|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.30. 13:26 - |
 *Alassëa csöndesen, finoman emelgette karcsú lábait a magas, selymes fűben. Szeretett itt. Szerte a földön mindenfelé hófehér és aranyszirmú virágok nyíltak, kábító illatuk kedvesen csalogatta a pillangókat. Jobbra kristályvizű patak csörgedezett, friss, párás levegővel ajándékozva meg az odatévedőket. Hűs vize finom és édes volt, aki itta, rögvest erőre kapott tőle, bármily' fáradt is volt.
Alassëa lassan a patakhoz sétált, lehajtotta szép fejét és lassan kortyolt belőle. Virágokkal teletűzdelt sörénye lágyan a homlokába omlott, miközben ő szomját oltotta, s úgy érezte, nincs ennél békésebb hely a világon.* |
[178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 Hirtelen fújn kezdett a szél, de más volt...gyengéd!"Itt még a szél is más..." nézett szét mosolyogva.A pillangók abbahagyták a csapkodást, ráfeküdtek a szélre!!!Hagyták, hadd fuja őket oda, ahova akarják....
-Tegyünk mi is úgy, mint a pillangók, mit szólsz, Illustrissima?Egy próbát megér.-mosolygott. |
 Biccentett.
|
Komolyan hallgatta, majd elmosolyodott.
-Rendben, akkor maradjunk ebben a magasságban!-mosolygott.Most kb egy jókora fa (talán tölgy) magasságában lebeghettek . |
- Ömm.....nos - kezdte zavartan - én igazából....akkor vesztettem el a szárnyaim, mikor egyszer túl magasra repültem, és elkapott egy vihar....A többiek meg is haragudtak érte, igaz, akor tényleg buta voltam, mert holt szárnyakkal kockáztattam....A lényeg az, hogy Draugherit akkor megtiltotta, hogy magasra repüljek.....Sőt, be is zártak egy időre.....mint valami csikót...... |
-Mi a gond?-kérdezte hirtelen, látva Illustrissima dermedtségét. |
Nagy lendülettel, vidám röpüléssel követte Szellőt, ahogy elkezdtek emelkedni. Jókora kitérőket tett, mert még mindig nem tudott betelni a levegővel, és lenyűgözte, hogy újra fentről láthatja a világot!
Aztán hirtelen megdermedt..... |
Elmosolyodott.-Ne ereszkedjünk fejebb?Nézd, a pillangók is feljebb szálltak...Ne maradjunk mi itt lenn!-valóban elállt a szél, most szabad volt a pálya minden érzékeny szárnyú lénynek! |
Elmosolyodva bólintott.
- Ez az én ajándékom az égtől! Nagyon praktikus...... |
Mosolyogva nézte Illustrissimát.
-Ó, milyen borzalmas baleset...-kiáltotta megrendülten.-Tisztellek, hogy átvészelted ezt az esetet és semmi nyoma mára...Én képtelen lettem volna erre! |
- Nagyon-nagyon régen! - nevetett magánkívül. Hatalmas kört tett a pegazus körül, aztán szaltózott, pörgött, csinált egy kisebb dugóhúzót, szállingózott, akár egy falevél, végül kibökte, amikor újra Szellő mellé lebegett:
- A tavalyi tavasz előtt balesetem volt és elvesztettem a szárnyam. Egy évig unikornisként éltem, csak nemrég nőtt vissza a szárnyam. |
Mosolygott.
-Ezekszerint régen repültél, nem igaz?-kérdezte csodálkozva. |
Illustrissima alaposan megnézte magának szárnyait, azzal röviden nekivágtatott, és nagy lendületet véve felrúgta magát a levegőbe! Nagy szelet kavaró, libbenő mozdulatokkal tett egy kört, és könnyezve kacagón Szellő felé fordult,
- Még nem felejtettem el repülni! - kacagta elfúló hangon. |
A szeme egy pillanatra megakadt Illustrissima gyönyörű szárnyain.Valóban büszke lehet rájuk.Majd megrázta fejét "Bámulni nem illik!", s "beindította az ő propellerjeit".Lassan, de biztosan emelkedett, nem rugaszkodott a magasba, mint a toll-szárnyúak, szépen egyelletesen vált el a talajtól.Lábait felhúzta (mint a képén).... |
Kitárta szárnyait. Vad színekben pompázó ragyogó bársonytakarónak tűntek az életre kelt tagok!!
- Ó hogyne - vigyorodott el. |
Ő is felnézett.-Repülünk egyet?-mosolygott. |
- Remélem..... - pillantott az égre. |
Elmosolyodott.-Önszántamból jöttem ide!Ott tartják a frontot...Ezenkívül nincs semmi gond a Birodalommal.Hamarosan rendeződik minden! |
- Öhm.... - vörösödött el - Nekem úgy rémlik a többiek emlékeiből, hogy Te valamelyik tónál élsz.....Ugye nem....valami baj miatt kerültél ide? - fogta el az aggodalom.
- Rég jártam ezen a völgyön kívül...Híreket sem hallottam arról mi folyik odakinn....Nem szeretnék elmenni innen, de....ha baj van, nem maradhatok... - motyogta. |
Észrevete Illustrissima szándéát.Felemlete fejét, lenyelte az utolsó falatot.-Igen? |
Elgondolkozva nézett Szellőre, aztán úgy tűnt, mintha szólni akarna, de az utolsó pillanatban visszanyelte a szavakat. Étkezőt nem illik zavarni! |
[178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Alassëa csöndesen, finoman emelgette karcsú lábait a magas, selymes fűben. Szeretett itt. Szerte a földön mindenfelé hófehér és aranyszirmú virágok nyíltak, kábító illatuk kedvesen csalogatta a pillangókat. Jobbra kristályvizű patak csörgedezett, friss, párás levegővel ajándékozva meg az odatévedőket. Hűs vize finom és édes volt, aki itta, rögvest erőre kapott tőle, bármily' fáradt is volt.
Hirtelen fújn kezdett a szél, de más volt...gyengéd!"Itt még a szél is más..." nézett szét mosolyogva.A pillangók abbahagyták a csapkodást, ráfeküdtek a szélre!!!Hagyták, hadd fuja őket oda, ahova akarják....
Biccentett.