|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.24. 16:00 - |
 Leszállt.Higgattan ballagott a folyóhoz, fakrával egyet odavágott, de a folyó teljes jégtömb volt, alatta is csak még több jég lakott, viszont teljesen tiszta.Jégvihar fogott egy jég darabot és elvitta a parttól párméterre.Lefeküdt, melső lábai közé fogta a "kicsi" darabot és nyalogatta.Elég aranyos látvány volt hozzá képest... |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
-Ejha...-leginkább csak ennyit tudott mondani erre. Majd elmosolyodott, és a következő pillanatban(Forlond szárnycsapása révén, persze) hatalmas tornádó kerekedett, és a folyó felé haladt.
Felkapta a jégtáblákat felszínéről, és pár méterrel odébb a parttól Forlond megszüntette a tornádót, s a táblák recsegve-ropogva a csúszós földre estek.
Jégviharra nézett. |
| Nem szokott az erejével villogni, de ez kihívást jelentett!:)Meg fordult, egy erőset rácsapott farkával a folyóra, mire az ameddig csak terült, szétrepedt-persze nem végig!Egyes kisebb darabok a feszültség felszabadulására, fel is röppentek.... |
-Én sok mindent tudok, bár közel sem mindent.-mondta Forlond, miután ráfújt a közeli fára, ami jéggé fagyott.
|
| -Hm-Micsoda szerencse, hogy jég z elemem!-jegyezte meg a füstre-ő nem tudott "füstölögni". |
-Hát nem. Na mindegy...-mondta, majd kifújt egy kis füstöt az orrából, ami a levegőbe kerülve nem fullasztó, hanem édes illatú volt.
Elmosolyodott. |
Bólintott.
-Nem is nagyon adtunk rá okot!De nem is nagyon kérte. |
-Nem volt valami bőbeszédű...-jegyezte meg, miután Tükörfényt elnyelte a messzeség. |
| Ő is biccentett. |
Búcsúzóul intett Tükörfénynek. |
 Eddig hallgatott,bár most sem volt sok mondani valója.Ahogy elnézte két fajtársát,úgy döntött,jobb ha magukra hagyja őket.
Búcsúzóul mindkettőjüknek biccentett,majd tovaszállt. |
-Hát, tulajdonképpen az elemem szikla...-jegyezte meg, és ő is mosolygott.
-Talán ezért bírom ki a legkülönfélébb ételeket is! |
Elnevette magát!
-Nem is tudtam, hogy fagyos elemed van!-jegyezte meg viccesen, hisz nem is gondolta komolyan. |
Érdeklődve nézte, ahogy Jégvihar a jégből falatozik, ugyanis nem látott még sárkányt, aki ilyesmiből csemegézne.
Egy távolabb guruló jégdarabot vett észre a lába előtt.
'Egyszer élünk' gondolta, és bekapta. Állkapcsa egyetlen mozdulatára a nagy jégdarab morzsákká roppant szét szájában.
-Nem is rossz!-állapította meg felderülve. |
| A tóhoz fordult.Rácsapott egyett farkával, mire egy jégdarab pattant ki belőle.Megfogta és elkezdte "enni". |
Nevetett, talán először, mióta a Birodalomba került. |
| -Milyen szerények vagyunk!-mondta a maga humoros módján! |
Bólintott.
-Reméltem is.-mosolygott. |
| -Nem.-mondta megnyugodva. |
Hátranézett.
-Remélem, nem baj...-mondta utólag. |
| Nem jó szemmel nézte, hogy a tavából isznak de nem szólt, csak ült. |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Leszállt.Higgattan ballagott a folyóhoz, fakrával egyet odavágott, de a folyó teljes jégtömb volt, alatta is csak még több jég lakott, viszont teljesen tiszta.Jégvihar fogott egy jég darabot és elvitta a parttól párméterre.Lefeküdt, melső lábai közé fogta a "kicsi" darabot és nyalogatta.Elég aranyos látvány volt hozzá képest...
Eddig hallgatott,bár most sem volt sok mondani valója.Ahogy elnézte két fajtársát,úgy döntött,jobb ha magukra hagyja őket.