|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.25. 22:01 - |
 Sira most jár először a birodalomban.Ez az első hely ahova ellátogatott.Nagyon tetszett, neki, boldog volt és nyugodt.Egyenlőre fogalma sem volt a sötétségről, és az itt kószáló sötét lényekről.Semmiről nem tudott.Egyedül az volt a fejében, hogy mindenhova el szeretne jutni a birodalomban.Boldogan végig ügetett a szabad parton, aztán vissza.Nézelődött, de nagyon egyedül volt.
De hirtelen a mögötte lévő sűrűben valami megmozdult.
Sira nagyon megijedt.Aztán megint megmoccant valami!
-Gyere elő, én nem félek!-remegett Sira!
Hirtelen előtört egy óriási vörös sárkány.Nem várt egy percet sem.Röktön lecsapott, de Sira félreugrott.Nem tudott semmit se tenni, az ereje túl kevés volt ehhez, még nem volt eléggé felkészülve semmire!
A sárkány egyfojtába tüzet köpött, és lecsapott...
Sira csak a lábaira bízhatta magát.
-Segítség, valaki segítsen!-kiálltotta, de reménytelenül! |
[224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Mélyet bólintott, s elgondolkozott.-Hm, párt is tudni kell választani,-mondta csak maga elé-különben a lény nem lesz boldog!
|
- Kiről van szó? - fordult komoran Őrzőhöz.
 - Ewerynről! - horkantotta.
- Kyara elfáradt a pátyolgatásában, és azt hiszem emiatt veszhettek össze. Az a csodás csődör meg idáig szaladt! Kyara biztos többet tud, de miért zaklatnánk? Elég felnőtt kanca már, hogy eldöntse mit akar, mi a jó neki!
Csöndesen bólintott, lehajtva fejét.
- Kár a ménért, kár a könnyekért, de nem hiszem én se, hogy Kyara oktalanul okozott volna fájdalmat... |
 Csendben figyelt.
-Engem ezért mégis érdekelne, hogy mi váltotta ki magából a hisztit!Csak úgy senki nem kezd el fénysugarakat kibocsátani magából!-gondolkozott Elwen.
|
Ide-oda emelte pillantását lényről lényre.
- Valaki bánatos? Mi okozhat ekkora fájdalmat?
- Ne törődj vele! - horkantotta azonnal.
- Csak hiszti....Más lénynek okoz fájdalmat igazán! Saját magát nem neveli meg, mást meg gyötör.... |
-Hát igen!Ő aztán táplálhatja a vizet!-folytatta a keserű humort.
|
- Akkor azt hiszem minden rendben lesz... - mondta csendesen.
- Valóban, főleg, mivel én nem akarok maradni....Véletlen keveredtem erre, s fontos lenne megtalálnom a csapatomat. Bár ez a kaland Ewerynnel! Csodálom a párját! - horkantott fel.
A víz felé intett.
- Mennyit nőhetett ma a felszín amiatt a csődör miatt! |
-Én csak amolyan túrista vagyok!
-Nos, engem még igencsak kísért a múlt, iazából csak átutazóban vagyok, más fele tartottam, de kedvem támadt egy kicsit pihenni!-mosolygott.
-Ja, persze, én Elwen vagyok, hallgatag társam pedig Idaho!-pattogott.Imádta a nagy társaságot, s Idaho-val ellentétben, eléggé szószátjár volt, de a csődör a közelében csak mosolygott rá.Így viselkednek a egymással az anglidek, ha viselkedésük eltér.Csak mosolyognak.
|
- Kibírom - mondta a fekete lénynek, majd a másik kettőhöz fordult.
- Eredetileg Benneteket mi hozott ide? Mind emlékezni akartatok, illetve meditálni? Különös, újabban oly sokan járnak ide.....
- És nem szeretnénk zavarni - tette hozzá halkabban.
- Tény és való, van mire emlékezni...... |
Mosolyogva bólintott-Valóban! |
Fejet hajtott az érkezőnek, és udvariasan bemutatkozott:
- Whisperwind a nevem! Ő itt Őrző - mutatta be a pegazus mént Idahónak.
- Nahát - nézett Elwenre meglepetten.
- Két eriszi és két angelid.....Micsoda véletlen - csodálkozott.
- Egyébként Titánékat nem láttad? - fordult örökké vándorló rokonához.
Megrázta a fejét.
- Sajnálom, de nem. |
Érdeklődve hallgatta a város beszámolót, majd a ménre figyelt.-Üdv!-köszönt, aztán észre vette Elwent.Elmosolyodott-Nahát egy angelid!Örvendek, Elwen!
-Én is!-mosolygott Idahóra.
|
- Egy másik Birodalom csodás városa az, egy hihetetlen ibolyaszín tavon létezik. Hajókra építkeztek, de minden, a hajók, a házak, a hidak egy csodás, a tó vize által kimosott ezüstből készülnek, mert a víz minden mást szétmar. Ugyanis nem víz, hanem könny....Különös lények könnye.....A világok egyik legszebb városa! De veszélyes.....Kétarcú!
- Üdv - nyerítette vidáman, a vakító fénytől megszabadulva elérték a két lényt. Whisperwind távoli rokona volt, így fesztelenül üdvözölték egymást.
Aztán a vöröspej mén fejet hajtott az idegen "lónak".
|
Elmosolyodott a pegazus szavaira.
-Még nem!Új vagyok a birodalomban. |
- Azért remélem nem lesz belőle egy egész kultúra! - mosolyodott el ironikusan.
- Hallott már Amargantról? |
| -Elvégre könnyekből "épült" fel...-értett egyet. |
- Én azért látok benne emlékeket - felelte halkan, sötét pillantással.
- Hála az Égnek nem sokat és nem szörnyűeket....De a bánat átitatja....
Hirtelen megrázta a fejét, mintha bánná szavait, és elfordult a víztől. |
| -Valóban-bólintott-itt minden olyan nyugott.Mintha a tó sugározná...annyi fájdalmat élt meg, hogy tökéletesen semlegesült, ami e érzelmet illeti.Így márcsak békésen pihenget....-elmélkedett el. |
- Pihenni jöttem ide - felelt békésen.
- Ez a hely elég nyugodt nekem. Itt mindig csendet találok....Feltölt....harmóniával és türelemmel! - próbálta kifejezni magát.
- A tó is....több, mint fájdalom, van benne béke is - intett a víztükör felé. |
Egy idő után a pegazusra meredt éles, fehér, eőször ridegnek tűnő szeme melyet akkoris magunkon érzünk, ha hátulról néz reánk.Most azonban ártalmatlanság tükröződött rajta és kiváncsiság.
-És, mi szél hozta erre? |
| Ő is csendben elrévedt. |
[224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sira most jár először a birodalomban.Ez az első hely ahova ellátogatott.Nagyon tetszett, neki, boldog volt és nyugodt.Egyenlőre fogalma sem volt a sötétségről, és az itt kószáló sötét lényekről.Semmiről nem tudott.Egyedül az volt a fejében, hogy mindenhova el szeretne jutni a birodalomban.Boldogan végig ügetett a szabad parton, aztán vissza.Nézelődött, de nagyon egyedül volt.
- Ewerynről! - horkantotta.
Csendben figyelt.