mikor ledobbant a hegytetőn, és előtte elterült a hatalmas kráter, forró gőzöket bugyogva fel - és nem látott sehol egy teremtett lelket.
- Azt hiszem eltévedtem - vallotta be zavartan. |
 - Itt nyugatra....
|
Viszonozta a mosolyt, majd Ashfaloth után indult. Magabiztosan lépkedett lefelé, egyszer meg nem botlott, és bár lábai vékonynak, törékenynek látszottak, Cebrasnak nem kellett sokat erőlködnie, mire leért.
Mosolyogva visszafordult, hogy bevárja a pegazust.
|
- Egy olyan helyre, ami szerintem tetszeni fog - mosolygott a kancára.
Elindult lefelé, és reménykedett, hogy nem töri ki a csüdjét. |
Bólintott, és igyekezett kiűzni gondolatai körül a hegytetőt.
Kíváncsiság ébredt benne az említett hely hallatán.
-Miféle hely az?-kérdezte egészen más hangnemben.
|
- Én inkább nem akarok ezzel próbálkozni! - nyerítette egy hatalmas dobbantás kíséretében.
- Gyerünk innen máshová! Végülis ismerek egy szép helyet! - javasolta hirtelen. |
A kérdés hallatán habozott.
-Nos...a hely is erről kapta a nevét. Ha valaki a mélyébe pillant, megláthatja a végzetét...ezért lett Végzethegy. Csak nem tudom, hogy ez valóban így van-e...vagy hogy egyáltalán akarom-e látni.-mondta elkomolyodva.
Gyakoriak voltak nála az efféle hangulatváltozások.
|
Ashfaloth kicsit meglepődött a hirtelen témaváltáson. Aztán elgondolkozva felnézett.
- Nem vágyom lávához.....És a gazdánk mindig óvott minket a túl erős vadvarázsoktól.....Veszélyes! Miért akarsz feljutni oda? |
Elgondolkodva (és igen, talán kicsit vágyakozva is) nézett a mén nagy szárnyaira.
Majd röpkén elmosolyodva, megkérdezte:
-És a Hegy tetején is jártál már?-bökött fel fejével a Végzethegyre, melynek most az alján álltak.
-Állítólag különös dolgokat látnak ott a lények...mindenki mást.
|
- Ez csak egy sziget.....Határai vannak, méghozzá határozottak...Ugyan mit találhat itt egy magamfajta? - morogta, és széttárta irdatlan szárnyait.
- Szeretem a szabad szelet....A száguldást, a sebességet, az újat....Mégis mennyi itt az esélyem erre???
A kancát fükészte mostmár az ég helyett.
- Egyikünk sem ismeri ezt a helyet...Honnét tudod, hogy lehet itt bármi izgalmas? Berepültem már pár helyet itt, nem láttam semmit, ami érdekelt volna, a társaimhoz meg semmi kedvem visszamenni.... |
Csillogó szemeivel a mént fürkészte. Majd bíztatón mosolygott rá.
-Ugyan már! Hogyne lenne rá lehetőséged?-kérdezte.-Igen, abban igazad van, hogy a Szigeten kell maradnod, de biztosan nem életed végéig...
-Különben is, a Szigeten belül is vannak látnivalók.-mosolyodott el.-Csak keresni kell őket...
|
Nagyot horkantott.
- Fiatalság bolondság! Habár meglehetősen pallérozatlan elmére vall ez a lótás-futás!!! Én jobb szeretem megfontolni az utaimat! Persze, már ha van rá lehetőségem.... |
Még elköszönni sem volt ideje, az idegen ménnek máris hűlt helye volt. Csodálkozva, egyben szemöldökét felvonva nézett Ashfaloth-ra.
-Milyen sietős...-jegyezte meg epésen.
|
 -Vándorlok!-mondta.
-Úr Isten elfogok késni!Találkozóm van.Nagyon ötültem a találkozásnak és még egyszer elnézést!-mondta.
-Isten önökkel!-mondta és irdatlan tempóban lesüvített a hegyről. |
Pillanatnyi rémületében már majdnem felágaskodott, de nagyot horkantva dobbant a földre, mikor látta, hogy mégsem lesz ütközés a dologból.
-Üdv!-köszönt egy kicsit bosszúsan. Nemegyszer fordult vele elő effajta ütközés, melynek sokkal rosszabb vége lett. Megrázta sörényét, és csillogó szeme sarkából huncutul Ashfaloth-ra pillantott.
-Mi járatban ezen a veszélyes helyen?-kérdezte úgy, mintha csak az időt kérte volna számon.
|
- Talán, remélem..... - kezdte, de ekkor egy foltos lény robbant közéjük! Őt észre sem vette.......
Morogva vetette oda a ménnek, aki nem is köszönt neki:
- Üdv....siheder.... |
Egy idegen csörtetett fel a hegyen.Az egyik fordulójában majdnem beleütközött a kancába de még időban fékezett.
-Üdv!-köszönt illedelmesen és mélyen fejet hajtott. |
Megértően bólintott.
-Nos, legalább neked van szárnyad...nekem, unikornis lévén ez soha nem fog megadatni...
-És biztosan nem örök életre kell itt maradnod. Az is lehet, hogy csak átmeneti ideig...-mondta bíztatóan.
|
- A társaim igen. Erisziként ezen a szigeten kell élnem....Érdekes hely, azt látom, tudom jól, de vonz a világ többi része is....Tudom, hogy van tovább is, mint a sziget partja, hát mennék én is tovább! Mire való a szárnyam, ha nem repülésre?! - fakadt ki keserűen. |
[256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Zorf épp egyik kedvenc helyén baktatott!A végzethegyen!Elég sötét volt, elég magas és elég veszélyes!Felgyújtott egy követ és ledobta!Most éppen ezzel szórakozott, mert nem talált más szórakozást!
- Itt nyugatra....
-Vándorlok!-mondta.