|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.06. 18:19 - |
 Yavanna szomorú volt.Szinte nem látta a csillagokat a könnyeitől.És ezt mondta magában:
-Jaj,hogy tehettem ezt!
|
[45-26] [25-6] [5-1]
______________________________________ |
 *Gyorsan bólintott párjának és követte a levegőbe.*
|
 Komoly arccal bólintott, és elrúgta magát a jéghegytől.
- Próbáljunk meg ráakadni a társainkra! - javasolta, ahogy nyugodt tempóban elkezdett levitorlázni. |
*Kíváncsian nézelődött, miközben talajt fogtak és elindultak a magas, jeges hegyen. Röviden elmerengett és igyekezett megtudni valamit, ami hasznos lehet a számukra.*
- Úgy tudom, a Havas Erdők egyikében - *válaszolta előszőr, majd még hozzá tette* - a jéghegyhez legközelebbiben. Szerencsénk van. Remélem még találunk valakit ott... |
Az irdatlan jégtömb vakító villanásai úgy vezették eddig őket, akár egy világítótorony a hajósokat. A napfény és a jég trükkjei megtévesztően szépnek mutatták a csúszós hegyet, de Raffaello valójában alig törődött a szemkápráztató jelenséggel. Csak arra kellett, hogy megtalálja a havas vidéket, ami nem nagyon volt otthonos terep a számára.
Most pedig, hogy ideértek, már borzongott, és érzett néhány épphogy csak felsejlő sajgást a testében. A hideg régi hegeket, harcokat juttatott eszébe.....egyiket sem akarta soha, nem önszántából került a közelükbe, és nem is szívesen emlékezett.
- Büszkeüstök, Te tudsz valamit arról, hogy a Lelkek Kövét hol rejtették el itt? - kérdezte szelíden párjától, miután szemrevételezték a havas, kopár, élettelennek tűnő vidék erdőit és lankáit körben. |
 Nagy bundája megvédte a jéghegyen tomboló vihartól. Miért nehezítik meg ennyire a dolgát?! Hiszen pont ő, akiért jött, szítja ezt a vihart - pedig a másik is tudja, hogy úton van érte. Ám ahogy feljebb ért, a hóesés enyhült, a tetőn már teljesen elállt. Ott állt Ő!
 Hideg szemeivel csendben meredt az idegenre.
- Te vagy Aina?
- Igen. Akkor te biztos Sokkon lehetsz. Koni küldött, hogy vezesselek el hozzá.
- Állok elébe. - felelte a hím, s a vihar elült. Követte Aina-t. |
 Megcsókolta Apexet, majd kecsesen ügetve elindult az Álmok birodalma felé.
(oda is reag) |
 -Biztos szép hely mind a kettő!Szerintem nézzük meg az Álmok Birodalmát bár te is egy szép álom vagy ami sohasem múlik el!Aztán menjünk a Kristály Hegyre! |
| -Inkább ne oda!Ott mindig sokan vannak!Menjünk inkább az Álmok Birodalmába!Vagy a Kristályhegyre!Válassz! |
-Nem tudom!-vonta meg a vállát.
-Mehetünk pl a mezőre!Vagy máshova. |
Irina is utána csúszdázott.
-Huhh!Ez izgi volt!-mosolygott.-És hova menjünk?-kérdezte. |
-Akkor induljunk!-mondta mikor látta ,hogy lem lesz olyan könnyű dolguk mivel a lefelé vezető út tiszta jég volt.
-Előre megyek és odalent várlak!-mondta és csúszni kezdett.Hamar leért és várta Irinát. |
| -Én is nagyon szeretlek!........Hát...pont azon gondolkodtam, hogy kezd tényleg nagyon hideg lenni. |
-Szeretlek!-mondta.
-Szeretnél még maradni vagy leszánkázzunk a hegyről?-kérdezte. |
Irina párjához bújt.
-Elég a szeretlek szó...-mosolygott. |
Nagyon boldog volt és végig gondolta hiszen nemrég még egy magányos mén volt most meg a család alapításról van szó.De ennek nagyon örült.Kiállt a csúcs egyik kiálló szirtjére és hangosan nyerített majd vissza ment párjához.
-Nem tudok olyan szót mondani amivel kifejezhetem ,hogy mennyire szeretlek!-mondta. |
Irina újra megcsókolta párját.
-Te meg az egyetlen olyan csődör....-mosolygott. |
| -Te vagy az egyetlen olyan kanca akivel el tudnam képzelni a család alapítást!-mondta és magához húzta párját és élvezte a pillanatot. |
-Tényleg?-kérdezett vissza meglepetten szinte azonnal.
Apex szemébe nézett, majd megcsókolta.
-Köszönöm!-mondta. |
Arcán nagy mosoly volt.
-Én is nagyon szeretném!-mondta tiszta örömmel és őszinteséggel. |
[45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Yavanna szomorú volt.Szinte nem látta a csillagokat a könnyeitől.És ezt mondta magában:
*Gyorsan bólintott párjának és követte a levegőbe.*
Komoly arccal bólintott, és elrúgta magát a jéghegytől.
Nagy bundája megvédte a jéghegyen tomboló vihartól. Miért nehezítik meg ennyire a dolgát?! Hiszen pont ő, akiért jött, szítja ezt a vihart - pedig a másik is tudja, hogy úton van érte. Ám ahogy feljebb ért, a hóesés enyhült, a tetőn már teljesen elállt. Ott állt Ő!
Hideg szemeivel csendben meredt az idegenre.
Megcsókolta Apexet, majd kecsesen ügetve elindult az Álmok birodalma felé.
-Biztos szép hely mind a kettő!Szerintem nézzük meg az Álmok Birodalmát bár te is egy szép álom vagy ami sohasem múlik el!Aztán menjünk a Kristály Hegyre!