|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.05. 13:48 - |
 Sziasztok!!!
Én Javanna vagyok!!! |
[294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Anhar őszintén meglepődött Astro Jule szavain. Meg volt róla győződve, hogy a lény csak eddig tartott vele: feljuttatta a városba, és ezennel közös tetteiknek vége is.
Hihetetlen öröm és hála töltötte el!
- Nagyon köszönöm! - mondta halkan, de azért érthetően, és arcára kiült régi, halvány, végtelenül nyugodt mosolyainak egyike.
A bazárba vezető út csöppet sem volt könnyű. Mint kiderült, Anhar nagy teste idefenn egyáltalán nem volt nagy....Kétszer sodorták félre őket valamiféle hatalmas, minótaurusz-forma alakok, egyszer egy kőtömböket szállító, sárkányméretű batár (minek ennyi kő idefenn?!?!), egyszer pedig egy végtelennek tűnő nyáj, ami piros, hatlábú, bolyhosbundájú....sünféleségekből állt. A kisebbek értek Anhar könyökéig...
- A bazárban meg még ennél is rosszabb lesz -mormolta komoran, mikor végre szabad lett az út.
- Akiket keresek, magas, humanoid lények. Semmiféle szőrzetük nincs, fekete bőr köpönyeget szoktak hordani. Nincsenek sokan, de több botjuk is van a bazárban. Remélem hamar ráakadunk egyre. |
Jule látta Anharon a hirtelen rátörő elveszettséget.
- Anhar... - lépett hozzá közelebb, hogy egészen halkan beszélhessen a kancához.
- Szeretném, ha tudnád, hogy... - egy fiatal, hangosan nevetgélő lénycsoport haladt el éppen mellettük, így egy rövid időre elhallgatott.
- ... nem vagy egyedül ebben az egészben. Segítek, ahogy tudok... - újabb zavaró tényezők haladtak el mellettük.
- ... meg fogod találni. Csak Te vagy erre képes! Én... mi pedig segítünk.
Astro Jule hátrébb lépett és bíztatóan nézett Anharra.
- Hát akkor... - kezdte és irányba állt - ... nézzünk el a bazárba! |
Anhar nagy szusszanással bólintott csak Astro Jule-nak.
- Ez nem sokon múlott...
Lesimította a szárnyait.
- A bazárban...Ha ott nem találok semmit, akkor az ékszeresek negyede jön...
Valahogy hirtelen borzalmasan elveszettnek érezte magát....
A városban óriási volt a tömeg és nem is lógott ki a sorból, de.....sosem tervezte az életét úgy, ahogy alakult...
Nem volt városi lény....
|
Szabályosan bezuhantak a tömegbe, amit jópáran csúnya szavakkal is illettek! Astro Jule gyorsan összekapta magát és sűrű bocsánatkérések közepette kicsit odébb taszigálta Anhart, hogy ne legyenek annyira a figyelem középpontjában.
Csak amikor sikerült egy kisebb forgalmú utcába bejutniuk, engedte meg magának a hatalmas sóhajt, illetve kezdte el magát és Anhart végignézni.
- El sem hiszem, hogy megúsztuk... - préselte ki szabályosan magából az egyes szavakat.
- Minden rendben? - kérdezte meg azért udvariasan a kancától, mielőtt a tárgyra tért volna.
- Tudod merre akarsz indulni? |
------------------------------------------------------------------------- |
-A főtorony?-ismételte felcsillanó szemmel.-Jól hangzik.
Beszéd közben persze egy pillanatra sem hagyta abba a bámészkodást, hiszen annyi új dolog volt itt! Chay titokban tiszta szívből örült, hogy Swallow-val hozta össze a sors.
Erre a gondolatra elmosolyodott, és puszit nyomott kedvese arcára. |
 Nevetve bólintott, és Chay oldalán nekivágott a városnak.
- Elviszlek a főtoronyba! Hihetetlen hely! |
Kíváncsian kapta fel a fejét.
-Hogyne lennék benne!-vágta rá lelkesen.-Hisz tudod, hogy a lépcsők nekem nem jelentenek gondot...-mondta bujkáló mosollyal. |
- Azon gondolkoztam - kezdte lassan - Amióta Téged megismertelek, mindig töröm a fejem, hogy milyen csodákkal nyűgözzelek le. Lenne itt egy csodálatos.....Ha némi lépcsőmászásban még benne lennél.... |
Megnyugodva mosolyodott el, és viszonozta a csókot.
-Nos, akkor mi a következő úticél?-kérdezte kíváncsiskodva.- És ezúttal repüléses kitérő nélkül.-tette hozzá széles mosollyal. |
- Ó ugyan! - nevette el magát, és Chayhez lépett, hogy megcsókolja.
- Nem volt ez rossz, de hogy igazán szépen és méltón tudjak bókolni egy csodás és tüzes hölgynek, nekem kell a biztos alap, hogy a patámban tartsam a helyzetet! - kacsintott. |
Végül ő is landolt kecsesen, ahogy patái leértek a földre, a lángszárnyak egyszerűen kialudtak...mintha csak a szél fújta volna el őket.
Szégyellősen pillantott fel Swallowra.
-Sajnálom...-kezdte- azt hittem, tetszeni fog, de tudhattam volna, hisz föld az elemed...-pirult el, és bánta, hogy így megriasztotta szerelmét. |
- Hát.....remélem bejön - mormogta epésen, mivel fogalma sem volt hogyan is kell pontosan repülni. De megbízott szerelmében, Követte őt, arra koncentrálva, hogy szárnyai tegyék, amit kell. Minden kételkedése ellenére, bejött a dolog!
- Hurrá!!! - nyerítette túláradó örömmel, ahogy közeledett a tető. Lehet, hogy feljöttek a csillagok közé, egy rejtélyes, földönkívüli városba, lehet, hogy ők csodás dolgokat láthattak, amit más soha, de Swallow földelemű lény volt: kellett a patája alá a szilárd matéria! |
-Feszítsd ki jól a szárnyaidat, és körözz lefelé!-tanácsolta párjának, és szorosan mellette lassú, íves körökben repült...és a magasság valóban csökkent!
-Ha tartjuk az irányt, ott landolunk, ahonnan elindultunk. |
- Szép, szép, minden nagyon szép, de hogy tudok megállni?! - morrantotta kissé idegesen. |
Csodálkozva kapta fejét az elrobogó Swallow után. De nem maradt egyhelyben sokáig: a mén hangjára már száguldott is utána.
Utolérve az ideiglenes pegunit, megnyugtatón odahajolt hozzá.
-Ne aggódj, nem zuhansz le! A szárnyaid megtartanak! Ne lefelé, inkább előre nézz.-tanácsolta neki, és szárnyaival a kilátást mutatta.
-Nézd, innen látni az egész várost!-mondta lelkesen, miközben már együtt repültek tovább: Chay magabiztosan és kecsesen, Swallow még bizonytalanul. |
Kétkedve pillantott a pótszárnyakra....de nem akarta megbántani Chayt, és ha a levegő nem is eleme, egyszer egy ilyen kalandot muszáj kipróbálni! Amíg a terasznál maradnak, nem lehet baj!
Röviden nekifutott, és elrúgta magát a kövezettől, arra gondolva, hogy a szárnyak szétterülnek......és az ötlet a jelek szerint bevált! A szárnyak könnyedén felemelték a magasba!
És mielőtt észbe kaphatott volna, vagy rájöhetett volna hogy kell kanyarodni, ki is suhant a város házai fölé!
A szíve felugrott a torkába, ahogy a mélybe bámult maga alatt......de legalább a szárnyait nem csukta be!
- Chay! - nyerítette szinte követelődzőn, egyre suhanva a messzeség felé.... |
Mosollyal az arcán válaszolt:
-Talán azt hitted, dísznek varázsoltam a szárnyakat?-ezzel széttárta ideiglenes lángszárnyait, és egyetlen nagy csapással már a levegőből nézett le szerelmére!
-Nos? |
Swallow meglepetten nézett kedvesére, és sokat sejtő-sejtető hangon kérdezte:
- Te....komolyan ki akarod ezt próbálni? - fúlt el az izgalmaktól a hangja. |
Csillogó szemeivel nézte, ahogy Swallow kipróbálja új ideiglenes szárnyait, és mosolygott, ahogy arcát megcsapta a forró szellő.
-Addig használd, amíg meleg!-viccelődött, majd a varázst végrehajtotta saját magán is: hátrafordult, lángot fújt, azokat gondosan szárnyakká formálta, és kipróbálta őket-működött!
Valahogy Swallow közelében minden sikerült neki...
|
[294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sziasztok!!!
Nevetve bólintott, és Chay oldalán nekivágott a városnak.